Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

31.

- Mi lenne, ha meghallgatnál egyszer és nem csak felkapnád a vizet? - Kérdeztem nyugodt, de gúnyos hangon Dracot.

- Mi lenne, ha nem próbálnád meg beleásni magad a magánéletembe? - Nézett vissza rám.

Felnevettem és megvakartam a homlokomat, ahogy hihetetlennek találtam a jelenetet. Szerencsére már későre járt, amikor megint összefutottunk és fellendült a témaváltás közöttünk a sráccal, így nem sokan lézengtek körülöttünk. 

- Pont te mondod - Bólogattam és visszanéztem rá. - Te, aki a kezdetektől fogva a magánéletemmel játszol? 

- Nem jogosít fel arra, hogy vájkálj bennem! - Mormogott vissza és megállt előttem.

A magassága és a sötétedő árnyak miatt félelmetes volt, főleg, hogy csak a szőke haja, a fehér bőre és a jégkék szemei világítottak.

- Csak jót akarok neked, te szerencsétlen! - Dobbantottam egyet. - Azért akartam tudni, hogy mi van, mert akkor felajánlottam volna szegény lánynak a lehetőségeit veled kapcsolatban.

- Miért kellene, hogy te állíts neki lehetőségeket? - Ingatta meg a fejét. - Ne próbálj meg mindenhol ott lenni és mindenbe beleszólni!

-Nő vagyok, te idióta! - Löktem meg a mellkasát egy kicsit, amitől egy picit megingott, de nem mozdult. - Meg tudnám beszélni vele, te viszont valószínűleg elég balfék módon csinálnád.

- Nem ismersz! - Mormogta az orra alatt.

Széttártam a karomat és tehetetlenül lecsaptam magam mellé. Oldalra fordultam és idegesen beletúrtam a hajamba és úgy éreztem, akármelyik pillanatban elsírhatom magam az idegességtől és az értetlenségtől, pedig pont Malfoy előtt nem terveztem gyengének mutatkozni.

- Nem engeded, hogy megismerjelek - Motyogtam és visszanéztem rá. - Tudod mit? Felejtsük el. 

Legyintettem egyet és hátat fordítottam neki.

- Most meg hová mész? - Kérdezte és ezzel megállított a lépéseimben.

- Aludni - Feleltem rá sem nézve és újból neki indultam.

- Lauren, állj meg! - Szólt rám és elkapta az alkaromat.

Visszaperdültem és mérgesen kirántottam a karomat az ujjai közül. Ő csak mérgesen figyelt engem és egy grimasszal nyugtázta a heves mozgásomat.

- Ha megtudom, hogy beszélsz azzal a lánnyal, nem leszek kíméletes! - Közölte fennhangon.

- Ha azt hiszed, hogy ezek után még szeretnék neked jót, nagyon naiv vagy, Malfoy! - Végig mértem magamnak és egy undorodó pillantást vetettem rá.

- Csak az életemtől kell távol maradnod, a többit bízd rám.

- Tartsd meg magadnak az életedet - Nevettem fel, de szinte azonnal el is komorultam. - Miattam ne fáradj!

- Nem teheted ezt! - Kacagott fel gúnyosan.

- De, nagyon is - Feleltem, mire ő is elkomorult. - Nem érdekel a családod, nem érdekelnek apád sérelmei sem.

- Nem hagyhatod ezt csak így el - Ingatta meg a fejét.

- De. És tudod miért? - Kérdeztem és megint felemeltem a karom, hogy aztán lecsaphassam magam mellé. - Mert a párok szakítanak. Ennyire egyszerű. Szerelmesek lesznek, kiismerik egymást és van, hogy véget vetnek a kapcsolatnak. Nálunk az első két pont hanyagolható - Köptem a utolsó szavakat és hátat fordítottam neki.

- És mi lesz a bállal? 

- Vidd Sandrát - Feleltem távolodva, már jócskán pár lépéssel előrébb járva.