Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

50.

- Oké - Bólintottam és komoly tekintetemet az övébe fúrtam. - Te már tudod az én álláspontomat. És mi van veled? Csak a kötelességed látod bennem?

Draco elmosolyodott és visszadőlt a kanapé háttámlájára. Szemét a tűzre szegezte és úgy ült ott, mintha csak azt várná, végre fogjam fel, amit mondott és távozzak. De nem tudott tőlem könnyen megszabadulni, most nem. Ha már eljutottunk odáig, hogy megismerte az én érzéseimet és a félelmeimet, nem engedtem el őt anélkül, hogy meg nem tudtam volna, én ki vagyok a számára. Tudni akartam, hogy ő is kedvelt e engem legalább minimálisan vagy csupán egy szánalmas próbálkozás voltam a számára, akit kötelességtudóan maga mellett tartott volna az apja kérésére. Ha tudtam volna az igazságot, az érzéseimet is tisztába tudtam volna tenni magamban és nem reménytelenül ugrálni a két oldal között, ahol az egyik pillanatban megvesztem érte, a másikban gyűlöltem.

- Néha szeretnélek megölni - Felelt, mire magára vonzotta a figyelmem.

Kikerekedett szemekkel néztem rá, ő pedig csak lehajtotta a fejét, ahogy halkan felnevetett. Visszanézett a tűzre és láttam, ahogy a tüdeje megtelik levegővel.

- Igazán - Biccentett, amivel komorabbá tette a kijelentését, én pedig megijedtem egy kicsit, hiszen kettesben voltam vele és valószínűleg már mindenki aludt, úgyhogy könnyűszerrel kinyírhatott volna akkor és ott. - Megtudni, milyen érzés lenne elveszíteni téged. Mennyire fájna vagy megkönnyebbülnék e.

- Ugye tudod, hogy simán megkérhettél volna rá, hogy kerüljük egymást? - Kérdeztem vissza, reménykedve, hogy ezzel enyhítem a vágyaim.

Draco rám nézett és elmosolyodott. Kék szemei csillogtak a halvány tűz pislákolásában, ahogy rám szegezte a pilláit. 

- Néha szerettelek volna magamhoz ölelni - Közölte halkan, miközben a szemembe nézett. - Csak hogy tudjam, milyen érzés. Ugyanakkor megfojtottalak volna néha - Megingatta a fejét és elszakította a tekintetét rólam.

Halkan felnevettem és megforgattam a szemem.

- Ez kölcsönös - Feleltem.

- Gondolom - Nevetett fel.

Hagyott egy kis szünetet, amikor csak mély levegőket vett és csendben figyelte a tüzet. Felém nézett és le a kezemre. Kinyújtotta az ujjait, némán kérve az enyémekért, amiket gondolkodás nélkül beletoltam a tenyerébe. Finom érzés volt, szokatlanul ismerős, ugyanakkor gyanakvással és egy kis félelemmel töltötte meg a belsőmet, hogy mit fog enni ezek után. Kalapáló szívvel és felforrt fejjel vártam, amíg a kezébe fogja az enyémet és lassan végigsimított a hüvelykujjával a bőrömön. Nyeltem egyet, mert félő volt, hogy a következő alkalommal kifolyik a nyálam, ha kinyitom a szám.

- Amikor a bálon voltunk, azt hittem rendeződött minden - Beszélt a kezemnek, mintha csak abból nyerné ki a válaszokat. - Aztán a következő pillanatban már szerettem volna mindent visszacsinálni és nélküled lenni.

- Ha nem érzel semmit, nem áll meg a világ, Draco - Nevettem fel és kicsit rászorítottam a kezére. Találunk egy utat, hogy megszabaduljunk a hegektől és a varázslattól és élünk úgy, ahogy eddig. Simán elátkozzuk egymást és kishíján kinyírjuk egymás sötét varázslatok órán.

A srác is felnevetett és rám nézett végre. Szemei csillogtak és megingatta a fejét.

