Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

68.

Lassan ingattam a lábaimat és néztem, ahogy a lassan elnyűtté váló sportcipőm elvesztette a színét a sötét folyosón és szürkésen, egyhangúan mutatott a lábamon. Az ablakpárkányon ültem, szintén már takarodó után voltunk, de Draco kért egy gyors találkozót, mielőtt elindultunk volna lefeküdni. Már kezdett átfagyni a fenekem, ahogy a kinti, még mindig hideg téli levegő nem kegyelmezett a régi kastélynak és a kő elemeinek és rendesen áthűtötte őket. 
Felkaptam a fejem, ahogy lépéseket hallottam. A folyosó irányába fordultam és megmarkoltam a pálcámat, hogy a lehető leghamarabb tudjam használni akármelyik bűbájt, ha szükségem lett volna rá. Habár ha tanár járt arra, vajmi kevés esélyem lett volna időben használni a halványító varázst vagy akármelyik védő bűbájt, mielőtt meglátott volna, de a tudat, hogy az esélyt megadtam magamnak, elég volt. Elmosolyodtam, amikor Draco alakja befordult a sarkon. Szőke haja szinte fényként lebegte körbe őt a sötétségben, főleg kirívó volt úgy, hogy egész szerelése fekete volt, ahogyan az illett hozzá. Ujjaimmal megkapaszkodtam a vastag párkány szélében és előre hajoltam, hogy egyrészt jobban is lássam őt a fal takarásából, másrészt pedig felkészültem arra az eshetőségre, hogy kapok egy megérdemelt csókot, ha már ennyit vártam rá. Malfoy még egyszer a háta mögé nézett, mielőtt elém ért volna és még az utolsó lépései közben a háta mögé szegezve a pálcát elmormolt egy varázslatot, ami egy falat húzott a folyosón és elrejtett minket a nem kívánatos szemektől, amíg tartott a hatása. Halkan felnevettem a diszkrécióján, aztán azonnal belém fojtotta a hangomat, ahogy a számnak csapódott. Meglepődötten nyitottam tágra a szemeimet az első pillanatban a vehemenciáján, hiszen ilyet nem igazán tapasztaltam még tőle. Mindig megfontolt, kimért és visszahúzódó volt, ha testi kapcsolatokról vagy intimitásról volt szó. Combjaimmal közrefogtam a derekát, ahogy megérkezett teljesen elém és végre sikerült lehunynom a szemem és átadnom magam az erőszakos, uralkodó csókjának. Kezeimet a nyakára és a hajába tettem, mikor hol értem el, amikor elforgatta a fejét, ő pedig a lábamat és a derekamat szorongatta felváltva. Szája szinte tépte az enyémet, fogai néha megkarcolták az alsó ajkam, amikor váltott a csókja szögén vagy mélységén. Nyelve ezek ellenére puhán, szinte tapogatódzóan nyugodtan simogatta az enyémet és vitt el egy édes, ellentmondásos világba. A mellkasom egy feszítő, izgatott érzéssel reagált a váratlan megmozdulására és a heves cselekedetére, de nem bántam, hiszen rég óta vártam arra, hogy lépjen valamit ez irányba. Ha rajtam múlt volna, mind a ketten tudtuk, hogy az első héten ágyba vittem volna, de nem túl titkon tartottam a férfitől, az elvárásaitól, a sztenderdjeitől, a magasztosságától és a hatalmától. Féltem a válaszától, hogy elutasít és hogy nem leszek elég jó és talán nevetség tárgya leszek. Sosem érdekelt ez, sosem gondoltam túl az egy éjszakás kalandjaimat, de Draco más volt. Más volt kiállásban, hatalomban, érzelmekben és hozzáállásban, mind a kettőnk részéről.

- Szia neked is - Mosolyogtam rá kissé kacéran, amikor elvált a számtól végre.

Válasz helyett halkan felnevetett és a kék szemeivel egy pillanatig belenézett az én íriszeimbe, aztán lehajtotta a fejét és megdörzsölte az arcát. Kezeit visszaejtette a combomra én pedig az ő ujjaira csúsztattam az enyémeket. 

- Nem tudom, mi ütött belém, ne haragudj! - Köszörülte meg a torkát és felvette a szokásos, közönyös arcát.

Megforgattam a szemem és elmosolyodtam.

- Talán ki vagy éhezve - Vontam vállat, amivel kiérdemeltem egy gyilkos pillantást.

- Vigyázz a nyelvedre! - Figyelmeztetett.

Közelebb hajoltam hozzá és amikor elég közel voltam, kinyújtottam a nyelvem és a hegyével megböktem a száját, aztán felnevettem. Visszahúzódtam és figyeltem, ahogy először megfeszül, aztán ő is elneveti magát. Nem mondom, megkönnyebbültem, hogy nem ölt meg azonnal.

- Ezt itt fejezd be, mielőtt újból le kéne zuhanyoznom! - Mondta jókedvűen, de jeges arccal és a vállához hajolva megtörölte a nyálas száját.

- Na mizu? - Kérdeztem mosolyogva és valamivel felszabadultabban a korábbi csókcsatánktól. - Miért hívtál?

- A hétvégén elmegyünk Luganba - Közölte velem egyszerűen. - Van ott egy családi nyaralónk.

Felvontam a szemöldököm és kissé hátra hajoltam a kijelentésétől.

- Meg sem kérdezed, hogy van e programom? - Kérdeztem vissza.

Draco egy mindent tudó, féloldalas mosolyt villantott rám és visszalépett a lehető legközelebb az ablakhoz, amivel elérte, hogy én is gondolkodás nélkül visszahajoljak hozzá. Egy apró, szinte jelentéktelen puszit nyomott a szám sarkába, ami elindított bennem egy apró örvényt. 

- Gyere el velem Luganba a hétvégén! - Mondta, inkább utasító hangsúllyal, mintsem kérlelővel. - Apám átengedte teljesen a hétvégére. Nem lesznek manók, sem gyűlések, sem váratlan vendégek.

- Szóval akkor csak kettesben leszünk? - Vontam fel a szemöldököm és az egyik felem izgatott lett, a másik gyanakvó és ijedt. 

- Igen - Biccentett aprót és egy újabb puszit szórt a szám szélére, amivel az őrületbe kergetett. - Úgyhogy ezért nem volt kérdés. Igazából nem szántam annak soha. 

- Kedves, hogy bevonsz a közös döntéseinkbe - Húztam fel az orrom, de elmosolyodtam.

- Ki hitette el veled, hogy van beleszólásod? - Nézett rám kérdőn, aztán végre az ajkaimra cuppantott és visszavonult egy fél lépéssel. - Szombat reggel indulunk.