Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

7.

- Nem hiszem, hogy ez tényleg így működne - Nevettem fel Monro mesebeli elképzelésén, hogy mégis milyen lehet Draco Malfoy barátnőjének lenni. 

- Most miért? - Sóhajtott és feldobta a talárját a fogasra.

Én is követtem a példáját, így mindketten már csak a szoknyáinkban voltunk, ingben és a zöld, csíkos nyakkendőinkben. A pulóvert még nem vettük elő, habár néha már szükségét éreztem a reggeli órákban. Leültem a közös helyiség kényelmes, ámbár elhasznált kanapéjára és hátra túrtam a hajam az ujjaimmal. Kinyitottam a számat, de mielőtt megszólalhattam volna, Draco sétált be a közös hallba. Szememmel szigorúan kapcsolódtam bele az azonnal rám tévedt jeges, kék tekintetébe. Lecsúsztatta a válláról a talárját és egy lezser mozdulattal ő is az akasztóra hajította. Fekete, elegáns nadrágja megmutatkozott, fehér inge  betűrve, már néhol kibuggyanva ráncolódott a nadrág korcánál. Nyakkendője görcsét megragadta és apró mozdulatokkal lazított rajta, miközben lehuppant egy távoli fotelbe az egyik barátjával. 

- Mert biztos, hogy ez az ember nem fog neked sem virágot hozni, sem pedig aranyos semmiségekkel meglepni, csak úgy - Feleltem, miután visszafordultam Monro felé.

- De az biztos, hogy téged megfektetne - Nevetett.

- Ugyan - Forgattam meg a szemeimet. - Maximum egy átokkal ültetne seggre, de nem az ölébe, az biztos. Nem kedvel sok embert, de akiket utál, nem annyira ellenszenves, mint velem. Előbb szexelne veled, mint velem - Nevettem fel.

- Nem mondanék nemet - Vont vállat és felnevetett. 

- Bolond - Fújtattam.

Tudtam, hogy Malfoy az első pillanatban kiröhögne és félholt állapotba juttatna, ha tehetné. De mégsem tudtam ellenállni a tudatnak, hogy igenis szívdöglesztő pasinak találtam a szőkét és az első adandó alkalommal igent mondtam volna neki és neki ugrottam volna. De mégis tartózkodtam ettől, hiszen voltak határaim és csak akkor mentem bele egy éjszakás kalandokba, ha biztos voltam benne, hogy nem lesz következménye a dolognak. 

-Miért? - Sóhajtott Monro, ami visszavarázsolta rá a figyelmem. - Szerinted milyen lehet vele randizni? 

- Tudom is én - Vontam vállat lemondóan. - Szerintem nincs olyan, aki elég jó lett volna neki eddig.

- Nem lehet, hogy még érintetlen!- Ingatta a fejét lemondóan, közben pedig mind a ketten lejjebb vettük a hangunkat, mert egyrészt ott volt velünk egy helyiségben a szóban forgó férfi, másrészt pedig kezdett feltöltődni a közösségi tér. - Biztos, hogy szexelt már, nem is egyszer.

- És szerinted mégis hol fektetne le lányokat? - Kérdeztem vissza.

- Miért, te hogy csinálod? - Kérdezett vissza.

- Én letudok egy gyors menetet az elhagyatott szárnyban vagy egy régi, használatlan szobában, ha ágyra van szükségem - Feleltem halkan. - De szerintem ő nem érné be koszos padlóbal vagy ócska helyiségekkel. Már kiindulva az élethelyzetéből - Céloztam a fennkölt életstílusára és az előkelő vérére. 

- Nem tudhatod - Vont vállat. - Te is vágysz valamire, ami gondolom nem az elhagyatott szárny.

- Lehet - Motyogtam.

- És? Mi az?

- Először is egy normális pasi - Nevettem fel. - Aki tud kezelni és felnőtt módjára gondolkozni. Nincs kedvem a gyerekes játékokra és a kicsinyes gondolkodásmódra. Aztán ha ez megvan, lehessen vele kommunikálni és természetesen kellemeset szeretkezni. Nem vetem meg a romantikus szarokat, de nem leszek hisztis, ha nem hoz virágot vagy használ illat bűbájt és varázsol elém egy egész rózsa hegyet.

- És Draco nem lehet ilyen? - Motyogta elgondolkodva. - Rossz fiú, de lehet, hogy titokban nagyon szeretni akar valakit. 

- Hm - Vontam vállat tudatlanul, hiszen tényleg nem tudtam volna mit hozzászólni. - Lehetne mesébe illő varázsló, aki az Azkaban foglya és közben hős szerelmes, de sajnos nem tudom, hogy ez a valóságban lehetséges e.