Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

33.

Utáltam, amiért ilyen könnyen kiismertem és ezért így aggódtam érte. A legrosszabb rémálmom volt, a legsötétebb alak, akivel valaha is találkoztam, a legnagyobb ellenségem, akit senkinek nem kívántam volna. Mégis ott álltam és azon gondolkoztam, mit tehetnék érte. Ami jobban megrémisztett, hogy nem rohantam haza azonnal, hogy a szüleimtől bocsánatot kérjek és esedezzek, hanem inkább ott maradtam, egyedül, kitaszítva, Draco Malfoyért aggódva. 

- Miss Fillis! - A nevem hallatán kicsit megborzongtam, főleg azért, mert a hang, ami kiejtette egy kicsit sem volt kedvemre való.

Lelassítottam a lépteimet és nyeltem egy nagyot, amit azonnal éreztem, hogy gátol a gombóc a torkomban. Máris végigfutott rajtam a hidegrázás és a rosszullét apróbb hulláma, ahogy fokozatosan megállítottam a lépteimet a folyosón. Nem volt szükség arra, hogy megforduljak, hiszen Mr. Malfoy alig egy pillanat múlva elsétált mellettem, hogy aztán veszélyes közelségben elém állhasson, blokkolva ezzel minden menekülési utamat. Az ujjaim megszorultak a mellkasomhoz szorított könyvön és mérges szemekkel néztem fel a szőke hajú férfira. Ő csak egy gúnyos félmosolyt ejtett meg felém és úgy nézett a szemembe, hogy szavak nélkül is értettem, hogy el vagyok taposva.

- Ma este várjuk vacsorára! - Jelentette ki egyszerűen.

Felvontam a szemöldököm és igyekeztem nem felnevetni a helyzeten. Megingattam a fejem és mély levegőt vettem.

- Draco többé nem a barátom, Mr. Malfoy - Közöltem vele jeges, ámde reszketeg hangon. - Még annyira sem, mint eddig.

Láttam, hogy megrándul a szája és egy párat pislogott rám, amíg rendezte az ábrázatát. Én már rongyosra gyűrtem a könyvem kemény borítását is, amíg vártam, hogy elteljen ez a pár másodperc. 

- Elnézést! - Nevetett fel halkan, majd oldalra biccentette a fejét egy kicsit. - Elnézést, ha nem voltam érthető! Nem kérdésnek szántam.

Mélyen a szemembe nézett és megemelte a sétabotját, aminek a díszes vége rejtette a varázspálcáját. Lesiklott a tekintetem az ezüst kígyó fejre és automatikusan megrándult a gyomrom. Vajon Draco sebei is ettől származnak vagy valami más történhetett? 
Visszanéztem a szemébe, amikor megmozdította a botját, jelezve, hogy feltűnően bámultam már és észrevette. Egy halvány, cinikus mosollyal biccentett egyet, aztán megköszörülte a torkát.

- Hat órakor küldök egy hintót az iskola bejáratához - Közölte. - Pontban! - Hangsúlyozta magát.

Nem tudtam mit tenni, mint meghunyászkodva biccenteni egyet és beleegyezni a dologba. Már akkor nem volt kedvem ehhez, amikor még közölni sem közölte, nemhogy most. Tudtam, hogy feszültséggel teli lesz az este, egy falatot sem fogok tudni lenyelni és nem is akarok majd. Sírni a legkevésbé sem szerettem volna, sem a Malfoy szülők előtt, végképp nem Draco előtt, pedig nagyon ott tartottam, hogy a sok feszültség és tehetetlenség miatt már zokogva begömbölyödök a sarokba és ott ringatom majd magam.