Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

78.

*Draco POV*

Azt hittem, hogy könnyebb lesz, ha távol tartom magamtól, de tévedtem. Lauren annyiszor vágta ketté az elképzeléseimről festett képet, ahányszor csak lehetett. Amikor elhittem, hogy át tudom verni, saját magamat csaptam be. Amikor azt hittem, hogy egyszerűbb lesz nélküle, azon kaptam magam, hogy bonyodalmakba ütköztem és mindenen felidegesítettem magam. Szerettem volna visszacsinálni mindent, aztán újra belekezdeni, szerettem volna, ha minden ugyanúgy maradt volna, ahogy korábban, aztán azt kívántam, hogy bárcsak sose történt volna semmi. Annyival egyszerűbb lett volna az életem Lauren nélkül, de mégis mennyivel könnyebb volt vele néha. Apámnak igaza volt, a szerelem megbolondít és legyengít, sosem szabadott volna engednem, hogy megtörténjen. Anyámnak is igaza volt, aki azt mondta, hogy nem fogom tudni ezt csak úgy elfelejteni vagy kijavítani. 

Néztem, ahogy beszélget Monroval, ahogy mosolyog, de tudtam, hogy nem volt az igazi mosolya. Miattam nem volt képes őszintén jól érezni magát, mert megbántottam és széttörtem. Azt hittem, hogy ha elhitetem vele, hogy nem volt több az egész, mint apám kérésének a teljesítése és egy kötelesség, akkor majd ő is dühös lesz rám és elválik tőlem. Azt hittem, hogy ha mérges lesz rám és összeveszik velem, akkor majd haragudhatok rá valamiért és egyszerűbben elfelejtem majd, de nem így történt. Lauren egyszerűen bólintott egyet és nevetve megvonta a vállát, aztán elsétált mellőlem. Ez rosszabb volt, mintha megpróbált volna velem harcolni vagy megpróbálta volna a pálcáját ellenem fordítani. Ez kínzó volt, csendes gyilok, nem tudtam, hogy mi folyik benne, hogy mérges e vagy csalódott, hogy akar e még engem vagy hagyjam békén, hogy lenne e még esélyem ezt visszacsinálni vagy sem. Akartam Laurent, de az önérzetem nem engedte, hogy odasétáljak hozzá és bocsánatot kérjek. Féltem a visszautasításától, hogy az egyre erősödő érzelmeim már nem találnak viszonzásra. Viszont tudtam azt is, hogy minél jobban telt az idő, annál több esélyt adtam a lánynak arra, hogy elfelejtsen, tovább lépjen rajtam és utáljon, miközben én egyre jobban belemélyedtem ebbe az érzelemtengerbe. 

Felkaptam a fejem, ahogy kicsapódott az ajtó a közös tanulószobában. Ahogy a diákok és a tanárok többsége, mind az ajtó felé néztünk és kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. Megfeszült a nyakam minden izma és éreztem, hogy a vér a fejembe áramlik és forró pezsgéssel jelzi, hogy nem tetszik a szituáció. Apám belépett a terembe és egy felszínes mosollyal biccentett az idős varázslóknak és boszorkányoknak, akik a diákokat felügyelték a tanulásban és lassan végig sétált a sorokon. Tudatosan a Mardekáros szekció felé vette az irányát, én pedig mereven figyeltem a lépéseit. Utáltam, ha eljött értem, ha mások előtt jelent meg vagy akart beszélni velem. Fölényes stílusa kirívó volt az ülő diákok körében, fekete köpenye a vállára terítve lebegett utána, ahogy céltudatosan sétált az én asztalom felé. Összeszorítottam a fogaimat és akaratlanul is megmarkoltam a könyvemet, ami összezárva, használatlanul feküdt előttem, mivel nem tudtam volna figyelni a tanulásra vagy a leckére. Nyeltem egyet, ahogy apám lelassított Lauren mellett, alig két hellyel előrébb tőlem. Lehajolt egy kicsit, hogy halkan tudjon mondani valamit neki és ha jól sejtettem, nem megdicsérte őt. Az én belsőm azonnal robbant és úgy éreztem, hogy megégek belülről, amíg lezajlott ez a valószínűleg alig két másodperces folyamat. A lány csak bólintott egyet és anélkül, hogy bárhova is nézne, összecsukta a füzetét és a könyvét, aztán kifordult a padból. Apám rám emelte a tekintetét és egy erős pillantással illetett, majd csak egy aprót rándult a szája mosoly gyanánt és elindult Laurennel kifelé. Képtelen voltam levenni róluk a tekintetem és nem tetszett, hogy nem tudtam, miről van szó. Vajon apám megint leszidja, amiért összeveszett velem és nincs mellettem? Vajon újabb fájdalmas bűbájjal szórja őt, hogy engedelmes legyen? Szenvednie kell az én makacsságom és félelmeim miatt? Bele sem tudtam gondolni, mi lehetett az oka annak, hogy apám megjelent, a lány pedig rezzenés és ellenkezés nélkül vele tartott.