Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

30.

- Sikerült? - Kérdezte Draco egyhangúan, azonnal, ahogy beléptem a közös helyiségbe.

Mivel még felnézni sem volt lehetőségem, meglepett a hirtelen jött hangja. Egy pillanatra megtorpantam és sóhajtottam egyet, ahogy felnéztem rá. A kanapén ült, mellette a hosszú, szőke hajú boszorkány foglalt helyet egy barátnőjével, akivel korábban láttam már Draco-t. Ő volt az a lány, aki miatt eddig jutottunk, aki végre talán megtalálhatta volna a srác kedvességét önszántából, nem pedig muszájból, ahogy én. A srác hangjára felkapta a fejét, majd csak egy csalódott pillantást vetett rám és visszafordult a másik lányhoz, hogy folytassák a beszélgetést. Én elmosolyodtam és visszavezettem a tekintetem Draco-ra.

- Igen - Bólintottam egyet és odaléptem a kanapé mellé, hogy elfoglaljam az üres fotelt.

Némán letettem magam és örültem, hogy legalább a bútorok tartották közöttünk az egy méteres távolságot. Felnéztem Draco mögé és elkaptam, ahogy a szőkeség beszélgetőpartnere engem mustrál. Ahogy a szemeink összekapcsolódtak egy pillanatra, mind a ketten elkaptuk a tekinteteinket. 

- Anyukád kedves - Motyogtam a srácnak, mert nem szerettem volna, ha más is hallja.

Nem voltam benne biztos, hogy ezt szabadna másnak is tudnia, nemcsak azt, hogy az anyukájával voltam, hanem hogy egyáltalán a Malfoy családban valaki kedves. Draco rám nézett és megemelte a szemöldökét, aztán csak egy szigorú tekintettel biccentett.

- Gyere! - Biccentett az ajtó felé és felállt a kanapéról. 

Mozdulatára a fele társaság felnézett, akik a hallban társalogtak, aztán csak visszafordultak az eddigi teendőikhez. Én is felálltam, holott alig ültem le és egész nap sétálgattam, nem esett volna rosszul egy kis pihenés. Követtem a férfit kifelé a klubhelyiségből, közben pedig éreztem az égető pillantásokat a hátamon. Eddig mindig leráztam magamról, közönyös voltam és igyekeztem aláásni mindenki rosszmájúságát, de amióta Draco a közelemben van, sokkal jobban megroppanok a varázslók vádló tekintetei alatt.

- Igen? - Sóhajtottam amikor beértem a férfit a folyosón. 

Ő zsebre tette a kezeit, ami elegáns lezserséggel árasztotta el a jellemét. Fekete, elegáns nadrágban és egy fehér ingben volt, erre kötötte fel a zöld, mardekáros nyakkendőjét. Én még mindig a nap közben viselt farmerban és meleg pulcsiban voltam, amit a kinti időjárásnak szenteltem, miközben Mrs. Malfoy- al sétálgattunk. 

- Semmi - Felelt halkan és csak tovább sétált.

Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá, mert nem értettem, akkor minek hívott ki. Tartottam a hosszú lépéseinek a tempóját és csak csendben meneteltem mellette. 

- Gondolom nem veszed magadra Sandra viselkedését - Mondta egyhangúan.

- Sandra? - Húztam össze a szememet. - Ó, ő a szőke csaj? 

- Hm - Hümmögött egyet és bólintott hozzá. 

- Mert rám nézett? - Felnevettem és kérdőn néztem fel rá újból. - Draco, remélem tudod, hogy mi öt éve folyamatosan a halálba taszítjuk egymást és ezt most nem képletesen értem. Legalább ennyire ismerhetnél, hogy tudd, nem fogok megijedni egy kislány pillantásaitól.

A srác felnevetett és lelassított, ami miatt én is visszafogtam a hosszú lépteimet. Megállt egy ablak előtt és hátat fordított az üvegnek, aztán a szemembe nézve lassan leereszkedett a párkányra. A nyakkendője előre libbent, ahogy lehajolt egy pillanatra, hogy kényelmesen helyet foglalhasson a hideg kövön. Én mély levegőt vettem és elővettem a pálcám. Draco felvonta a szemöldökét és kíváncsian nézett rám, én pedig csak mosolyogva elkántáltam egy egyszerű varázslatot, hogy a hideg kő ne fagyassza le a fenekemet. Ahogy a burok lassan befedte a területet, én is megfordultam és leültem mellé. 

- Nem ismertem ezt a varázslatot - Motyogta Draco maga elé meredve.

- Mert te inkább halálos és tiltott átkokat tanulsz, mintsem hasznos igéket - Feleltem.

- Hasznos? - Nézett rám. - Hányszor használtad már?

Elhúztam a számat és megvontam a vállam, aztán csak felnevettem.

- Ezzel együtt egyszer - Feleltem, de felemeltem az ujjam, ahogy Draco elmosolyodott. - De! Ez nem azt jelenti, hogy nem is fogom már.

- Persze - Sóhajtott.

Csend telepedett ránk és jószerivel csak az előttünk elhaladókat néztük, hallgattuk a beszédfoszlányaikat és a cipőjük kopogását a nehéz kőburkolaton. Nem voltam feszélyezve, inkább nyugodtnak éreztem magam, ami Draco közelében nem sokszor fordult velem elő. Mindig valamilyen szinten kiváltott belőlem egy idegességet, egy veszélyérzetet és dühöt. Nem mondom, néha sikerül neki még most is, de már kezdem úgy érezni, nem akarom mindenáron megölni.

- Draco - Szólítottam meg és amíg vártam, hogy felém fordítsa a fejét legalább, néztem, ahogy egy csapat elsétál előttünk és egy pillanatra felénk néznek, aztán csak zavartan sétáltak tovább. - Kedveled azt a lányt?

Ránéztem én is és egy jeges pillantással találtam szemben magam.

- Ugye nem gondoltad komolyan hogy majd erről beszélgetünk? - Kérdezte felháborodva és felállt a párkányról.

Én is felálltam és összefontam a kezemet a mellkasom előtt, hogy így nézhessek rá.

- Csak szeretnék normális keretek között mozogni veled - Motyogtam és közelebb léptem hozzá, hogy még halkabb legyek. - Ha már muszáj ezt csinálnunk, legalább szeretném megtudni, hogy valamit ketté törtem e.

- Attól jobban éreznéd magad? - Köpte a szavakat, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. 

A gyomrom fordult egyet és ellepte az a bizonyos émelygés, ami semmi jót nem takart maga mögött. Nyeltem egy nagyot és csak tartottam a jeges, ködös szemmel a kapcsolatot. Mintha a kék szemei süllyedtek volna, akárcsak egy jéghegy.