Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

44.

*Draco POV*

Mérges voltam, sebzett, de erős, mégis tehetetlen és temérdek érzés kavargott bennem. Nem hittem el, hogy nincs kiút ez alól a végzet alól. A sebhelyeink megbélyegeztek minket egy életre és csupán két lehetséges kiút van ebből. Az egyik, hogy valóban érzelmeket kezdünk táplálni a másik iránt és mivel elérte a hatását, a varázslat megszűnik létezni. A másik út, ami jelenleg elég távol állt attól, amit meg szerettem volna valósítani, hogy elég fájdalmas úton, hosszú idő alatt kiírtjuk magunkból a ránk akaszkodott varázst. 

- Draco - Mosolygott rám Lauren, amikor megérkezett az asztalhoz, ahol éppen ültem. - Ez kellett neked, ugye?

Letett egy vaskos könyvet elém, aztán maga elé is odatett egyet, miközben leült velem szemben. Bólintottam és egy halvány mosollyal ránéztem. Lauren megemelte a szemöldökét, ahogy viszonozta a halvány mosolyomat, majd egy kérdő pillantást vetett rám.

- Minden oké? - Kérdezte és összeráncolta a homlokát.

- Azon kívül, hogy halálra vagyunk ítélve ezzel az izével? - Kérdeztem vissza, közben meg felemeltem a jobbomat, hogy megmutassam a pulóverem alól kilógó sebhelyet, tisztázva, hogy miről is beszélek.

- Ne legyél ilyen drámai - Forgatta meg a szemét. 

- Muszáj, ha te ilyen lazán veszed - Sóhajtottam és hangomba egy kis él költözött.

Lauren felnézett és keze megállt lapozás közben. Elmosolyodott és kiejtette a kezéből a papírt és arrébb tolta a nagy könyvet, hogy kényelmesen az asztalra tudjon könyökölni mellette.

- Nem, Draco - Nézett a szemembe. - Egyáltalán nem veszem lazán. De semmi értelmét nem látom annak, hogy idegeskedjek a dolgon, mert semmi esélyem ellene.

- Úgyhogy csak beletörődsz - Horkantam fel és megforgattam a szemem.

- Te talán nem ezt tetted az elmúlt hónapokban? - Kérdezett vissza és a mosolyának már hűlt helye volt. - Beletörődtél apád minden szavába?

Oldalra néztem és összeszorítottam a számat. Lauren nagyon jól tudta, hogy gyűlölöm ezt a témát, ráadásul egészen jól ismerte a miértjeimet. Legalábbis egyet, de nem volt szüksége többre. Utáltam, ha ezzel dobálózott és ezzel vágott vissza, hiszen nagyon is tudtában volt a dolgok okozatainak.

- Nem, ne gyere nekem megint azzal, hogy ez más! - Szegezte rám a mutatóujját, mielőtt bármit mondhattam volna. 

- Megbeszélhetjük ezt később? - Mormogtam.

- Persze - Sóhajtott Lauren és visszahúzta maga elé a könyvet, mintha semmi nem történt volna.

- Milyen bájitalt kell elkészíteni a vizsgán? - Kérdeztem inkább, hogy eltereljem a figyelmünket az iménti beszélgetésről.

- Aura Amortentia - Felelt halkan, egy halvány mosollyal. 

Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá, leginkább a feje tetejére, hiszen lehajolva olvasott. Mikor eltelt egy pár pillanat, valószínűleg a csend és a mozdulatlanságom felkelthette a figyelmét, mert kérdőn nézett fel rám, aztán az előttem lévő könyvre, ami még mindig csukva volt.

- Van fogalmad róla, egyáltalán mi az? - Kérdezett vissza és felnevetett.

- Mesélhetnél - Sóhajtottam.

Lauren megingatta a fejét és halk kuncogás közepette arrébb tolta a könyvet maga előtt. Vett egy mély levegőt és felfelé nézett, ahogy elgondolkozott.

- Lássuk csak - Sóhajtott és hümmögött egyet, ahogy összeszedte a gondolatait. - A bájital elég gyenge, de nehéz elkészíteni.

- Remek - Forgattam meg a szemem.

- Csak egy pár dologra kell figyelned és ha megvannak az összefüggések, menni fog - Vont vállat. - Ha helyes sorrendben tanulod meg az összetevőket, növekvő sorrendben lesznek az adagok.

- Leírnád kérlek részletesebben? - Ingattam meg a fejem.

Fillis maga elé húzott egy papírt és felvette a tollát az asztalról. Középre tolta, hogy én is jól lássam, ezért még előrébb hajoltam. Elkezdte leírni a hozzávalókat, látszólag random sorrendben, aztán hümmögött egyet és biccentett. 

- Na - Mosolyodott el. - Ezeket kell megtanulnod - Fordította felém a papírt. - Innentől egyszerű lesz, de csak ha ebben a sorrendben tudod.

Belenézett a szemembe, aztán a bólintásom után tovább ment és elkezdte leírogatni a számokat a hozzávalók mellé. Figyeltem, ahogy tényleg, egyszerűen növekednek az arányok, megjegyezhető formában.

- Ennyi - Vont vállat. - Aztán ha kész vagy vele, kékes színt kell kapnia. Ha a fürdővizedbe öntöd vagy bekened vele magad, pár perc múlva látható lesz számodra a többi ember színe. Mármint az aurájának a színe.

- És ez nekem miért jó? - Kérdeztem vissza.

- Mert egyrészt ezt csak te látod és így el tudod dönteni, hogy viszonyulnak hozzád az emberek - Felelt egy halvány mosollyal. - Minden színnek megvan a maga jelentése.

- Ugye azokat nem kell bevágni? - Dőltem hátra a székben.

Lauren mosolyogva megingatta a fejét és visszahúzta maga elé a könyvét. Én is megemeltem a szemöldököm, aztán végül kinyitottam én is az előttem lévő vaskos iratot. Nem is olyan rossz elképzelés, végül is a vele való élet. Okos és meg tudja védeni magát, segítőkész és tud mértéket tartani a kihasználtság és a segítség között. Tudja használni az embereket és egész ügyesen éri el a dolgokat, amiket akar.