Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

~Epilógus~

*Draco POV*

- Ha mozogsz, rosszabb lesz! - Förmedt rám Lauren.

Szótlanul tűrtem, hogy ellássa a sebeimet, amit menet közben szereztem. A korábbi akciónk sikerrel járt, habár azzal nem számoltam, hogy lesz egy őr a kard mellett is, nem csak a terem körül. Egy kisebb csatába torkollt a dolog, de szerencsére sikerült hopponálnom a karddal, mielőtt a felém irányított átok elérte volna a célját. Így szerencsére csak egy kis sérülést szereztem, miközben a karddal ugrottam, de nem volt nagy dolog.

- Ne aggódj, tényleg nem nagy sérülés! - Mosolyogtam a csípőm felett térdelő lányra.

Komoly arccal fertőtlenítette és kötözte az oldalamon lévő vágást. Kezeimet feltoltam a combján és eltereltem a figyelmem a kissé csípő érzésről, amit a fertőtlenítőszer okozott. Lauren sóhajtott egyet és rányomta a ragasztós oldalú lapokat a bőrömre, hogy a helyén tartsa a kötszert. 

- Nagyon durva vagy, amikor veszélyben vagy, tudod? -  Bukott ki a számon hirtelen.

Lauren azonnal megdermedt a ragacsos anyag simogatása közben, aztán felnevetett. Én is szélesen mosolyogtam rá és végre éreztem egy kis könnyedséget a levegőben a temérdek feszültség és aggodalom után.

- Te aztán tudsz bókolni, Malfoy! - Megingatta a fejét és még egy utolsót simított az alkotásán. 

- Ne! - Húztam vissza, megmarkolva a bőrét, amikor leszállni készült a csípőmről. - Gyere ide!

Lauren meglepetten felvonta a szemöldökét, de megadóan rám dőlt. Szorosan magamhoz öleltem, nem törődve az apró, szúró fájdalommal az oldalamban. 

- Minden oké? - Kérdezte és ő is a vállam köré kulcsolta a karjait és magához ölelt, amennyire az ágy engedte neki. 

- Persze - Feleltem és sóhajtottam egyet. - Csak ritkán lehetek gyenge.

Lauren szorítása egy pillanatra erősödött körülöttem, aztán ellazult, ahogy kibújt a mellkasomból. Mosolyogva rám nézett és adott egy gyors csókot. Néztem a komoly, mégis légies ábrázatát, a felnőttes vonásait, az apró foltokat a bőrén, amit ütések okoztak neki, miközben gyakoroltunk vagy csatáztunk valahol.

- Ez már nem a suli, Draco - Emlékeztetett. - Itt már nem kell megjátszanod a kemény, szívtelen diktátort. 

- Tudom - Mosolyogtam rá. - De nem akarok gyengének tűnni.

- Az érzelmeid kimutatása erősség - Kontrázott. - És én akkor látlak erősnek, ha tudom, mi van veled.

- Látni akarod, ahogy sírok? - Mosolyodtam el. - Vagy ahogy kiakadok?

- Hm - Bólintott mosolyogva, mire meglepődve felvontam a szemöldököm. - Meg azt is, amikor mosolyogsz - Simította meg az alsó ajkam alatti részt. - Meg amikor mérges vagy - folytatta az ujjaival az utat az arcomon. - Meg amikor fáradt. 

- Értem - Nevettem fel és elvettem a kezét az arcomról és megdörzsöltem a területet, ahol járt, mert csikis volt. - Előtted nem fogom titkolni.

- Helyes - Biccentett elégedetten. - Tényleg nem fáj? - Kérdezte és lepillantott az oldalamra. 

- Tényleg - Biztosítottam róla. - Ennél már csak rosszabb lehet.

- Igazad lehet - Húzta el a száját. 

- Köszönöm, hogy nem makacskodtál és szót fogadtál - Néztem a szemébe.

- Nem is szoktam makacs lenni.

Felvontam a szemöldököm és szerintem az arckifejezésem mindent elárult, mert Lauren felnevetett és az arcát visszatemette a nyakamba. 

- Oké, előfordult néha - Motyogta a bőrömbe.

Átöleltem megint és a hajába pusziltam. 

- Örülök, hogy nem egyedül csinálom, de még mindig nem bocsájtottam meg neked, amiért utánam jöttél a sötétségbe - Mormogtam hálásan, de tehetetlenül.

- Szeretlek, megmondtam, hogy nem hagylak egyedül.

Elmosolyodtam és lehunytam a szemem. Mindig jó érzéssel töltött el, amikor kimondta és nem állt le vele, holott tőlem nem hallotta még viszont. Nagyon jól tudta, hogy nem voltam a szavak embere, sem az érzelmeké. Minden, amit vele tettem és vele együtt értem el, az új volt a számomra és szerencsére nem várta el tőlem a túlzott romantikát meg a felesleges szavakat. Cserébe csak szorosan magamhoz öleltem, aztán engedtem a szorításomon.

- Megyünk zuhanyozni? - Kérdeztem.

- Nem kéne, hogy víz érje még a sebedet - Motyogta fáradtan a mellkasom bőrébe. 

- Akkor pihenjünk egy kicsit - Sóhajtottam.

Lauren bólintott egyet és megadóan legurult rólam, hogy befészkelhesse magát mellém. Szembe fordult velem és egy gyors csókot nyomott a számra, mielőtt elbújt volna az ölelésemben.