Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

17.

Nem mondtam volna, hogy kellemesen éreztem magam a Malfoy házban. Belépve hiába fogadott gazdagság és hatalmas tér, ami csak úgy ordította a képembe, hogy "Én jobb vagyok nálad", nem éreztem otthonnak. 

- Köszönöm, Mrs. Malfoy! - Mosolyogtam Draco anyukájára, amikor letette elém a desszertet. - Ezt mind Ön készítette?

- Mondhatjuk - Biccentette félre a fejét egy mosoly kíséretében. - Ízlik?

- Nagyon finom! - Bólogattam és a számba tettem a piskótát, aminek a csokis, édes íze keveredett a mellé tett savanykás fagylalttal. - Sosem ettem még télen fagyit.

- Nem mindenhol lehet kapni az évnek ebben a szakában - Felelt Draco apja. - Megkérik az árát, ha mégis belebotlik az ember.

Minden mondatából áradt a felsőbbrendűség, a hatalmom és a lenézés minden formája. Nem volt rest éreztetni velem, hogy akárhogy is hasonló a szüleim munkája az övéhez, akárhogy voltunk tiszta vérű varázslók, ő sokkal tehetősebb volt. 

- Még szerencse, hogy Ön mindent megad a családjának - Néztem rá. - Mr. Malfoy - Tettem hozzá mosolyogva.

- Örülünk, hogy elkíséred Draco-t a bálra - Szólt közbe gyorsan az anyuka. - Nem szerettük volna, ha kihagyja.

- Anya - Nézett rá szúrós szemekkel Draco, de szája sarkában ott bujkált egy halvány mosoly. 

- Nem volt még kísérőm - Vontam vállat, mielőtt kínosabb lett volna a helyzet. - Meglepett, hogy Draco elhívott.

- Miért? - Kuncogott fel az anyukája. 

- Hagyhatnánk a mellébeszélést? - Mormogta Draco. - Tudja, hogy apám miatt hívtam el.

- Draco! - Nézett rá az anyja, majd vissza rám és újból a fiára. - Lauren a vendégünk ma, ne hozd kínos szituációba!

- Semmi gond! - Mosolyogtam és letettem a kanalam. - Igazából nem is vártam, hogy elhívjon, sosem voltunk túl jóban.

Draco sóhajtott egyet és feszültem a szájához emelte a piskóta darabot, majd mereven az anyjára nézve megrágta. Rápillantottam, ő pedig le a tányérjára és elkezdett játszani az olvadásban lévő desszertjével.

- Mindketten a Mardekárhoz tartoztok - Nézett rám Mr. Malfoy. - Felelősséggel és hűséggel tartoztok egymásnak.

- Sosem volt lehetőségünk bebizonyítani - Feleltem, állva a felsőbbrendű pillantását, ami kezdett rémisztő lenni. 

Végül elmosolyodtam és inkább a nő felé fordultam, aki sokkalta kedvesebbnek bizonyult. Vettem egy mély levegőt és rápislogtam, ő pedig csak vissza mosolygott rám. 

- És megismerni sem egymást nagyon - Tettem hozzá. - Draco is sokat tanul és fókuszál a tanulmányaira, én is igyekszem tartani a tempót, úgyhogy kevés idő marad az ismerkedésre. A szabadidőnket pedig mind a ketten a kastélyon kívül töltjük.

Ránéztem Draco-ra, aki csak lassan mozgatta a száját, ahogy valószínűleg a nyelvével olvasztotta a fagylaltot. Megrándult a szája és egy apró biccentést eresztett meg felém. Egy másodpercig csak csendben néztük egymást és képtelen voltam elengedni a gondolatot, hogy mennyire más most, mennyire kicsi, elnyomott és értéktelen. Pont az iskolában nyújtott magatartásának az ellenkezője. 

- És neked hogy mennek a tantárgyak? - Kérdezett vissza Mrs Malfoy. - Úgy hallottam, hogy remekelsz a varázslatok kivédése órán.

- Ó - Nevettem fel halkan, kissé zavartan. - Köszönöm. 

- Legutóbb majdnem meghaltál - Szólt közbe Draco, mire egy grimasz kíséretében felé fordultam.

