Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

89.

- Lauren, nincs kedvem a játékaidhoz! - Figyelmeztetett Draco.

Elég morcos volt, mivel a tegnapi napot kettesben töltötte a szüleivel. Érthető volt a dolog, én sem szívesen maradtam velük kettesben vagy egyáltalán egy légtérben. Draco viszont kapta az ívet a sötétség miatt, a családi kötelezettségek miatt és ráadásul még miattam is, mert valamiért a szülei úgy gondolták, hogy az ő felelőssége kell, hogy legyek.

- Lazulj már el egy percre, kérlek! - Sóhajtottam és hátrébb léptem egyet tőle. 

A folyosón lófráltunk megint, jócskán takarodási idő után. Már sötét volt a kastély falai között és csak a Hold fénye szűrődött be, ami meglehetősen jó útmutató volt ahhoz, hogy ne essünk hasra és meglássuk az előttünk álló akadályokat, ellenben nem segítette elő a mi rejtőzködésünket sem. 
Megsimogattam Draco felkarját és oldalra biccentettem a fejem. 

- Gyere velem! - Húztam egy széles mosolyra a számat. 

- Lauren, kérlek! - Sóhajtott fáradtan, de engedelmesen ellökte magát a párkánytól, aminek eddig támasztotta a fenekét és utánam lépdelt. - Semmi kedvem az utolsó hónapokban büntetésben rostokolni, van jobb dolgom is, te is tudod. 

- Fogd be és gyere! - Néztem hátra rá, mivel mögöttem kullogott, jelezve, hogy nem igazán rajong a késő esti túráért, amire elvittem az emeleten belül.

- Remélem, hogy nem jár valami hülyeség a fejedben - Mormogta mögülem kelletlenül.

Felkuncogtam és aprót ingattam a fejemen nemlegesen, de nem tudtam, hogy ez hülyeségnek számít e vagy sem. Csupán szerettem volna élvezni a vele való együttlétet, ami inkább mondható szükségletnek, mint hülyeségnek, még akkor is, ha az éjszaka alatt történt, már rég a hálókörleteinkben kellett volna lennünk és egy régi, elhagyatott szobában készültem is rá.

- Ez most komoly? - Suttogta, amikor a pálcám segítségével betörtem az elhagyatott folyosó rész egy ajtaján. - Lauren, semmi kedvem büntetéseket tölteni vagy felelni ezért!

- Nyugodj már meg, Draco - Fordultam hátra felé, közben pedig beléptem a helyiségbe és a villanykapcsoló után nyúltam. - Senki nem jár erre, ezek a szobák pedig már rég kivonták magukat a forgalomból.

- Ez esetben pedig undorító - Húzta el a száját, amikor körbenézett a helyiségben. 

Egy gyors, ámde hatásos néma-buborékot húztam az ajtóra, előkészülve a váratlanra is, amit nagyon reméltem, hogy be fog következni. Ha pedig nem, akkor legalább nem buktat le minket egy egyszerű csevej sem. Igaza volt Draconak, nem egy fenséges lakás, nem lehet az ő házaikhoz hasonlítani, még ha a legkisebb, legelhagyatottabb vityillójukat nézem is. Ez talán régen egy vendégszoba lehetett, egy tanári férőhely vagy egy raktár, annyi minden volt ide bezsúfolva, hogy nem tudtam volna megmondani, mire is volt használatos a kis helyiség. Egy kisebb komód volt bent, egy régi, pár poros heverő, két rozoga szék és pár doboz. 

- Pudicitam intrinsecus latet - Borítottam a varázsigét a szobára. 

Ahogy elhagyták a szavak a számat, minden bútorra egy lepel borult, hogy a kosztól védhessen bennünket, ha valahová letennénk magunkat. Szerettem ezt a varázsigét, mert a leplet egy helyben tartotta, nem tudtuk felgyűrni, lehúzni, lerántani és a koszt is maga alatt tartotta, teljes biztonságban tudva az egészségünket.

- Meg sem kérdezem, honnan tudod ezt a varázsigét és hányszor használtad már - Forgatta meg a szemét Draco, de kihasználva a tiszta felületet, lehuppant a rozoga, elhasznált kanapéra.

