Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

64.

- Téged nem zavar? - Kérdeztem Dracot.

A közös helyiségben ültünk, ő a kanapé szélén, én pedig a karfáján, bal kezemmel a támlára könyököltem, jobbommal pedig Draco vállán nyúltam előre, hogy ha nem is kiabálhatok vagy írthatom rá a férfira, hogy az én tulajdonom, legalább ennyivel mutassam a birtoklásomat. Draco felnézett rám a hologramból, ami valami idióta sportot közvetített a hall közepén és mindenki azt bámulta.

- Hm? - Hümmögött halkan, hogy ne zavarja a fanatikus rajongókat az élményben.

Lehajoltam és a füle mellé érkezve megálltam, hogy minél halkabban tudjam kérdezni. Draco egy halvány félmosolyt ejtett meg felém, amikor már olyan közel voltunk, hogy egy fejbiccentéssel meg tudtam volna csókolni.

- Hogy folyamatosan bámulnak a kis boszorkányok - Motyogtam a fülébe halkan, de annyi reszketeg idegességgel, ami átadja a hangsúlyommal együtt a nemtetszésem.

- Nem érdekel - Felelt egyhangúan Draco.

- Az oké, de minden nap az arcodba nyáladzanak - Fintorodtam el.

- Téged zavar, amikor a pasik fordulnak utánad? - Kérdezett vissza halkan.

Elhúztam a számat és megrántottam a vállam annyira, amennyire a támaszkodásom engedte.

- Nem igazán hoz lázba, amióta veled vagyok - Feleltem.

Draco bólintott egyet határozottan, aztán megvonta a szemöldökét.

- Na látod - Felelt. - Van még kérdés? 

Halkan felnevettem és átjárta a mellkasomat a kellemes érzés a burkolt bókjára, amit habár én mondtam ki, olyan ügyesen megcsavart az irányomba, hogy gondolkodni sem tudtam hirtelen. Megingattam a fejem és visszahúzódtam a lehajolásból, hogy megint kényelmesen megtámaszkodjak a karfán és nézzem tovább a számomra értelmetlen sport közvetítést. 

Visszafogott mosollyal ültem és a szemem akaratlanul is lepislantott az előttem ülőre. Szőke haja kissé csapzott volt az egész napos iskolai rohanástól, sötét varázslatok kivédése órától, a hideg széltől, ami megfújta, amikor átrohant a belső udvaron és a kései órától, hiszen ilyenkor már fáradtan túrt a tincseibe és tartotta a fejét néha. Felvontam a szemöldököm és kissé értetlenül néztem fel a hologramra, ahol éppen az egyik játékos küzdött, hogy a seprűjén maradjon, mert lelökték őt. Nem is ez érdekelt, hanem az, hogy mióta figyelem én ennyire Dracot? Miért tudom, hogy mit csinált a hajával, hogy miért néz ki így? Valamelyik nap is önkénytelenül tudtam a választ arra, hogy Draco a kedve szerint öltözködik, így általában tudom, mire számítsak tőle aznap, látva a sötét szerelését vagy épp a fehér ingét. Rendben, ez sem volt mindig igaz, de az öltözéke, a mimikája és a testtartása, ami a kisugárzását nyújtotta és azonnal tudatta velem, hogy feszült vagy jó kedve volt. Furcsa mód éreztem, hogy mikor van rá esély, hogy hozzá bújjak és kissé magamat is meglepve elvesszek az ölelésében és mikor volt szüksége távolságra. Ijesztően kezdtem kiismerni, mégis annyira távol állt még mindig tőlem. Szinte tudtam róla mindent, mégsem tudtam semmit. Tudtam, hogy milyen energiákat áraszt magából, amikor boldog, amikor mérges, amikor hagyjam békén és amikor jeges arc mögé bújva jelzi, hogy tartsak vele egy lopott csókra vagy ölelésre. Tudtam, hogy mi rejtőzik a háttérben, mégsem tudtam volna megmondani a tetteinek az okát. Ismertem a családját, mégsem tudtam róluk semmit. Draco kedvenc ételét vagy színét sem tudtam, a kedvenc állatát vagy hogy mit szeret csinálni szabadidejében.