- Mert egy tiltott átkot használtál ellenem - Feleltem.

- Megtehetem - Vont vállat.

- Így igaz - Helyeselt Mr Malfoy. 

Ránéztem és inkább csendben maradtam, nem akartam galibát okozni sem magamnak, sem a srácnak. 

*Draco POV*

Csendben sétáltam vissza az étkező felé, miután ellenőriztem a házimanót apám kérésére, hogy megfelelően csinálja e a dolgát. Megtorpantam és visszafordultam az ajtóból, ahogy meghallottam apámat beszélni azon a halk, veszélyes hangján, amit ellenem is előszeretettel használt. Nyeltem egyet és feszülten simultam a falnak, hogy a lehető legészrevétlenebb legyek.

- Ismerem a fajtád, tudok a titkos kis légyottjaidról a diákokkal - Köpte apám.

- Nem ismer engem - Felelt Lauren meglepően nyugodt hangon. - Gőze sincs a dolgokról...

- Nem érdekel, hogy ki vagy - Szólt közbe apám. - Az sem, hogy mit művelsz magaddal. Azért választottalak a fiam mellé, mert fontos volt nekem, hogy tiszta vérű boszorkány legyen a párja, aki jó családból származik. Koránt se hidd, hogy bármi is változik ezzel, hogy a családunkkal tölthetted az időt, ugyanolyan haszontalan boszorkány vagy. 

Volt egy pár másodperces szünet és éreztem, ahogy megfeszült mindenem és a körmeim a tenyerem húsába vájtak. Lehunytam a szemem és az ajtó irányába néztem, hogy nehogy belefussak valamelyikükbe, ha kiviharzik a helyiségből és rajta kap a hallgatózáson.

- Érezd magad kiváltságosnak, hogy a fiammal mutatkozhatsz! - Motyogott apám és egyre jobban kellett koncentrálnom, hogy kivegyem a halk, fenyegető szavakat. - Legyél kedves vele és tegyél meg mindent, hogy ő is úgy érezze, feljebb való nálad. Nincs szükségünk egy ilyen kislányra a családban. 

- Térdeljek le előtte és csókoljam meg a cipőjét? - Hangzott Lauren válasza, majd egy halk nevetés felőle, ami megrémisztett, hiszen az apámmal szemben volt tiszteletlen és kiláthatatlan következményei lehettek. - Ne aggódjon, Mr. Malfoy, Ön már elvégezte a piszkos munkát. Akármit csinálhatnék, Draco akkor is feljebbvalónak érezné magát.

- Tiszteletlen! - Rivallt fel apám én pedig összeszorítottam a szemeimet.

- Tedd le a pálcát! - Szólalt fel anyám kétségbeesett hangja. - Azt akarod, hogy a fiad meglássa, hogy viselkedsz szegénnyel? 

- Legyél körültekintő és figyelmes vele! - Motyogta a szavakat apám, valószínűleg ismét Lauren számára. - Remélem tudod, hogy a szüleid az én fennhatóságom alá tartoznak a minisztériumban! 

- Hogy merészeli...

- Alázatos - Szakította félbe a lányt apám megint. - Ha megtudom, hogy ilyen módon beszélsz vele, ahogy ebédnél is...

Ezt a pillanatot választottam, hogy besétáljak, mert nem akartam tovább hallgatni a tortúrát. Akármennyire is nem kedveltük egymást a lánnyal az elmúlt időszakban, nem akartam őt kitenni ennek. 

- Mi folyik itt? - Sétáltam be, mintha semmiről sem tudnék.

Apám hátrált egy lépést és rám nézett, én pedig Lauren-re. A lány szemei csillogtak, valószínűleg a visszafogott könnyektől, így amikor szemkontaktust teremtetünk, azonnal elfordult. Arca mindent elárult, nem próbált meg mosolyt álcázni magán, nem próbált meg kikecmeregni a helyzetből, csupán mérges és feldűlt tekintettel nézett maga mellé. 

- Semmi különös - Mosolyodott el apám. - Épp dicsértem Lauren-nek a szülei minisztériumi munkáját.