Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

67.

*Draco POV*

Mélyet lélegeztem és éreztem, hogy egyre nehezebb türtőztetnem magam. Sosem gondoltam magamat manipulálható embernek, sőt, én voltam a manipulatív személy és olyannyira jártas voltam ebben, hogy azonnal felismertem a legelső morzsát, ha valakinek ilyesféle szándéka volt és sikeresen a visszájára tudtam fordítani. De sosem gondoltam volna, hogy Lauren képes lesz valaha felhúzni. Mármint agyilag és szellemileg minden egyes nap sikerült neki gond nélkül, de testileg még egyszer sem. Valószínűleg nem is tudhatott volna, hiszen sosem engedtem közel magamhoz és mindig igyekeztem tartani a megfelelő távolságot érzelmileg. Nem akartam bonyodalmakat, nem akartam nehezíteni egyikünk dolgát sem, ha arra került volna a sor. Apám sem győzött figyelmeztetni, hogy ne essek szerelembe túl gyorsan, hiszen az gyengíteni fog és bonyodalmakat szülhet a számomra.
Nem voltam szerelmes. De nem mondhattam volna, hogy nem kezdtem el nyitni Lauren felé és kissé közelebb engedni magamhoz. Jól éreztem magam vele és egyfajta furcsa biztonságérzetet nyújtott, ami feszengéssel töltött el, hiszen az első ember volt, akinek elkezdtem megmutatni az igazi arcomat, de mégis kényelmes érzés volt. 

És most ott ült előttem, egy egyszerű farmerban és egy szűk pulóverben, mégsem tudtam levenni róla a szemem. Nem tetszett, amit művelt velem, de a testemet is reagáltatta a mozgására, a hangjára, az érintéseire és a mozdulataira. Mindent figyelemmel követtem, mintha csak attól félnék, hogy valami nekem nemtetszőt ejt ki az ajkain, hogy valami olyan mozdulatot tesz, ami nekem nem kívánatos, hogy esetleg lemaradok valamiről, amit csinál. Már-már fanatikusan figyeltem rá és óvtam minden pillanatban. 
Éreztem, hogy eljött a kapcsolatunknak az a lépcsőfoka, hogy már nem bírtam magammal és kénytelen voltam a vele való szexre gondolni és a lehetőségeimen agyalni, hogy hol és mikor lenne a legcélszerűbb. Ezen nem segített, hogy megpróbáltam érdektelen és laza maradni ez ügyben, amikor Lauren naponta akár többször is utalt rá, hogy ő már igencsak szeretne lefeküdni velem és ezt nem volt rest sem szóban kifejteni nekem, sem pedig a mozdulataiban véka alá rejteni. 

- Miss Fillis! - Szólította fel a lányt a tanár.

Lauren belenézett a kis tálkájába, hogy le tudja olvasni a szimbólumot, ami megjelent neki a jóslás órán. Én is azonnal rákaptam a tekintetem és habár csak a szemem sarkából, de szüntelenül rajta legeltettem a tekintetem. Figyeltem a nemtörődöm arcát, ahogyan könnyedén forgatja az edényt és le sem ejtve, hogy jól csinálja e vagy sem, megoldotta a feladatot. Lábait keresztbe tette és hátra dőlt a székében, aztán elhúzta a száját, ahogy gondolom nem volt biztos benne, mit is lát. Lenézett a könyvére és lapozott egyet, hogy hasonló szimbólumot keressen.

- Ez talán egy madár - Mondta és átsuhintotta az ujjait a szimbólum melletti leírásom, hogy tájékozódjon, mit is jelent. - Felszabadulás és megkönnyebbülés fog érni.

Lehunytam a szemem egy pillanatra és elmosolyodtam. Semmi nem dolgozik mellettem ezekben a pillanatokban, hogy lenyugtathassam a kósza gondolataimat és az eltévedt agyamat. 

- És ez pedig egy - Elhallgatott egy pillanatra és megingatta a fejét. - Talán feszült leszek? 

A tanár odahajolt hozzá és belenézett a tálkába, majd hümmögött egyet. Aprókat biccentett és szó nélkül tovább lépett a következő diákhoz, akit fel akart szólítani. Én mély levegőt vettem és belenéztem a saját edényembe, hogy megnézzem, mit hoz az én jövőm, már ha lehetett hinni ennek a gyógynövényes maszlagnak. Járt a szemem a könyvem és a tálka között, hogy hasonlóságot, majd magyarázatot találjak. Megforgattam a szemem és letettem inkább a tálat az asztalra, amikor elolvastam az egyetlen, színtiszta szimbólum jelentését, amit találtam. Két lélek találkozása.