Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

43.

Csendben ültünk a teremben, Draco a balomon, az apja pedig előttünk állt. A korábban történt incidens után, ami a sötét varázslatok kivédése órán történt, a varázslónak, aki az óránkat tartotta, természetesen be kellett hívatnia a szülőket. Mivel az én szüleim kiestek a rostán, tekintve, hogy Draco és a családja miatt kitagadtak és elhagytak, maradtak a Malfoy szülők. 

- Lucius - Nézett a tanár Draco apjára komoly szemekkel. - Ez hagy némi kivetnivalót maga után.

- Azt hittem, hogy egyszer már átestünk ezen a beszélgetésen, nemde? - Kérdezett vissza Lucius mély hanggal, amiből tökéletesen kihallatszódott, nem fogad el más választ, mint ami igazolná őt.

- De most nem csak Dracoról van szó - Egy pillanatra a mellettem ülőre nézett, majd vissza az apjára. 

- Lauren a Malfoy családhoz tartozik, Mantus - Mondta a tanár nevét fenyegető hangsúllyal.

Összehúztam a szemöldököm és kicsit megremegett a belsőm. Jól kellett volna éreznem magam, hogy tartozom valahova, ráadásul pont ebbe a családba. A Malfoy család az egyik legerősebb, legbefolyásosabb mind közül és mindenki valamiféle kapcsolatba szeretne kerülni velük. Ámde a tárgyiasítás nem tetszett. Az 'övék' vagyok. 

- Legalább szólhattál volna, hogy figyeljünk erre - Bökött a fejével felénk. - Bele se merek gondolni, mi történhetett volna.

- A gyerekek tisztában vannak a képességeikkel és a bűbáj hatalmával - Lucius lassan hátra fordult és először a fiára nézett, majd rám. 

Én Dracora pillantottam és láttam, ahogy mereven tartotta a szemkontaktust az apjával, holott néha megrándult a szája. Lehetett  az idegességtől vagy a zavartságtól, nem tudhattam. Megnyaltam a szám és beharaptam az alsó ajkam. Néha nem tudtam, kinek kellene megfelelnem jobban. Szerettem volna Mr. Malfoy kedvében járni, hiszen akkor mindenki nyugodt lehetett és Draco sem sérült miattam vagy éppen rajtam sem esett több seb. A következő pillanatban már csak a srác volt a szemeim előtt és nem is volt olyan rossz mellette vagy a közelében lennem, egyre egyszerűbbnek találtam a vele való beszélgetést és egyre gyorsabban találtuk meg a közös hangot. Ugyanakkor mindeközben valahol elvesztettem magam és én voltam számomra az egyetlen ember, akit sose tudtam kielégíteni teljesen.

- Szólni kell a többi tanárnak, hogy vegyék figyelembe az Agrum Infectio hatalmát a gyerekeken! - Ostromolta tovább Mr. Malfoyt a tanár és közben néha, lopva felénk pillantott.

- Nincs következménye - Rázta le magáról Lucius.

- Az én órámon nem kerülhetnek egymás ellen - Ingatta a fejét. - De még arra is figyelnünk kell, hogy ne sérüljön meg egyikük sem túlságosan, hiszen az is életre kelti a bűbájt! 

- Meg kell tanulniuk uralkodni magukon és egymáson - Közölte semleges, szinte közönyös hangon a férfi. 

Ismét nyeltem egyet és még sohasem érzett nehézség telepedett rám. Olyan volt, mintha rajtam múlna egy nagy esemény vagy akár egy élet. Teljességében rám telepedett és nem mozdult, azt várta, hogy mikor nyomhat el teljesen. Reszketeg levegőt vettem és idegességemben inkább végigsimítottam a lelógó taláromon. 

- Mit kezdesz velük, ha ellehetetlenítik? - Halkította le a hangját.

- Mit jelent ez? - Dőlt előre Draco kíváncsian.

Én rákaptam a tekintetem, aztán a két felnőttre, ahogy én is válaszokat vártam.

- Bűbájjal sújtottad a gyerekeket és nem mondtad el nekik, hogy mivel is állnak szemben? - Kérte számon Lucius Malfoyt a tanár.

Nyeltem egyet és kezdtem nagyon ideges lenni attól, amit hallani véltem. Nem tudtam, mire számíthatnék és mennyire súlyosak a következmények. Jobb kezemmel rásimítottam a balomra, ahol a sebhely villámszerű cikázásai tarkították a bőrömet.

- Elmúlik magától - Csattant fel Lucius. - Mantus - Nézett vissza fenyegetőn a tanárra.

- Ha beteljesedik a célja, akkor igen - Helyeselt a tanár és ismét ránk nézett.

- És ha nem? - Kérdeztem most én.

Hangom szokatlanul reszketeg és erőtlen volt, amivel magamat is megleptem. Lucius elhúzta a száját és egy fenyegetően felsőbbrendű ábrázattal nézett rám.  A tanár először a másik felnőttet figyelte, de amikor az tiltakozólag csendbe burkolózott, inkább ő felelt nekem.

- Fájdalmas az út - Sóhajtott.