Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

3.

- Fejezd be, Draco! – Mordultam rá a srácra, amikor már az idegeimre ment.

Hosszú percek óta egy apró dobozkát pörgetett a tenyerében, az ujjaival babrálta, dobálta, nekem meg az idegeimre ment. Tanulni próbáltam és éppen arra koncentráltam, hogy a megadott feladatokra helyesen válaszoljak, de már kezdett kihozni a sodromból az apró tárgy ütődése és súrlódása a hatalmas kezeivel.
Draco a kezébe fogta a dobozt és lassan felém nézett. Nyeltem egyet, de csak tartottam a jeges, ideges pillantásom a férfira. Sose adtam volna meg neki a lehetőséget, hogy örömöt okozzon neki, ha félelmet lát tőlem vagy csak egy kis meghunyászkodást.

Féloldalas mosolyt villantott és a szemembe nézve újból elkezdte dobálni az apró, kemény négyszöget. Fújtattam egyet és rászorítottam a tollamra. Malfoy egy öntelt vigyorral hajított néhányat a levegőbe, aztán elfordult, mint aki jól végezte dolgát. Még figyeltem egy másodpercig, ahogy az arccsontja élesen keretezve az arcát előbukkant a lenge talárja alól, ahogy a szája keményen, mosoly nélkül ült az arcán, ahogy fagyos kék szemei néha követték a dobozka mozgását fel és le, néha pedig csak egy kipécézett pontot bambult velük. Tagadhatatlanul helyes pasi lett belőle, de a nyápic, öntelt seggfej énjét még nem igazán sikerült kinőnie, ahogy láttam.
Mormogva megingattam a fejem és visszafordultam a házi feladatom felé, amiből már szerencsére nem volt sok hátra.

- Hé, Fillis! – Szólított meg egy mély, csábítóan idegesítő hang.

Nem szóltam vissza, csak felnéztem Malfoy szigorú arcára és megvontam a szemöldököm, jelezve, hogy mondja, amit akar.

- Hallom, tegnap új játszótársat szereztél – Megmarkolta a dobozkát és egy gúnyos mosolyt ejtett meg felém. – Csak nem félsz a sötétben?

Hirtelen elfogott a bűntudat és az ijedtség, hogy megtudta valahonnan, hogy tegnap este csókolóztam valakivel, de aztán csak szánalmat és versenyfelhívást éreztem. Lehajoltam és tovább írtam az utolsó válaszomat a házi feladatomhoz, közben pedig elmosolyodtam. Visszanéztem Draco-ra, aki tartotta a kihívó mosolyát az irányomba és gondolom úgy hitte, hogy most megalázott. Szerencsére velem szemben ült, így nem kellett kiabálnom és a szóváltásunkat csak Malfoy két csatlósa halhatta közvetlen közelről és Monro, aki mellettem foglalt helyet és a kezdetektől végig követte a Draco-val folytatott harcomat. Természetesen még négy-öt ember felfigyelt a beszélgetésre, de minket már figyelmen kívül hagytak, szerintem már hozzá szoktak, hogy folyamatosan martuk egymást.

- Csak nem leselkedsz utánam, Malfoy? – Sóhajtottam lealacsonyítóan és letettem a tollat. – Máshogy is meg tudnál szólítani, a közös klubhelyiség mindig nyitva van.

- Ó – Görbítette le lesajnálóan a szája szélét, aztán csak egy széles mosolyra állt vissza. – Ha ennyire szeretnél látni, csak kérned kell.

- Ha csótányt akarok éjszaka, csak kószálok kicsit az elhagyatott szárnyban és összeszedek egyet – Mosolyogtam rá bájosan, majd összecsaptam a füzetemet és a könyveimet, hogy távozni tudjak. – De köszönöm a felajánlást, végső esetben elgondolkodom rajta.

Malfoy mérges pillantást vetett rám, én meg csak felálltam és a tanár kezébe adva a kidolgozott feladatokat már ott sem voltam.
Élveztem ezeket a kis csipkelődéseket Draco-val, habár néha nem tudtam eldönteni, hogy komolyan mond e pár dolgot vagy csak fel akar hergelni. Például, ha esélyt adott volna rá, kérdés nélkül megpróbáltam volna lefeküdni vele. Tudom, hogy mindenki fél tőle, sötét családi múltja van, rettegett hírneve és megkérdőjelezhetetlen hatalma, de ez nem fedi el a tényt, hogy irtó dögös pasi.