Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

36.

Újból Draco Malfoy oldalán sétáltam a hosszú folyosón, hogy elérjünk a könyvtárig. Attól, hogy a karácsonyi bál alig volt pár napra előttünk, a vizsgákat nem tudtuk megúszni és készülni akartunk rá. Draco mindig is keményen küzdött, hogy megfeleljen a szüleinek, az elvárásoknak és a lehető legjobbat hozhassa ki magából, én pedig sosem szerettem lemaradni mellette, hiszen mindig szükségem lehetett minden tudásomra, ha egymás ellen fordítottuk a pálcáinkat. 

- Hozok pár könyvet - Mondtam a férfinak, miután letettem az egyik üres asztalhoz a magammal hordozott papírokat és tollat. - Kell valami?

- Amire neked szükséged lesz, az nekem is kelleni fog - Felelt egyhangúan és ledobta magát a székre. 

Megingattam a fejem és elindultam a sorok között, hogy megkeressem azt a pár kötetet, ami a vizsgához valló készülésben a segítségünkre lehetett. Élveztem a csendet és a gondtalanságot, ami az elmúlt pár napban körülöttünk volt. Draco valamivel figyelmesebb és kedvesebb is velem, amióta ugyanazt a heget hordjuk magunkon. Rájöttünk, hogy csak úgy küszöbölhetjük ki a fájdalmat, ami ezzel jár, ha bizonyos időközönként a másikra gondolunk vagy egymás közvetlen közelében vagyunk.  Nem mondom, hogy rossz volt, de néha idegesítő volt, ha mondjuk már két napja nem láttuk egymást és óra vagy evés közben hasított bele a fájdalom a kezembe és meg kellett állnom egy pillanatra, lehunynom a szemem és megtölteni a fejem Draco arcával és a közös pillanatainkkal. Azért volt ijesztő, mert így nem tudtam időt hagyni magamnak arra, hogy visszazökkenjek a saját világomba és egyre inkább a férfi körül kellett forognia a gondolataimnak.

A kezemben fogtam a három, vaskos könyvet, amikor visszaértem az asztalunkhoz, ahol Draco és a szőke lány beszélgettek. Egyikőjüknek sem volt boldog arckifejezése, legalábbis nem láttam mosolyokat. A srác felnézett rám, ahogy odaértem, a lány pedig megfordult, hogy ő is szemben lehessem velem. Nem szólt egy szót sem, csak némán vetett még egy pillantást Draco felé, aztán elhaladt mellettünk. 

- Megzavartam valamit? - Kérdeztem halkan, amikor leültem.

- Nem - Felelt Draco és segített letenni a könyveket az asztalra, majd el is vette az egyiket a tetejéről.

- Komolynak tűnt a beszélgetés - Folytattam és én is magam elé húztam a egyik kötetet.

- Nem volt beszélgetés sem - Mormogta és fellapozta a saját könyvét.

- Fél tőlem? - Kérdeztem és én is belelapoztam a műbe.

Draco felnézett rám és egy apró, gunyoros mosoly kezdeménye próbált kibújni a szája sarkán, aztán csak megingatta a fejét és inkább végig futotta a témákat, amikre szüksége lehet a vizsgáihoz.

- Mindenki fél tőled - Felelte.

- Nem is igaz! - Kaptam rá a tekintetem.

- Úgy vonulsz a közös helyiségben, mintha a tiéd lenne - Nézett a szemembe. - Mindenki kitér az utadból és senki nem akar a párod lenni a sötét varázslatok kivédése órán.

- Ez hülyeség - Vontam vállam.

- Ahogy gondolod - Sóhajtott.

- Tőled fél mindenki, nem tőlem - Forgattam meg a szememet és visszanéztem a könyvre. 

- Ez igaz - Bólintott vitatkozás nélkül. - De ne fogd rám.

- Ha egymás mellett sétálunk, előtted szétnyílik a tömeg, nekem meg nekem jönnek - Néztem rá összehúzott szemekkel.

- A lányok - Nevetett fel. - Aztán rájuk nézel és soha többet nem jelennek meg a közeledben - Nézett a szemembe ő is végre.

- Mert nem mernek szembe nézni az igazsággal - Vontam vállat ártatlanul. - Nem szeretem, ha valakinek nagy a szája, aztán szemtől szemben pedig azt sem tudja, hogy lélegezzen.

- Pont ezért tartanak tőled.

- Mert kiállok magamért?

- És ellenem is - Ingatta meg a fejét. 

- Nem hagyhatom, hogy elhidd, jobb vagy mindenkinél - Mosolyogtam rá.

- Pedig így van - Lapozott inkább érdektelenül.

- Fenéket - Forgattam meg a szemem. - Ezért nem mer kiállni ellenem senki.

- Én igen.

- Te más vagy - Feleltem és inkább lapoztam egyet én is.

- Miben? - Kérdezett vissza és máris rajtam volt a tekintete.

- Ha rólad van szó, máris figyelsz, hm? - Néztem rá egy visszafogott mosollyal.

- Nem tudsz kizökkenteni - Biccentette oldalra a fejét egy pillanatra, amitől fel kellett nevetnem.

Megingattam a fejem és elkönyveltem magamban, hogy tetszett ez az énje. 

- Te utálsz annyira, hogy használj ellenem sötét átkokat is, nem félsz a következményektől, de kedvelsz annyira, hogy ne ölj meg.

- Sokszor megpróbáltam - Sóhajtott. - De olyan önfejű vagy, hogy még meghalni sem tudsz.

- Vigyázz a szádra, Malfoy! - Szegeztem rá a mutatóujjam. - Nemsokára sötét varázslatok óránk lesz.

- Majd megijedek később - Sóhajtott unottan, aztán felnézett rám. - De most erre tanulnom kéne.

Hátra dőltem a székben és megingattam a fejem. Hihetetlen napoknak nézünk elébe, abban biztos vagyok.