Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

57.

- Miért nem feküdtetek még le? - Kérdezte Monro, miközben az ágyán ült és a ruháit hajtogatta éppen, hogy el tudja tenni őket.

A napokban sokszor felmerült a téma, hogy Draco az első olyan férfi az életemben, akinek nem azután kérdeztem meg a nevét, miután szexeltünk egy jót és teljesen átadtam volna magam. Nos, én sem igazán tudtam a választ, inkább csak sejtettem, hogy mind a ketten elég visszafogottan közeledtünk ehhez az egész kapcsolathoz és egymáshoz és nem akartuk kiábrándítani a másikat. Úgy értem, az egyik nap még csak az átok miatt voltunk egymás mellett, szinte utáltuk egymást és elkövettünk mindent, hogy távol tartsuk magunkat a másiktól, aztán a  következő nap már megfogta a kezemet, azt mondta, hogy kedvel és én is bevallottam, hogy nem olyan rossz a vele töltött idő. De ennek ellenére nem tudtunk úgy beleugrani a kapcsolatba, mint akármelyik normális ember. Fenntartásaink voltak egymással és magunkkal is, szinte féltünk a másiktól és az erejétől.

- Draco az első, aki érdekel - Feleltem őszintén a legjobb barátom kérdésére és én is arrébb pakoltam néhány felsőt az útból. - Nem fogok vele azonnal lefeküdni, még szinte nem is ismerjük egymást.

- Na, ilyet se hallottam még tőled - Nézett át az én hálóegységemre ámultan. - Tényleg jól kijöttök? Úgy értem, varázslat nélkül.

Halványan elmosolyodtam és úgy éreztem, mintha mindent ki akarnék mondani róla, de mégsem akarnék megosztani semmit sem.

- Igen - Válaszoltam egyszerűen.

- Fura - Húzta el a száját. - Eddig gyilkoltátok egymást, utáltatok mindent egymáson, most meg nézz magadra!

- Nekem is fura - Sóhajtottam. - Lehet, hogy épp ezért nem sietek vele. 

Félre néztem, hogy véletlenül se találkozzak Monro komoly tekintetével. Nem szerettem volna mélyre ható érzelmeket kitálalni vagy nagyon könnyes, nyálas sztoriba göngyölödni, ezért igyekeztem lazán pakolászni és közben mesélni neki. Feltettem magam elé egy jó pár inget és nadrágot és azokat kezdtem el szétválogatni és összehajtogatni.

- Kicsit furcsa ez mind a kettőnknek - Folytattam és éreztem Monro égető pillantását magamon. - Egyikünk se érzelgős vagy romantikus fajta. Előbb mondok ki egy átkot rá, minthogy bevalljam neki, hogy kedvelem - Nevettem fel. 

- Remélem, hogy tudod, hogy az ilyen fajta kapcsolatok szenvedélyesek tudnak lenni ám - Fűzte hozzá a barátnőm nevetve.

- Nem tudom, Monro - Forgattam meg a szemem és mosolyogtam. -  Még sosem feküdtem le olyannal, akit alig pár nappal azelőtt majdnem kinyírtam.

- Kipróbálhatnád - Vont vállat.

- Oké - Bólogattam nevetve.

- És hogy csókol? - Kérdezte, nekem pedig szinte azonnal felforrt a fejem.

- Nem tudom - Motyogtam magam elé és szándékosan inkább magamhoz öleltem a maradék ingemet, hogy fel tudjak állni a szekrényemhez és be tudjam akasztani a darabokat, addig is háttal voltam neki.

- Hogy micsoda? - Kérdezett vissza hüledező hanggal. - Lauren Fillis, te nem csókoltad még meg Malfoyt? Azt a Draco Malfoyt, akiért egy egész női horda odáig van meg vissza? Aki téged választott, hogy ..

- Oké, elég, kösz! - Állítottam le nevetve a szövegelését, mert kezdett kínos lenni. - És nem, nem csókolóztunk még.

- De miért? - Kérdezett vissza. - Mind a ketten dögösek vagytok és félelmetes párost alkottok.

- Kösz - Nevettem továbbra is és igyekeztem minél lassabban eligazgatni a pár ruhadarabot az akasztókon, hogy a lehető legtovább állhassak háttal  a barátnőmnek, de szomorúan vettem észre, hogy lassan kifogytam az ingekből. - Az az igazság, hogy nem láttam rajta, hogy akarná - Vontam vállat. - Én meg nem akartam lealázni magam azzal, hogy ráugrok.

- Merlin kalapjára, Fillis, te egy szégyen vagy a női társadalomban Dracora nézve - Ingatta meg a fejét, amikor visszanéztem rá.

Hátra ejtettem a fejem és halkan felnevettem kínomban. Nem tudtam már mit mondani, úgyhogy csak megingattam a fejem és tovább hajtogattam a ruháimat, hogy eltereljem a figyelmem.

- Egy csomószor vagytok kettesben takarodó után is - Mondta hirtelen. - Mit csináltok a sötétben, ha nem faljátok egymást vagy szexeltek egy eldugott raktárban, ahogy korábban csináltad?

- Hagyjuk a múltamat, oké? - Szegeztem rá a mutatóujjam Monrora, de közben nevettem a mondatán. - Amúgy beszélgetni szoktunk - Vontam vállam. - Megölel vagy ad egy puszit a homlokomra vagy az arcomra.

- Jézusom, annyira öregek vagytok - Fújtatott és megforgatta a szemét. - Unalmas!

- Hé - Kuncogtam a szót. - Draco nem mindennapi pasi, akivel lefekszem és aztán ha kell, soha többé nem látom vagy csak ignorálom.

- Akkor is. Most mondd, hogy ha megcsókolnád, nem csókolna vissza! Este, a sötétben, amikor ketten vagytok. Hm?

Vállat vontam és nem feleltem, mert nem tudtam. Tényleg gőzöm sem volt róla, hogy Malfoy hogyan viszonyul ehhez az egészhez, hozzám és a további lépésekhez a kapcsolatunkban. De meg kellett hagyni, nagyon nehéz volt nem ráugrani néha, amikor elém állt, megölelt vagy láttam rajta, hogy nyomasztja valami.