Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

75.

*Draco POV*

Szótlanul álltam az előtérben és vártam, hogy Lauren végezzen és vissza tudjunk indulni az iskolába. Nagyon jól esett a hétvége, habár csak egy éjszakát voltunk együtt, a mai nap nagy részét is ágyban töltöttük, kipihentük magunkat, szórakoztunk és élveztük egymás közeli, végre háborítatlan társaságát. Kezdetben azt hittem, hogy egy átlagos hétvége lesz, ahol végre kiélhetjük a fiatal, hormonokkal túltengetett gondjainkat, de tévedtem. Lauren társasága kellemes volt, korántsem átlagos és unalmas. Még akkor sem éreztem kellemetlenül magam, amikor már vagy egy órája csendben feküdtünk és nem szóltunk egymáshoz, csak bámultuk a falat vagy egymást. Undorítóan romantikusan hangzott így visszagondolva, de a legkevésbé sem volt finom vagy visszafogott a légkör. 

- Draco? - Szólított meg a lány, amikor kibújt az elszobát elválasztó fal takarásából.

- Indulhatunk? - Kérdeztem és felvettem a táskát a földről, amiben a kevés holmim hevert az egynapos kirándulásunkhoz.

- Igen - Mosolyodott el és megigazította a vállára dobott táska pántját.

Kinyitottam az ajtót és megvártam, amíg kimegy rajta, hogy aztán bezárhassam a bejáratot. Előhúztam a pálcám és egy sokszor gyakorolt varázslattal olyan zárat tettem rá, amit csak a mi családunk által ismert feloldó ige hatástalaníthatott. 

*Lauren POV*

Egy pár percig csendben ültünk egymás mellett a kocsiban, amíg néztük, hogy halad el mellettünk a táj. Kipihentnek éreztem magam, mégsem éreztem magamban erőt arra sem, hogy a fejemet Draco felé fordítsam, ne pedig az ablakon át bámuljak ki. Tetszett a hétvége, tetszett a pihenés, a kikapcsolódás és a barátommal töltött idő. Sokkalta másabb volt, mint amit elképzeltem, de nem bántam, hogy nem a fejemben zajló képek szerint alakult minden. Azt hittem, hogy Draco erőszakosabb lesz, ahogyan az életben, úgy az ágyban is. Azt hittem, hogy nem lesz kielégítő a vele való szeretkezés, hiszen valamiért mindig is úgy gondoltam, hogy az önzősége felül fog kerekedni rajta és csak az önnön érdekeit fogja nézni és hajszolni, rám pedig nem fog figyelni. Azonban kellemes meglepetés ért, amikor hosszasan csókolt és simogatott, hogy bevezessen a gondolataiban már felállt éjszakába és kedvet kapjak hozzá -habár ehhez nem kellett volna mást tennie, mint rám néznie-, és meglepően kedves, finom mozdulatokkal haladt előre. Az éjszaka további részében már nem mondanám, hogy annyira finomak lettek volna a mozdulatai, de nem is bántam, így volt jó. De figyelt rám, az esetek nagy részében leste a reakcióimat és ha nem is érdekelte mindig, mi jó nekem - nyilván elveszett a saját kéjében egy pillanatra, de nem hibáztatom-, akkor sem hagyta, hogy félbe maradjon az élvezetem és küzdött mind a kettőnk kényelméért. 

- Draco - Szólítottam meg végül és végre rávettem az izmaimat a mozgásra és felé fordítottam a fejem.

- Hm? - Hümmögött és ő is felém kapta a fejét. 

Ábrázata kisimult volt, egy apró mosollyal nézett rám, mégsem mondtam volna, hogy tökéletesen boldog és felszabadult volt. Nyeltem egyet, mert kicsit bántotta a belsőmet, hogy így telik a napja, holott pont azért jöttünk el, hogy teljes mértékben önmaga lehessen és ne kelljen semmi másra gondolnia. 
Már nyitni akartam a számat, amikor szélesebben elmosolyodott és megfogta a kezemet. Tudta, hogy mit akarok és szerencsére meggátolta a kínos mondandóimat, amit amúgy sem akartam kimondani. Nem, nem arról volt szó, hogy be akartam volna vallani neki, hogy mennyire szerelmes vagyok vagy hogy mennyire élveztem ezt az egészet vele. 

- Még semmi gond - Mondta egyszerűen és apró szorítással jelezte az ujjaimon, hogy ne aggódjak.

- Biztos? - Kérdeztem vissza és beharaptam az alsó ajkam, hogy idegességemben azon rágódjak egy kicsit.

- Nem kell tudnia - Felelt egyszerűen, jeges hanggal és visszafordult az ablak felé, lezártnak tekintve ezzel a témát.

Én sóhajtottam egyet és felvontam a szemöldököm, akaratlanul is megkérdőjelezve a mondatát és a hitelességét, de igyekeztem mantrázni magamban, hogy semmi gond.

Reggel, amikor felkeltünk, észrevettük, hogy a korábban ránk rótt átok sebhelye és bizonyítója elhalványult mind a kettőnk kezén. A villám szerű vonalak szinte beleolvadtak a bőrünkbe, éppen, hogy egy kis emlékeztetőt hagyva maguk után, hogy egyszer ott raboskodtak rajtunk. Kettős érzéseim voltak ezzel kapcsolatban, hiszen egyrészt azonnal a boldogság kerített hatalmába, hogy Draco és az én érzéseim kölcsönösen egymásra találtak. Végre bizonyosságot nyert a kétséges ijedelmem, hogy csak kihasznál és az apja miatt van e csupán velem vagy tényleg akarja, de így választ adott a kérdésemre. Másrészt viszont megrémített, hiszen Draco mondta, hogy az apja óva intette őt a szerelemtől és a mély érzésektől, mert csak bajt hozhat rá. Még ő sem tudta, hogy Mr Malfoy mit talál ki legközelebb, hogy vagy távol tartson minket egymástól vagy pedig valami módon össze kössön még jobban. Nem igazán tudtam, melyik lenne a járhatóbb és a kevésbé fájdalmas út. Nagyon megkedveltem Dracot és nem akartam, hogy egy csettintéssel véget érjen ez közöttünk, viszont azt sem akartam, hogy még jobban belekeveredjek a családja baljós, fekete történetébe, akármit is jelentsen ez. 
Éppen ezért aggódtam már reggel óta, hogy mi lesz, ha Malfoy apja meglátja, hogy eltűntek a sebhelyek, bebizonyítva ezzel, hogy érzünk egymás iránt valamit és ezzel a fia teljes mértékben az ő utasításai ellen ment. Nem tudtam, hogy mit talál ki majd, mire kényszeríti a srácot vagy engem.