Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

16.

*Draco POV*

Az út eleje csendesen telt, miután a megbeszélt helyen Lauren felpattant a magát húzó kocsira. Egymással szemben ültünk és csak némán végigfutottam az öltözékét és a kinézetét. Egyszerű volt, de elegáns, ami pont jól jött a mai napra. Inge elegánsan mutatott, nadrágja visszafogottan, kiengedett haja egyszerűen, magas sarkú csizmája pedig megint hozzá adott egy kis eleganciát a kinézetéhez. 

- Gond van? - Vonta fel a szemöldökét, amikor rajta kapott, hogy mustrálom.

Elhúztam a számat és felnéztem a szemeibe.

- Csak biztosra megyek, hogy nem jelensz meg helytelenül - Feleltem motyogva.

- Ha ruhát vettem volna fel, anyám biztos kiszagolja, hogy nem vásárolni megyek - Sóhajtott és végigsimított a nadrágján.

- Ügyes csel - Mosolyodtam el. - Meglepődtem.

- Min? - Kérdezett vissza.

Hátra dőltem az ülésen és kinéztem az ablakon, majd csak megköszörültem a torkom. Mit mondhattam volna? Hogy rajta múlt a családom békéje és apám jóindulata, még a saját fia felé is? Hogy meglepett az önfeláldozása a saját családja felborításával, csak azért, hogy nekem ne okozzon galibát és tartsa magát a megbeszéltekhez? 

- Hogy volt agyad improvizálni - Motyogtam fagyosan. 

Lauren megforgatta a szemét és elhúzta a száját. 

- Egyelőre én teszek szívességet neked, úgyhogy értékelném, ha nem baszogatnál - Tette karba a kezét.

Halkan felnevettem és újra éreztem a komfortos közeget. 

- Nem is tudom - Sóhajtottam. - Feszült vagyok, ha normálisan viselkedünk egymással.

A lány csak megingatta a fejét és elmosolyodott. Egy pillanatig nézett, majd csak megnyalta az ajkait és félre biccentette a fejét.

- Tudod, hogy sose voltunk kettesben? - Kérdezte, mire az égbe szaladtak a szemöldökeim. - A kezdetektől fogva marjuk egymást, de sosem voltunk csak mi, ketten.

- Még jó, különben még engem is bevittél volna egy szertárba kettyinteni - Mormogtam kedvtelenül.

- Ugyan - Kuncogott fel. - Vannak sztenderdjeim, Draco.

Összeszorítottam a fogaimat és éreztem, ahogy egy pillanat alatt elszorul a mellkasom és a testem felforrósodik. Az ujjaim megmerevedtek a combomon, ahogy minden izmom megfeszült a hirtelen jött méreg hatására. A családom helyzete miatt sosem voltak ellenségeim, legalábbis nem nyíltan. Tisztában voltam vele, hogy sokan nem kedveltek és legszívesebben ledobtak volna a kastély tetejéről, de sosem volt senki elég bátor ahhoz, hogy a szemembe mondja vagy akár kinyilvánítsa egyetlen pillantással is. Épp ezért volt Lauren egy igazi, hozzám ragadt  misztikum, mert izgalmas volt a merészsége. 

- Meg amúgy is kapcsolatban vagy, nemde? - Kérdezte, amivel a fejem olyan gyors fordulását eredményezte az irányába, hogy kis híján megrántottam a nyakizmaimat.

- Ezt mégis honnan veszed? - Kérdeztem vissza fröcsögve, mert nem szerettem a pletykákat, holott az egész életem ezzel volt tele.

- Az alsóbb éves kislány elég sokat van a közeledben - Mosolygott rám.

Megforgattam a szemem és jeges arccal kinéztem az ablakon, azt kívánva, bárcsak otthon lennénk már.

- És nem gondolod, hogy őt hívtam volna el, ha a barátnőm lenne? - Motyogtam vissza a kérdést.

- Apád enged választott - Emelte az égbe a szemöldökét. - Legalábbis azt mondtad.

- Ha kapcsolatban lennék, apám tudna róla - Fordultam vissza felé és szemeimmel határozottan üzentem neki, hogy nincs kedvem erről fecsegni.

Lauren összeszorította a száját és lehajtotta a fejét, amitől kicsit megsajnáltam, de nem érdekelt túlságosan. Ne avatkozzon az életembe! Hangosan kifújtam egy nagy adag levegőt és beletúrtam a hajamba.

- Különben sincs szükségem fiatal koslatókra - Motyogtam.

- Azt hittem, szereted, ha felnéznek rád és a talpadat nyalják - Mormogott vissza kedvtelenül.

- Sok mindent nem tudsz rólam - Mormogtam hanyagul és megingattam a fejem. - Csak bírjuk ki ezt a délutánt, hogy nem nyírjuk ki egymást oké? Nincs kedvem utána erről hallgatni otthon.

- Oké - Bólintott egyet. - Ez nem rajtam múlik.

- Ha továbbra is provokatív és cinikus megjegyzéseket teszel, igenis rajtad múlik! - Hajoltam előrébb, hogy nyomatékosítsam a mondandómat. - Anyám kedves, apám már nem annyira. Csak szeretnék túlesni ezen halottak nélkül. Rendben van?

- Ja - Lehelte a szót megszeppenve, de tartotta a kemény arcát.