Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

56.

*Draco POV*

Kezdett igencsak zavarni a dolog, hogy Lauren múltjához képest eléggé hátra hagyott engem. Mármint figyelembe véve, hogy egy ismeretlen srácnak azonnal igent mondott egy egy éjszakás kalandra és megengedte neki, hogy tetőtől talpig meztelenül lássa, hozzá érjen és nem is érdekelt, mit csinálhat vele. Erre itt voltam én, kapcsolatban vele, egy elég elfuserált ugyan, de működő kapcsolatban és állítólag kedvelt engem és én is őt. És még csak meg sem csókolt. Oké, én sem igazán kezdeményeztem nála, de nem is akartam. Nem voltam rámenős típus, nem voltam soha első lépés érzelem terén, na meg nem hittem volna, hogy Laurennél kell. Aztán ott volt az is, amit neki már említettem, hogy tartottam attól, hogy kihasznál és nem sokára egy egész varázsló gárda fogja tárgyalni az intim történeteinket, a csókjainkat és a képességeimet. Bíztam magamban és a legkevésbé sem féltem attól, hogy ne csinálnék valamit jól, de nem volt kedvem a kibeszélő partnerekre.

- Szia - Sóhajtott Lauren, amikor mellém huppant a fotel karfájára. - Nagyon komolynak látszol.

Halkan felnevettem és felnéztem rá. Nem törődve azzal, hogy mások mit gondolnak, akik éppen a közös helyiségben tengődtek, felemeltem a jobb kezem és egy kicsit balra dőltem, hogy kényelmesen át tudjam dobni a karom a lány mögött. Nem volt gyenge oldalam, amit megmutattam volna, sosem röhögcséltünk vagy bújtunk el magunkban, szerintem egyikőnk stílusához sem passzolt volna. Nem csináltunk egymásnak közös karkötőt vagy gügyögtünk a másiknak és hívtuk egymást kicsinyítő nevekkel. Csupán szerettem éreztetni mindenkivel, hogy Fillis hozzám és a családomhoz tartozik és ugyanígy jól esően fogadtam, amikor Lauren nyilvánította ki a kapcsolatunkat egy-egy pillantással vagy érintéssel.

- Malfoy - Kapott a szívéhez drámaian a lány és mosolyogva rám nézett. - Azt hittem, hogy vársz az esküvőig, hogy hozzám érj!

- Nagyon vicces - Forgattam meg a szemem mosolyogva.

Lauren lehajolt hozzám, én pedig vettem egy mély levegőt és adtam magamnak egy másodpercet, hogy végig nézzek a gunyorosan mosolygó arcán és a csillogó, rosszat sugalló tekintetén. 

- És a szeretkezéssel várnál esküvőig? - Kérdezte halkan, mert nagyon jól tudta, hogy dühös szoktam lenni, ha intim témákat feszeget közösségben.

- Nagyon előre ugrottál az időben, Fillis - Motyogtam kettőnk közé és kellemetlen feszültséget éreztem. - Ki mondta, hogy elvennélek? 

- Én nem mondtam, hogy a mi esküvőnk kell, hogy legyen - Nézett oldalra egy grimasszal, majd nevetve visszaegyenesedett a fotel karfáján csücsülve. 

Halkan nevetve megingattam a fejem és elöntött egy kisebb megkönnyebbülés és büszkeség a tudatra, hogy nem ódzkodik tőlem és a velem való közelségtől. Átfutott rajtam a nyugodtság és a fennkölt érzet, mintha csak nyertem volna valamit. Jobb kezemmel a derekára simítottam és érdektelenséget tettetve simogattam őt, miközben a kisebb csapat vicceire és beszámolóira figyeltem a körünkben. Visszafogtam a mosolyomat, amikor megköszörülte a torkát, ahogy ujjaim leértek a fenekéhez és mintha csak a fotelon pihentetném a kezem, megálltam a mozgásban.  Mindig is kedveltem embereket szekírozni és incselkedni, de Lauren kifejezetten kedvelt célpontom volt. Nemcsak a magabiztos kiállása miatt és azért, mert nem fél tőlem korábban sem és vissza támadt vagy visszaszólt, amikor akart, de mostanában látom rajta is a frusztrációt és kedvelt játékom volt kihasználni ezt. Nem számított, hogy én akartam volna már őt, hiszen sokan találgattak, hogy lefeküdtünk e már, tudva Lauren múltján és az én heves természetemet is. Nem mások véleményére építettem a kapcsolatunkat, de elültette a bogarat a fülemben minden ilyen kérdés és megjegyzés, hogy vajon miért nem közeledik hozzám?