Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

80.

Nagyon fáradt voltam. Az elmúlt napok kőkemény vívódást hoztak mind fizikailag, mind lelkileg számomra. Amióta Draco közel engedett magához, szinte önkénytelenül is függő lettem. Vártam a közös tanórákat, lestem a pillanatokat, amikor egy asztalhoz kerülhetek vele, amikor 'véletlenül' neki mehetek vagy hozzá érhetek, hogy mikor végzünk együtt. Furcsa mód vártam a pillanatokat, hogy az egyik rajongója odamenjen és végül pofára essen, amikor meglát engem vagy amikor Draco szóba hoz. Vártam a napok végét, hogy kettesben leülhessünk a kis néma-buborékunkban beszélgetni a közös hallban vagy titkos találkákra szökhessünk ki a kastély folyosóira. Vártam a csókokat és a kisebb érintéseket, vártam minden egyes lehetőséget arra, hogy hozzá érhessek. A múlt hónapban történt hétvége után, amikor végre lefeküdtünk egymással, úgy éreztem, hogy végre közelebb engedett magához. Még mindig éreztem egy cseppnyielutasítást és jegességet körülötte és a családja körül, de már koránt sem annyira, mint korábban. Mesélt magáról, önként beszélt velem, megosztott velem jelentéktelennek tűnő információkat, amik mégis nagy hatással voltak rám. Sosem gondoltam volna, hogy boldog lehetek, hogy megtudhatom egyszer a kedvenc színét vagy a süteményét vagy melyik állattal szimpatizál leginkább. Mégis, ezek az apró dolgok fellendítették a bizalmamat és nem érdekelt, hogy a családját mennyire titkolja, nekem ő volt a fontos. 
Aztán egyik napról a másikra megváltozott. Elutasító lett és rideg, mint korábban. Nem kellett volna, hogy váratlanul érjen, hiszen tapasztaltam már ezt tőle, sőt, mi több, így éltem vele azon a napon kívül, amikor elhittem, a szeretkezés megváltoztatta a kapcsolatunkat. Naivan elhittem, hogy mostantól más lesz, de annál nagyobban puffantam. Fájt az elutasítása, a ridegsége, a távolságtartása és a hozzáállása. Nem csak eltávolodott tőlem és ellökött, hanem ami a legjobban fájt, hogy az én egy éjszakás kalandjaimhoz hasonlította az együttlétünket. Nem tudtam, hogy ez csupán valami rossz tréfa vagy tényleg ennyi volt neki az egész. Erre ment ki a játék vajon, hogy megkaparinthasson? Habár értetlenül álltam előtte, hiszen senkinek nem beszélt erről egyikünk sem. Hiába gyűlöltem abban a pillanatban, tiszteltem annyira, hogy ne tegyek neki keresztbe. Hiába állhattam volna ki mindenki elé és újságolhattam volna el minden apró dolgot, amit megosztott velem, nem tettem, hiszen mégis csak szerettem valahol. Abban nem voltam biztos, hogy ténylegesen szerelmes voltam e, de abban igen, hogy éreztem felé egy bizonyos fokú szeretetet. 

- Nagyon el vagy keseredve - Monro hangja szirénaként hasított a kopár, mégis teli elmémbe.

Elmosolyodtam és megingattam a fejem, miközben folytattam a leckém írását. Nem tudom, meddig olvashattam a második kérdést, de biztos, hogy elkalandoztam egy picit. 

- Csak elgondolkodtam - Feleltem és elkezdtem leírni a választ.

- Dracon? - Kérdezte halkan.

Mély levegőt vettem és éreztem, hogy egy indokolatlan feszültség kezdi eluralni a belsőmet. Draco említésére és látványára azonnal eluralkodott rajtam a pánik, az utálat és a kétségbeesés egyvelege és a tehetetlen düh. Megnyaltam a számat és aprót rándult az arcom a név hallatára.

- Lehet - Feleltem egyszerűen de igyekeztem a házi feladatra koncentrálni, hátha kevésbé figyelek a férfire.

- Nem tetszik, hogy ennyire maga köré csavart téged - Sóhajtott egyet Monro. - Túlságosan elveszítetted önmagad.

- Nem veszítettem el magam - Motyogtam kelletlenül. - És nem csavart maga köré.

- Odáig vagy érte - Mondta mosolyogva.

- És akkor? - Forgattam meg a szemem és összecsaptam a lapokat, amire a válaszaimat firkantottam. 

Monro láthatólag megilletődött a válaszomon és a hirtelen mozdulatomon. Tágra nyílt szemekkel nézett rám és olyan pillantással ajándékozott meg, amiből az sütött, hogy nem tudja hová tenni a viselkedésemet és jelenleg nem tudja hogy vicceltem e vagy komolyan gondoltam. Lehunytam a szemem és megingattam a fejem, miközben kifújtam egy kisebb adag levegőt. 

- Mennem kell - Mormogtam és összeszedtem a cuccaimat az asztalról. - Este találkozunk.