Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

9.

Lassan itt a karácsonyi bál, ezzel a párválasztás lehetősége. Nem izgultam, hiszen nem volt olyan srác, akit annyira szerettem volna, hogy elhívjon, hogy hisztit csaptam volna belőle, ha végül mégsem engem választ, nem volt olyan kívánságom, hogy valaki mindenképp hívjon el. Nem lett volna ellenemre, ha van kivel táncolnom, lassúznom és buliznom, de nem sírtam volna a szoba sarkában tiltakozólag, ha egyedül kellene részt vennem a bálon. Az egyedüli nagy kérdést mindenki számára az jelentette, hogy vajon Draco Malfoy kinek az életét keseríti meg azzal, hogy egy éjszakára maga mellé láncolja. Nem tagadom, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen tragédia lenne, ha véletlenül engem választana- habár ennek vajmi kevés esélye volt, tekintve a kettőnk közötti ellenségeskedést-, és mekkora bomba robbanna az éjszaka végére. Nem titok senki számára, hogy Malfoy az egyik legjobb pasi a kastély falai között, ahogy az sem, hogy én vagyok az a nő, akivel a legtöbbet foglalkozik. Korántsem úgy, ahogy azt gondolnánk, hanem velem tölti a legtöbb idejét és belém fekteti a legtöbb energiáját, hogy hogyan is csesszen ki velem. Az érzés kölcsönös.

- Tobias elhívott! - Csapódott nekem Monro a folyosón.

Felnevettem és felvontam a szemöldököm. Hagytam, hogy átkaroljon és aprót ugrándozzon, habár ez nagyban megnehezítette a lábaim egymás elé pakolását és a sétát. Igyekeztem egyenesben tartani magunkat és nem elcsapódni a folyosó közepén, aztán finoman eltolni magamtól a lányt, hogy lássam, hova lépek.

- Hogyan? - Kérdezősködtem.

Monro megrántotta a vállát és végre a saját lábára állt, hogy tudjunk menni az órára. 

- Igazából elég fura - Nevetett fel. - Amikor kijöttem a harmadik emeleti mosdóból, ott várt rám.

- Követett a wécéig? - Bukott ki belőlem hangosan.

- Gőzöm sincs - Nevetett fel a ténylegesen vicces szituáción Monro. - A lényeg, hogy köszönt nekem és nemes egyszerűséggel megkérdezte, hogy van e már párom a bálra. 

- Furák vagytok - Húztam el a számat.

- Te még mindig egyedül akarsz menni? - Kérdezett vissza.

Kifújtam a tüdőmben lévő levegőt és megrántottam a vállam. Kicsit bántott, hogy senki nem hívott meg, pedig nem voltam egy kisegér, aki senkit sem ismer, nem voltam halál idegesítő, hogy ne lehetett volna elviselni. Ráadásul sok férfi egyeddel kerültem közelebbi kapcsolatba, ami természetesen nem jogosít fel, hogy elvárjam, hogy elhívjanak, de mégis megeshetett volna. Ugyanakkor nem akartam rosszul érezni magam és tudtam, hogy ugyanúgy fogok bulizni, mintha elhívott volna valaki. 

- Tudsz valakit, aki elhívná? - Sétált el mellettünk Malfoy. 

Felnevettem, hiszen egyrészt nevetséges volt, hogy mindig bele tudott kötni mindenbe és mindig a legjobb pillanatokban jelent meg mindenhol, másrészt meg röhejesen igaza volt. 
Fekete talárja lebegett körülötte, ahogy hosszúakat lépett, zöld nyakkendője makulátlanul a nyaka köré volt szorítva, szőke haja pedig rendezetten, jól fésülten csücsült a helyes arca felett. Gyerekkorában még a teljesen, fejére nyalt hajat részesítette előnyben, amit mostanra szerencsére felváltott a hosszabb tincseiből álló, valamivel kuszább stílusa.

- Mintha te rohannál a párod keresésére, Draco - Forgattam meg a szemem.

- A különbség, hogy nekem van választási lehetőségem - Mosolygott rám hátra, miközben elhaladt már jóval előttünk. - Csak én nemet mondok.

- Még jó, hogy visszafogtam magam attól, hogy én is megkérdezzelek! - Tettem drámaian a mellkasomra a kezem, túljátszott színpadiassággal. - A világért se akarnám megnehezíteni a dolgodat.

Draco felnevetett és megállt a nagy terem ajtajában, mielőtt besétált volna az órára. Mi is utolértük őt Monro-val, és csak egy mondat erejéig lassítottam le mellette, aztán mindannyian besétáltunk, hogy elfoglaljuk a helyeinket.

- Várd meg, amíg én hívlak meg, a legkevésbé sem szeretném, hogy egyel több visszautasítást kapj! 

Felnevettem a mondatán és megingattam a fejem, miközben követtem a szintén szélesen mosolygó barátnőmet a megfelelő padba. 

- Kedves tőled, hogy így figyelsz a lelki világomra - Feleltem halkan.

Leültem a barátnőm mellé, Draco pedig egyel hátrébb, a mellettünk lévő padsorba telepedett le az egyik Mardekáros haverja mellé.

- Még a végén elhiszem, hogy tényleg kedvelsz - Tettem hozzá.

Malfoy arca röhejesen megváltozott, én pedig csak mosolyogva előre fordultam, hogy magam elé húzhassam a tankönyvemet. Élveztem a vele való játszadozást, szerintem ez adta a fényt a napjaimba.