- Megkérdeztem apámat a sebhelyről - Sóhajtott Draco.
Már egy jó pár perce dobolt a tollával a papírján és ahelyett, hogy a házi feladatát írta volna, csupán apró pöttyöket varázsolt a fehér lapra. Felnéztem rá, de szinte azonnal vissza is hajoltam a papír fölé, hogy folytassam, amit elkezdtem.
- És? - Kérdeztem vissza, hogy tudja, hallgatom őt, csak fontosabb, hogy időben kész legyek a feladattal.
- Állítólag van egy mód, hogy gyengítsük a hatását - Felelt és előre dőlt az asztalon, hogy közelebb legyen hozzám. - Érezni fogjuk, de csak bizsergés szinten, nem úgy, mintha épp leszakadni készülne a karod.
Vettem egy mély levegőt és tettem egy pontot a mondatom végére. Sóhajtottam és felemeltem a fejem. Meglebegtettem a tollat két ujjam között és egy halvány mosolyt dobtam Draco felé, aztán csak összeráncoltam a homlokom és vártam egy pár pillanatot, amíg a szemembe nézett.
- És apád, - Hangsúlyoztam a szót - aki ránk tette ezt - Felemeltem a kezem, hogy megmutassam neki a saját hegemet - és hónapok óta terrorban tart, hogy maradjunk egymást mellett, most hirtelen segítene levenni?
Halkan felnevettem, Malfoy arca pedig gunyoros és feszült lett. Összeszorította a száját, jeges kék szemei pedig valóban hideget árasztottak magukból, ahogy az én tekintetemet pásztázták. Korábban megrendültem volna és habár tartottam volna a nagy arcomat, belül reszkettem volna. Mostanra változott, néha már inkább csak sajnáltam a srácot, amiért ennyi mindenen át kellett mennie.
- Köszönöm, de ezt kihagyom - Motyogtam, aztán visszahajoltam a házim fölé.
- Meg sem próbálod megoldani a helyzetet? - Szűrte a fogai között.
- Nem, Draco - Feleltem, de még mindig lehajtott fejjel, ahogy tovább írtam.
- Máskor lecsaptam volna a labdát, hogy ennyire kedvelsz e, de most inkább csak idegesít - Motyogott.
Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Elolvastam egy utolsó sort és megint felnéztem a morcos, kisgyermeki, ugyanakkor férfias arcára.
- Mi idegesít? - Kérdeztem vissza. - A tény, hogy kedvellek vagy hogy te is kedvelsz?
- Ki mondta, hogy kedvellek? - Nézett rám egy pillanatra, majd megforgatta a szemét és tovább pásztázta az üres lapját maga előtt.
- Ó - Bólintottam és nevettem egyet a visszautasításán, holott egy kis kesernyés ízt hozott a számba. - Igazad van, én fogtam meg a kezed a bál alatt és én beszéltem neked arról, hogy ez nem is rossz - Felvontam a szemöldököm és gúnyosan elmosolyodtam.
- Az, hogy megpróbálom kihozni belőle a legjobbat, nem azt jelenti, hogy akarom is - Nézett rám ismételten.
- Nézd, Draco - Sóhajtottam. - Senki nem akar erővel egy kapcsolatba fejelni. Ráadásul ilyen a természetünk, minél jobban akarja valaki, mi annál jobban ellenezzük - Megvontam a vállam és halványan megingattam a fejem. - Én csak igyekszek végre nem erre koncentrálni.
- Nem kell fókuszba helyezned, de legalább gondolkodhatnál rajta.
- Nem akarom, hogy a napjaim erről szóljanak - Néztem fel rá hirtelen. - Itt vagy te, az apád, elvesztettem a szüleimet, szeretnék annyira megmaradni a normális kerékvágásban, amennyire ezek után még lehetséges.
Mély levegőt vettem és megingattam a fejem. Éreztem a gyomrom lassú, keserű forgatagát, a gombócot a torkomban és a tehetetlen dühöt, ami lassan a mellkasomban szétáradt. Kezdett túl sok lenni nekem ez az egész és szerettem volna visszatérni a régi életemhez. Már amennyire ez megoldható volt a szüleim nélkül, Dracoval az oldalamon és az apja fenyegetéseivel és folytonos bábjátékával.
- Kizökkentettelek a napjaidból? - Kérdezett vissza.
- Nem is kicsit - Forgattam meg a szemem és halkan felnevettem. - Nem lényeges, Draco, csak szeretném, ha nem kéne ezen agyalnom egy ideig.
- Persze - Bólintott keményen. - Várjuk meg, amíg leszakad a karunk. Jó ötlet! - Egy gúnyos mosolyt villantott felém, aztán egy másodperc alatt lehervadt az arcáról és komolyan nézett rám.
- Vágd le a karod, ha ennyire fáj, hogy a közelemben kell lenned! - Dobtam rá egy grimasznak ható mosolyt és inkább felálltam, hogy arrébb mehessek egy pár asztallal, folytatni végre a házi feladatomat.
ESTÁS LEYENDO
Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/
Fanfic" - Malfoy? - Nevetett anyám hisztérikusan. - Az a család egy igazi sötét folt a varázslóvilágban. Nehogy meglássalak körülötte! - De anya, Draco... - Nincs de! - Szegezte nekem a pálcáját, amitől azonnal könnyek szöktek a szemembe. - Draco Malfoy...