Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

91.

*Draco POV*

Igyekeztem hallgatni a beszédet a kis körben, amit pár Mardekáros sráccal folytattunk, de nem ment. Hiába nem volt mélyre menő elmélkedés vagy olyan téma, amit követnem kellett volna, még egy elvétett 'aha' vagy egy 'szerintem is' nehezemre esett. Egyrészt fáradt is voltam, mert vészesen közeledett a sötétség első áldozata, hogy végleg átadjuk magunkat ennek az oldalnak. Másrészt pedig a folyosó másik oldalán ott állt Monro és Lauren és jóízűen beszélgettek és nevettek. Ez nem lett volna baj, ha nem lett volna a társaságukban két srác, akiket nem kedveltem. Rendben, ez nem nagy változás, hogy valakit ne kedveljek, de nem tetszett, ahogy az egyikük néha rápillantott a barátnőmre, aztán megsimogatta a karját vagy meglökte őt. Mindez csak a beszélgetés hevében történt, de akkor sem tetszett, hogy valaki ilyen közel került hozzá. 
Lauren néha felém pillantott és amikor már sokadjára kapta el a nemtetsző pillantásomat, amikor épp megfogta a vállát a másik srác miközben mesélt, megértően arrébb léptett egyet. Biccentettem egyet és még egy másodpercig ott tartottam a tekintetem rajtuk, aztán elemeltem és visszakapcsolódtam a beszélgetésbe. 

A tenyeremben szorongattam a pálcát, ahelyett, hogy eltettem volna óra után. Sejtettem, hogy nem fogok nyugton maradni és éreztem, hogy használni fogom. Amikor nem Lauren mellett voltam, mindig kéz közelben tartottam, mert kedvelt tevékenységem volt ráijeszteni olyan pasikra, akik azt hitték, hogy a barátnőm kedvessége összetéveszthető a flörtöléssel. 
Megint oda kaptam a szemem, ahogy Lauren maga mellé húzta a barátnőjét és átkarolta a vállát, mintegy mentő övként használva ezt a trükköt, hogy elhúzza a Monrót ölelő karok elől őt. A két srác egy kicsit meghátrált, de nem tágítottak, habár látszott a tehetetlenségük. Ha ez az érintkezés, együtt nevetős formula nem vált be, akkor kénytelenek voltak valami máshoz folyamodni. Az egyikük odalépett Monro mellé és átkarolta őt, ahogy Lauren is tette, ezzel beszorítva szegény lányt. Monro egy halvány mosollyal nézett szembe Laurennel, és habár tudtam, hogy a nőknél minden pillantásnak más jelentése volt és gőzöm sem volt róla, hogy honnan tudják, mikor melyik lép életbe, ezt még én is tökéletesen láttam, hogy némán sikított segítségért. A másikuk már lépett a barátnőm felé, hogy egy nevetés következtében ő is a 'szendvicsbe' szoríthassa a társaságot. 

- Bocs - Mormogtam egy halk elnézést a társaság felé és már ki is léptem a körből. 

- Én nem lennék ilyen bátor - Köszörülte meg a torkát Lauren és egy kisebbet tolt az ő mellé érkező srác oldalán, hogy jelezhesse neki, engedje el. 

- A helyedben én sem - Reagáltam Lauren mondandójára.

A hangomra mindenki kissé megfeszült a kis társaságban. Lauren és Monro csak mosolyogva néztek rám, ők szinte azonnal lenyugodtak, de a két srác meghátrált és érezhetően zavarta őket a jelenlétem. Szerettem ezt az erőt magamban, még akkor is, ha lényegében senkit nem bántottam soha. A családom és a nevem kiérdemelte ezt a bánásmódot és habár néha frusztrált, hogy magányra ítélt ez a lét, sokszor élveztem ezeket az előnyeit. 

- Ugyan, Draco - Nevetett fel az egyik srác, mire megajándékoztam egy kedves pillantással. - Csak beszélgettünk.

- A beszélgetéshez a szád kell, hogy járjon, Williams - Hörögtem a szavakat mélyről. - Vagy talán a hang nem jön ki a torkodon, amíg hozzá nem érsz valakihez?

- Csak hülyéskedtünk, nem kell felhúzni magad - Mosolygott, de a szája rándulásából tisztán kivehető volt az erőltetettség. - Tudja mindenki, hogy Lauren a barátnőd.

- Helyes - Biccentettem. - És azt is hallottátok, hogy aki legutóbb hozzá vagy a barátnőjéhez  próbált érni, az nem élte meg a másnapot? - Egy halvány mosollyal megrándítottam a szemöldökömet, mire a két jómadárnak leszáradt a mosoly az arcáról. 

Egymásra néztek, aztán csak megint egy álcázott, erőltetett nevetés hangzott fel felőlük. Lauren az oldalamhoz állt, én pedig gondolkodás nélkül átlendítettem a vállán a kezemet, amiben a pálca is volt. Megforgattam az ujjaim között a varázseszközt és a végével rámutattam a két srácra. Ők lenéztek a pálcára, aztán idegesen megnyalták a szájukat és ismét összenéztek tehetetlenségükben. Tiszta volt mindenki számára, hogy az iskolai szabályzat engem nem akadályozott sem soha abban, hogy átkot szórjak némelyik diáktársamra, még ha utána büntetést is kaptam. 

- Az ő nevében nem beszélek - Böktem Monro felé a pálcámmal, mire a lány rám nézett. - Nincs közöm hozzá, hogy mit csinál. - Vettem egy mély levegőt és lenyugtattam a hangomból áradó gúnyt a minimálisra, hogy meg tudjam értetni magam. - De mint férfi a férfinak, nagyon kínos, amit csináltok. 

- Ha tetszem, hívj el randizni, de ne fogdoss! - Fejezte be a gondolatmenetemet Monro.

Visszanyeltem a felkívánkozó mondandómat, mert nem akartam továbbá ebbe belefolyni. A két srác csak bólintott egyet, aztán hezitáltak még egy pillanatig, mielőtt megfordultak volna a folyosón. Sóhajtottam egyet és megingattam a fejem. 

- Kösz, Draco - Monro halk hangjára odakaptam a fejem és egy gúnyos mosolyt villantottam felé. 

- Ezt se sokat hallottam még tőled - Feleltem, vissza véve a jeges, semmitmondó arcomat, hiszen a jelenet felkeltette jó pár, a folyosón lófráló diáktársunk figyelmét.

- Te se sokszor segítettél még - Felelt egy szemforgatás kíséretében. 

- Jogos - Nézett fel rám Lauren. 

- Olyan jó, amikor kiállsz mellettem - Mormogtam egy csepp játékos jókedvvel a hangomban.

A lány egy elfojtott mosollyal biccentett nekem egyet, aztán sóhajtott. Levettem a kezemet a válláról és a pálcámat eldugtam a talárom belső zsebébe, ahonnan nem eshetett ki. Lauren szembe fordult velem és a tekintetemet kereste. 

- Órák után indulhatunk hozzád? - Kérdezte halkan.

Biccentettem egyet és csak közelebb léptem egy kicsit, hogy a lehető legkisebbre csökkentsem a hangerőm mértékét, habár Monro a közelben volt, mindenki más számára tabu volt.

- Majd megbeszéljük - Feleltem halkan.

Lehajoltam és a homlokára adtam egy apró puszit. Szerettem jelezni felé a szeretetemet, ugyanakkor utáltam mások számára közszemlére bocsájtani.