Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

88.

- Mizu? - Kérdeztem Dracotól, amikor lehuppantam mellé a kanapéra. 

Szó nélkül elővette a pálcáját és elkántálta a megfelelő varázsigét, amit ilyenkor szokott, hogy körénk húzza a néma buborékot. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kis kör körbevesz minket, adva nekünk egy kis privát szférát, amit jelenleg nem bántam.

- Fáradt vagyok - Sóhajtotta halkan.

Meglepődtem, amikor kiejtette a száján. Nem volt kenyere megosztani az érzéseit, főleg ha gyengeség volt benne. Sosem avatott be abba, hogyha kimerült, ha elege volt, hogyha nem bírta tovább vagy csak egyszerűen elásta volna magát egy kis ideig a szemek elől. Mindig csak a tekintetéből és a viselkedéséből tudtam megállapítani, mikor volt a csúcspontján és ilyenkor igyekeztem nem felhúzni őt. 

- Pihenni szeretnél? - Kérdeztem vissza.

- Hm - Fújta ki a levegőjét és a vállamra hajtotta a fejét. 

Elmosolyodtam és automatikusan kissé lejjebb csúsztam és oldalra dőltem, hogy kényelmes helye legyen. Sosem láttam ennyire őszintének az érzéseivel kapcsolatban és elég megindító volt, hogy megmutatta nekem. Mindig az erős oldalát láttam, a sebezhetetlent, a halhatatlan seggfejet. Hiába alkottunk egy párt, sose volt annyira biztos a kapcsolatunkban, hogy leleplezze előttem magát, habár már megosztott velem titkokat, megosztotta velem az ágyát, a csókjait és a testét, a sötét oldallal sosem engedett jóban lenne. Pontosan ezért zárkózott el, de most, hogy együtt vagyunk benne ebben az egészben, már értelmetlen titkolóznia, hiszen én is ugyanazon megyek keresztül, mint ő. Vagyis majdnem, hiszen neki még a családja alázását és az apja modorát is el kellett viselnie. 

- Tudok segíteni valamiben? - Kérdeztem halkan.

Felemeltem a kezem és az arcára simítottam vele, amitől egy pillanatra megemelte a fejét a vállamról, aztán visszatette ugyanoda. Ujjaim az állcsontján randalíroztak, körbe rajzolva ezzel az éles határt, amit sose hittem el, hogy igazi, holott nem egyszer rátévedt a mancsom. 

- Nem tudom - Motyogta. - Aludni akarok. Aztán kezdődik minden elölről. Mintha egy feneketlen körforgás lenne ez az egész.

- Az élet szívás - Sóhajtottam most én is. - Minden nap felkelsz, tanulsz, aztán ugyanez a munkával. Ha abba hagyod, nem kapsz fizetést és nem tudsz megélni, de ha folytatod, a fizetésedet nem tudod hogy felélni, mert nincs időd rá. 

- Ugye tudod, hogy a sötétség megfizeti a munkád? - Kérdezte.

Nyeltem egyet és hirtelen nem tudtam, hogy boldogságot érezzek ezzel kapcsolatban vagy haragot. 

- Mennyit ajánl? - Kérdeztem vissza.

Draco halkan felnevetett és felemelkedett a vállamról. Beletúrt a szőke hajába és megingatta a fejét, miközben rám vetette a jeges kék tekintetét. Mosolyogva figyeltem a széles vigyorát és babonázó volt a megjátszás nélküli oldala, amit olyan kevésszer láttam. 

- Attól függ - Felelt. - Ha jól végzed a munkád, lesz egy házad, saját vagyonod, autód és bármi amire vágysz. 

- Ez nálunk dupla bevétel, hm? - Vonogattam a szemöldököm mosolyogva. 

- Lehet - Biccentett, aztán visszahúzta a vigyorát egy szelíd mosollyá és aprót biccentett a fején.

Én kérdőn néztem rá, aztán lemásolva a mozdulatsorát és is félre ejtettem a fejem, hogy így nézzek rá. Tudom, hogy az előbbi kijelentésemmel biztosra vettem az elköteleződést Draco mellett és lehet, hogy túl gyors voltam vele vagy túlságosan előre szaladtam. De nem gondolkodtam, csak úsztam az árral. 

- Tudom, már ha nem ölnek meg, nem hagysz el - Forgattam a szemem.- Vagy nem hagysz el és ezért ölsz meg.

Draco elmosolyodott megint és egy pillanat alatt közelebb csúszott hozzám. Előre hajolt, én pedig boldogan mentem a mozdulata elébe, hogy a számat az övére tudjam tapasztani. Szerettem a csókjait, még ha csak apró és gyors szájra puszik formájában nyilvánultak is meg. Kedveltem az intim oldalát a kapcsolatunknak, mert ilyenkor mindig bizonyosságot nyertem arról, hogy nem csupán a felszínt kapargattam és nem csupán a közönségnek játszunk. Ilyenkor mindig egy pillanatra elérzékenyültem és átgondoltam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy engem választott a családja, de mennyire szerencsétlen is, hogy ilyen körülmények között kellett szerelmesnek lennem.