Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

42.

Mély levegőt vettem és odasétáltam a nekem kijelölt helyre. Szerencsére a tanár is úgy gondolta, hogy engem és Dracot senki mással nem érdemes összetenni, mint egymással, hiszen nem egyszer volt már rá példa, hogy pár másodperc után a földre, majd a gyengélkedőre küldtünk valakit. Az meg a másik ok, hogy akárkivel is akartak párba rakni, az azonnal nemet mondott. 

- Vigyázok rád, ne aggódj! - Mosolyodott el Draco, miközben kipattintotta a kis kapcsot a nyakánál, ami fent tartotta a talárját.

Halkan felnevettem és én is leakasztottam a nyakamból a fekete-zöld köpenyt, hogy ne akadályozzon a mozgásban. Belenéztem Draco égkék szemeibe, amik ugyanolyan jegesen, habár valamivel gyengédebben villogtak rám, mint eddig. 

- Dehogy vigyázol - Sóhajtottam.

Azzal megfordultam, hogy távolabb sétálhassak tőle és elfoglalhassuk a kezdő pozícióinkat a csatához.

- Csak tanult átkokat használhatnak! - Indult el a varázsló a párok között, hogy elmondhassa századjára is a szabályokat. - Nincsenek tiltott átkok! - Itt Draco szemébe nézett, hogy mélyítse a mondandója lényegét.

Elmosolyodtam és néztem, ahogy Draco vág egy grimaszt és megforgatja a szemét. A markában megigazította a pálcáját, amivel a tudtomra adta, hogy készen áll az első varázslatra. Én is megfogtam a pálcám végét és egyelőre magam mellé tettem.

- Vigyázzanak egymásra! - Folytatta a tanár, én pedig egyre jobban éreztem, ahogy az adrenalin végigszáguld a testemben, ahogy tudtam, akármelyik pillanatban a földön végezhetem, ha nem vagyok elég gyors. - Nem ellenségek.

Oldalra biccentettem a fejem, Draco pedig megvonta a vállát, ami megmosolyogtatott. Furcsa, hogy eddig a legnagyobb vágyam az volt, hogy az első átkot én szórhassam, ezzel meglepve őt, most pedig vigyázni akartam, nehogy megsérüljön. Draco pedig eddig mindig feszülten állt előttem, ellenséges grimasszal, azzal a tekintettel, amivel a pokolba küldene, most pedig lazán ácsorog és várja, hogy elkezdhessük. 
Megszólalt az apró hang, ami a csata kezdetét jelentette. Még fel sem fogtam, hogy elhangzott a kezdőszó, szinte időm is alig volt, hogy Malfoy első támadására feltegyem a pálcám és kivédjem. Mély levegőt vettem és felvont szemöldökkel néztem rá. Ő biccentett egyet felém, mintha csak kihívna maga ellen, amit én boldogan fogadtam. Lendítettem és mondtam a varázslatot, amit ő sikeresen hárított.

A termet betöltötték a villogó fények és a hangos átkok, ahogy mindenki egyszerre védekezett vagy támadt. Már majdnem nevettem a viccesnek talált szituáción, amikor Draco újabb támadást intézett. Én csak halkat sikkantottam és éppen, hogy időben ki tudtam védeni a támadását. Láttam, ahogy felnevet az orra alatt, mire felemeltem a szemöldököm és választámadást indítottam.

*Draco POV*

Éreztem, hogy már egy jó perc eltelte után bizseregni kezdett a sebhely a jobb kezemen. Lenéztem rá és megmozgattam az ujjaimat, aztán átnéztem Laurenre. A lány is felemelte a kezét, aztán csak lerázta, hogy enyhítse a zsibbadást, majd felnézett rám. Nyeltem egyet és kicsit aggódva figyeltem őt, hiszen tudtam, milyen fájdalmas tud lenni az emlékeztető, hogy összetartozunk. Az ellenséges csatározás pont, hogy jó esélyt adott ennek, hogy figyelmeztessen minket, hogy összetartozunk. Ilyenkor hiába is gondoltunk volna a másikra, hogy befejeződjön ez, mégis egymás ellen fordultunk.

- Mr. Malfoy, még nincs vége az órának! - Lépett mellém a tanár. - Amíg valaki nem győz, addig előbb sincs vége.

- Tanár úr - Mormogtam. 

- Miss Fillis kisasszony egész jó passzban van, ami azt jelenti, nem győzött még egyikük sem - Nézett át a partneremre. - Folytassák!

Biccentettem egyet és újból felnéztem Laurenre. Lesütöttem a szemem és tudtam, hogy nem csinálhatjuk ezt sokáig. Ha már a figyelmeztető bizsergés eljutott hozzánk, nincs sok a tényleges, fájdalmas emlékeztetőig. Megnyaltam a számat és felnéztem a lányra és éreztem, hogy a szívem a torkomban dobogott. Leeresztettem a pálcámat és nagyot nyeltem, felkészülve a fájdalomra. 

- Mennyire futsz gyorsan? - Kérdeztem reszketeg, de bizakodó hangon.

- Egész gyorsan, ha kell - Biccentett egyet és láttam, hogy megértette a kérésemet.

Természetesen befejezhettük volna és mehettünk volna plusz egy óra büntetésre délután, de úgy véltem, az egyikünk stílusába sem fér bele. Elég drasztikusak voltunk mind a ketten és ez méltó lezárása lett volna az órának, hogy ne kelljen többet átkozódnunk egymással. Lauren mély levegőt vett és máris betámasztott az egyik lábával, hogy el tudjon rugaszkodni. Én kinyújtottam az egyik kezem, a pálcámat pedig letettem magam mellé, hogy legalább az ne törjön el. Ahogy meghallottam, hogy a lány száját elhagyja az átok, nem kellett sokáig várnom. Azt még láttam, ahogy teljes erejéből sprintelni kezd felém, de aztán a védekezés híján megütötte a testemet a varázslat. Szerencsére Lauren egy gyengét sózott rám, így azon kívül, hogy elestem tőle, nem fájt, de a kezem olyan volt, mintha forró varázsfőzetet öntöttek volna rá és az ereimben csorgadozott volna. Összeszorítottam a fogam és igyekeztem hangtalanul szenvedni, hogy ne vonjam magamra a figyelmet. Lauren hangosan káromkodva, már kevésbé finoman érkezett meg mellém, konkrétan becsúszott mellém és azonnal a kinyújtott kezemre fogott. Mind a ketten nagyot sóhajtottunk, ahogy másodpercek alatt felszívódott a fájdalom és már csak a méregerős markot éreztem az ujjaimon, amivel Lauren fogságban tartott. 

- Mi történt itt? - Kérdezte a tanár, amikor megérkezett mellénk, valószínűleg a drámai futás és a lány hangos véleménye után a fájdalomról. 

Lenézett az egymást markoló kezeinkre és kikerekedett szemekkel figyelt engem, aztán a lányt. Mi csak egymásra néztünk és figyelmen kívül hagytuk, hogy valószínűleg a tanár nagyon is jól tudta, milyen sebhelyek díszítették a kezeinket. Halványan elmosolyodtam és belenéztem a csillogó szemeibe, ami valószínűleg makacsul visszatartott könnyeket rejtett.

- Jól vagy? - Kérdeztem halkan és feltápászkodtam, húzva magammal őt is.

- Jól - Sóhajtott, ahogy felállt elém. - Te? - Kérdezett vissza.

- Azon kívül, hogy sérült a becsületem - Vontam vállat, de bólintottam egyet.