Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

12.

Összehúzott szemekkel néztem a nekem koppant levélre. Már elég későre járt és épp aludni készültem, amikor a vállamnak koccant az apró, kézzel írott cetli. Felnyúltam és megragadtam, hogy magam elé tudjam húzni és elolvasni.

" Közösségi szoba. Most. D.M."

Elhúztam a számat az ismerős monogramra, aztán csak felnevettem. Bearaptam az alsó ajkam és elgondolkodtam, hogy vajon mit akarhat. Végig néztem magamon és a lefekvéshez készülő szettemen, aztán csak megrántottam a vállam. Egy meleg, vastag zokni volt a lábamon, aminek a szára a bokám körül egy gumót képzett, egy rövidnadrág, hiszen az alvó helyiségekben jó meleg volt szerencsére, a kinti hideg ellenére, felül pedig egy sötétzöld póló takart, amiben kényelmes volt az alvás. A vállamra terítettem a zöld-fehér csíkos kardigánomat, hogy valami mégiscsak takarjon és elindultam a közösségi hall felé.  Csendben kilépkedtem a más alvó szobatársaim mellől és a lehető leghalkabban behajtottam magam után az ajtót. 
Kisétáltam a folyosón, majd a fiúk és lányok helyiségét összekötő lépcsőn és egy pillanatra megtántorodtam. Draco a kanapén ült és csendben, békésen nézte a kandallóban lobogó tüzet. Még mindig a fekete, elegáns nadrágja volt rajta, de ingét most felváltotta egy melegnek tűnő fekete garbó. 
Lesétáltam és szótlanul levetettem magam a kanapé másik végébe. Én is ránéztem a kandalló meleget adó fényére és vártam, hogy mi a fenének kellett ide jönnöm.

- Aranyos szerelés - Szólalt meg végül Draco.

- Aludni készültem - Feleltem és ránéztem. - Lévén, hogy jócskán takarodó után vagyunk. 

Malfoy felé fordultam és mindkét lábamat feltettem a kanapéra. Egyiket a támlának döntöttem a térdemnél, másikat csak magam alá húztam kényelmesen. Könyökömmel is megtámaszkodtam a háttámlán és sóhajtottam egyet. Draco is rám nézett és némán figyelte a helyezkedésemet.

- Mit szeretnél? - Kérdeztem.

- A legkevésbé sem szeretném - Felelt, amivel összezavart jócskán. - De muszáj.

- Draco -Megdörzsöltem a szemeimet és mély levegőt vettem. - Fáradt vagyok. Szeretném kipihenni, hogy ma kishíján kinyírtál és... 

- Gyere el velem a bálba! - Szakított félbe a motyogásával.

Megálltam a szemem dörzsölésével és úgy pattantak ki a pilláim, mintha köteleztek volna rá. Kinyitottam a számat, majd becsuktam, mert nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. A szívem hevesen vert, mert készültem rá, hogy valami nekem nemtetszőt hallok majd a találkozó alkalmával vagy esetleg valami rossz tréfa áldozata leszek. Erre viszont még egyáltalán gondolni se mertem. 

- Draco, ha ez valami rossz poén, nagyon nem vagyok rá kíváncsi! - Figyelmeztettem.

- Szeretném, hogy az legyen! - Nézett rám szigorúan a fagyos, kék pilláival. - Apám utasítása. Ahogy az is, hogy hétvégén ebédelj velünk.

Felnevettem, aztán összeszorítottam a számat. Grimaszoltam egyet és összehúzott szemekkel néztem Draco-ra, aki csak unottan és valóban kényelmetlen, akaratlan fejjel bámult vissza rám.

- Szóval, csak hogy tiszta legyen - Mutattam rá. - Te - Aztán magamra. - Elhívsz engem a bálba. Meg egy ebédre a családoddal.

- Ne fejtegesd, kérlek! - Sóhajtott. -Nekem is éppen ennyire kellemetlen, mint neked. Vagy még jobban - Forgatta meg a szemét.

- De miért? - Kérdeztem rá.

Draco megvonta a vállát és visszafordult a kandalló felé. Hófehér bőre már-már káprázatosan mutatott a felvillanó tűz fényében. Valóban helyes pasi volt.

- Apám utasítására - Motyogta. - Téged talált a legmegfelelőbbnek mellém. És mivel neked sincs párod, legalább megmentelek egy kínos szituációtól.

- Igazán lekötelezel - Feleltem cinikusan. - Ezek szerint az apád választott engem. Cuki.

- Lauren - Sóhajtott Draco és lehunyta a szemét. - Kérlek! Nekem sincs ehhez az egészhez kedvem, épp, ahogy neked.

- Oké, oké - Nevettem fel. - Elmegyek veled. 

- Köszönöm - Sóhajtott megkönnyebbülten.  - Hétvégén tényleg muszáj mennem?

- Félsz? - Nézett rám mosolyogva.

- Téged sem ismerlek - Vontam fel a szemöldököm. - A családod pedig nem a vattacukor felhőkön legelésző pónifarmjáról híres.

- Tedd félre az előítéleteidet! - Nézett rám szigorúan. - Anyám kedves. És én sem öllek meg, ha nem éppen feladat - Mosolygott rám.

- És apád? - Kérdeztem vissza.

Malfoy mosolya lehervadt és egy pillanatra megint a kandalló tüzére nézett. Mély levegőt vett és az ábrázata valami megmagyarázhatatlanul törékeny lett egy pillanatra. Nekem is lehervadt a mosolyom és az az érzésem támadt, mikor valami nagyon kényelmetlen témába nyúl bele valaki és ezzel elveszi mindenki jókedvét. 

- Ideje lefeküdni - Motyogta Draco és egy pillanatra megint rám nézett.

Én csak nyeltem egyet és bólintottam. Felálltam a kanapéról, a mozdulatomat pedig a srác is követte. 

- Fillis! - Szólt hozzám, mielőtt teljesen hátat fordítottam volna neki.

- Hm? - Néztem rá egy halvány mosollyal, kiengesztelve őt a korábbi kérdésemért.

- Nem akarom, hogy mindenki ezen csámcsogjon - Kért meg kurtán arra, hogy tartsam fű alatt a lehető legjobban a dolgot. 

- Hidd, el, hogy én sem - Húztam fel az orrom. 

Kinyújtotta a kezét felém, mire felnevettem. Belecsúsztattam a nagy mancsába az ujjaimat és kezet fogtam vele annak jeléül, hogy megegyeztünk. 

- Most már mehetünk aludni? - Kérdeztem.

- Igen - Bólintott. 

- Draco? - Szóltam hozzá, miközben együtt elkezdtünk felfelé lépcsőzni a ketté ágazó folyosóig.

Ő csak biccentett egyet, de nem szólalt meg, jelezve, hogy folytassam.

- Ugye tudod, hogy vannak tánc órák, ahová együtt kell mennünk? - Kérdeztem nevetve.

- Addig legalább ne kürtöld szét, ha már oda muszáj elmenni! - Motyogta kelletlenül.

- A világért sem akarom bárkivel is tudatni - Feleltem.