Elmosolyodtam és elé sétáltam. A rajtam lévő pulóver vastag volt és úgy éreztem, egyre melegebben szorítja a mellkasomat, ahogy láttam magam előtt az éjszaka történéseit és lehetőségeit. Gondolkodás és kérdés nélkül Draco ölébe huppantam, vele szemben helyet foglalva, ő pedig automatikusan a fenekemre tette a kezeit, hogy megtartsa a súlyomat az eséstől. Rámosolyogtam és a kezemet a nyaka köré tekertem. 

- Mi a terv? - Sóhajtott egyet.

Megvontam a vállam és válasz nélkül hagyva őt csak előre hajoltam, hogy csókot nyomhassak a szájára. Draco nem volt rest viszonozni a spontán csókot, szinte azonnal rákapott a számra. Mintha éheztettem volna őt, úgy ízlelte a nyelvemet, aztán meg az ajkaimat, egymás után felváltva fogva a fogai közé hol az alsó párnácskát, hol a felsőt. A belsőm bizsergett és éreztem, hogy már abban a pillanatban melegem lett, holott a használatlan szobában elég hűvös volt az idő. Kívülről libabőrök kergették egymást a karomon és a lábaimon, ahogy Draco keze és ujjai lassan megtalálták a saját útjukat a fenekemen és a combomon, belül viszont melegség árasztott el. Olyan érzés volt, mintha egy hatalmas dologra készülnék. Izgultam, a gyomrom folyamatosan szikrákat szórt. 

- Nem fázol? - Kérdezte halkan, a számba motyogva a szavakat két csók között.

Megingattam a fejem és inkább még befejeztem a szája ízlelését ahelyett, hogy válaszoltam volna neki. Draco mosolya megszakította a vehemens smárolásunkat, aminek örültem, hiszen így legalább levegőhöz juthattam. Türelmetlenül vártam, ahogy a pulóverem lassan összegyűrődött a kezében, hogy fel tudjam dobni a karjaimat a levegőbe és segíthessek neki levenni magamról az anyagot. Alatta már csak egy egyszerű póló volt, de Draco úgy gondolta, nem bíz semmi az időre, azt is a pulóverem után küldte. Nyeltem egyet és kirázott a hideg, ahogy a felhevült bőröm hirtelen érintkezett a fagyos szellővel a helyiségben, de leráztam magamról. Fontosabbnak tűnt az, hogy a srác pólóját lehúzzam róla és felfedjem a világos bőrét magam előtt.

Az első alkalommal, amikor lefeküdtünk egymással, emlékszem, ahogy nem bírtam levenni a kezeimet róla. Szürreális volt, ahogy a Malfoy ivadék velem szeretkezett, ahogyan az egész hétvégét nekünk szentelte, valótlannak tűnt érinteni azt a bőrt, amit mindenki elől hosszú pulóverekkel és ingekkel védett. Imádtam az érzést, ahogy az ujjai fel és le zongoráztak a meztelen felsőtestemen, a combjaimon, ahogy a tenyere néha megállapodott a melleimen vagy a fenekemen. Olyan érzés volt, mintha nem tudtam volna tisztán gondolkodni, mintha egy engedelmességre hajazó bűbáj alatt álltam volna. Tudtam, hogy felemelkedtem az öléből, tudtam, hogy lekerült rólunk az alsónemű. A saját döntésem volt végig feküdni a rozoga kanapén, nem erőltette rám, hogy a dereka köré kulcsoljam a lábaimat, azonnal ahogy elhelyezkedett. Mégsem voltam teljesen ura önmagamnak, csak megbabonázva úsztam az árral és örültem, hogy végre megint szexelhetek vele. Olyan volt az intim életünk, mintha mindenki számára tettetnünk kellett volna, hogy az iskola két legnagyobb szajhája egymásra talált volna, azonban nagyon ritka volt ez a bensőséges hangulat. Érthető volt, hiszen a kastély falain belül nem igazán volt lehetőségünk egymásnak esni, a hétvégéinket pedig nem tölthettük mindig a Malfoy család valamelyik magánbirtokán. Főleg, hogy amióta a sötétség uralja a mindennapjainkat, nem igazán akad szabadidőnk és erőnk emellett hancúrozni.