- De most őszintén, Malfoy - Sóhajtottam. - Szeretnél megszabadulni tőle és visszatérni az életedhez?

- Nem tudom - Motyogta. 

- Szerintem tudod - Sóhajtottam. - Őszintén. Légy szíves. Én már hülyét csináltam magamból, ahogy bevallottam, mit érzek és nem kaptam választ. 

Ismét csend telepedett ránk, mire mély levegőt vettem és hangosan kifújtam azt. A szabad kezemmel Draco fejére simítottam és a puha, szőke haját lesimítottam vele, aztán az arcára irányítottam az ujjaimat. Nem akartam ott tartani sokáig, nehogy túl intim hangulata legyen a dolognak, de végre magamra vontam a tekintetét.

- Senkinem fog tudni erről - Biztosítottam mosolyogva. - Csend buborékban vagyunk - Emlékeztettem. - És én sem mondok semmit, ahogy te sem. Oké?

Bólintott egyet és láthatóan nyelt egy nagyon, ahogy lesütötte a szemeit.

- Attól tartottam, hogy túl közel kerülsz hozzám - Vallotta be hirtelen.

Beharapta a száját és összehúzott szemöldökkel megingatta a fejét, mintha csak el akarná hallgattatni magát.

- Nem ismerlek - Közöltem vele. - Hiába vagyok a közeledben hónapok óta, alig tudok rólad valamit.

- Azért, mert nem akartam - Nézett rám megint mosolyogva. - Nem akartam, hogy beleláss a mindennapjaimba. A hibáimba. A gyengeségembe.

- Azt hitted, hogy majd kitárom az egész suli előtt? - Vontam fel a szemöldököm.

- Előtted sem akartam megmutatni, nemhogy mások előtt - Nézett rám keményen. - Fontos a családom becsülete és a saját erőm is. Akár itt, akár a mardekáron belül, akárhol. 

- Tőlem megmaradhatsz jégkirálynak külsőleg - Forgattam meg a szemem. - Nem nagyon izgat, mit mutatsz a külvilágnak. 

- Nem érted - Nézett rám szigorú szemekkel, mire én kérdő pillantást vetettem rá. - Tartok attól, hogy ha neked megmutatom magam, elvesztem a tekintélyem. Viszont ha megtartom az eddigi hatalmam, tartok attól, hogy téged nem foglak tudni beengedni.

- Ezt ugye tudod, hogy egy oltári baromság? - Kérdeztem vissza. - Attól, hogy esetleg megfogod a kezem, megölelsz vagy adsz egy csókot, szerintem mindenki tudja, hogy a következő pillanatban ki tudnád nyírni őket.

Draco felnevetett és megint rám vezette a tekintetét, amit folyamatosan vagy lesütött vagy a tűzre vezette, hogy ne kelljen a szemembe nézni.

- Szeretnéd, ha megcsókolnálak? - Kérdezett vissza.

Megforgattam a szemem és fújtattam egyet.

- Te aztán képességgel rendelkezel, hogy megragadd a mondat lényegét - Közöltem vele, de egy halvány mosolyt képtelen voltam visszafogni. - De a lényeg, hogy például amióta melletted vagyok, tőlem sokkal jobban félnek. És a pasik se jönnek a közelembe, mert tőled félnek. Szóval szerintem előnyödre is válna, de ne hagyd magad rábeszélni - Emeltem fel a kezem védekezőleg.

Draco csak felnevetett és bólogatott. 

- Ha meg is próbáljuk ténylegesen ezt az egészet - Mondta. - Kettőnk között. Akkor sem fogsz rólam megtudni azonnal mindent. És nem foglak beengedni minden titkomba. És családi vitába.

- Nem vagyok benne biztos, hogy tudod, hogyan működik egy kapcsolat - Néztem rá kérdő grimasszal. - Nem akarok egy listát az összes ténnyel rólad és nem akarok részt venni a családi dolgaitokban sem! Merlin mentsen meg tőle - Ingattam a fejem.