Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

52.

Mosolyogva ültem Draco mellett a teremben. Nem beszélgettünk, nem is néztünk egymásra, csak vártuk, hogy a többiek befejezzék a csatájukat. Sötét varázslatok kivédése óránk volt és tanulva a legutóbbi esetekből, a tanár nem szívesen tett minket egybe Malfoy-jal, nehogy ténylegesen megöljük egymást és magunkat az átkunk miatt. Így viszont, lévén, hogy mindenki tartott kettőnktől, érthetetlen okok miatt, csupán egyetlen pálcasuhintásba került, hogy nyerjünk. Az ellenfeleink leblokkoltak és ahelyett, hogy védekeztek volna, csak összehúzták magukat és hagyták, hogy a gyenge varázslatok megüssék őket és a földre kényszerítsék őket. 

- Nem volt ez túl egyszerű? - Sóhajtottam, miközben néztem a folyamatosan csatázó társainkat.

- Egyszerű, ha jobb vagy a többieknél - Felelt Draco és hátra döntötte magát, amíg a háta el nem érte a falat, hogy megtámassza magát.

- Szerinted képesek lennénk felvenni a harcot a sötét varázslókkal? - Kérdeztem elgondolkodva.

Draco nagy levegőt vett és mormogva kifújta azt. Felpillantottam rá és csendben fürkésztem az arcát. Arcélei feszesek voltak, szája pedig összenyomódott, aztán elernyedt. Szemei tiltakozólag a diákok harcát nézték, de nem vetődött rám, de így is átsütő erejű volt a világos, jeges szín az íriszeiben. 

- Nem - Felelt egyszerűen. - Lehet, hogy jobbak vagyunk, mint a velünk egykorúak, de korántsem elég egy tényleges támadáshoz.

Felvontam a szemöldököm és képtelen voltam elnyomni magamban egy mosolyt.

- Úgy hangzik, mintha gondolkoztál volna már rajta - Közöltem vele.

A srác végre rám nézett és ellágyult a tekintete, ahogy meglátta a mosolyomat. Lesütötte a szemét és aprót ingatott a fején. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette az ajkait, ami egy pillanatra elvonta a tekintetem, de aztán visszanéztem az arcára, majd a szemeibe, amikor visszaemelte azokat. 

- Csak ha unatkozom - Felelt. 

- Ha én unatkozom, akkor elfoglalom magam, nem merényletekről ábrándozom - Grimaszoltam és összeráncoltam a homlokom.

- Lehet, hogy újat mondok, de tökéletesen másképp működik az agyunk, Lauren - Felelt komoly ábrázattal.

- Tudom - Sóhajtottam. - Sose gondoltam volna, hogy két ember közül valaha én leszek az érzelmesebb.

Mormogva hangot adtam a nemtetszésemnek és sóhajtás közepette és megforgattam a szemem. Draco halkan felnevetett és válaszul a kezébe fogta az enyémet. Azonnal elmosolyodtam és lenéztem a kézfejére, ami alatt ott rejtőzött valahol az én mancsom. Felnéztem a srácra, aki csak lefelé nézett az ujjaira, nem akarta a szemembe villantani a kék íriszeit. Félre biccentettem a fejem és elkönyveltem magamban, hogy sokkal enyhébb lelke van, mint azt hittem korábban és sokkal több gyengédség szorult bele, mint azt valaha gondoltam volna, csupán valahogy ki kellett ásnia magából. 

- Szeretnél mondani valamit vagy ez csak a szenvedő arcod, amiért hozzám kell érned? - Kérdeztem mosolyogva, csipkelődő hangsúllyal.

Draco megingatta a fejét és felnevetett, aztán hüvelykujjával megsimogatta a kezemet, ami nagyon jóleső bizsergést okozott a bőrömön. 

- Szenvedek, mert egyrészt nem tudlak halálközeli állapotba keríteni most már az órán - Nézett fel a fáradt, harcoló társainkra. - Másrészt gondolkozom, hogy van e közöd ahhoz, amit mondani akartam.

Nyeltem egyet és én is felnéztem a fényeket szóró átkok tömkelegére a nagy teremben. Megnyaltam a számat és képtelen voltam elnyomni magamban egy kis kesernyés ízt, ami a felismerésre költözött belém, hogy titkolózik előttem és nem oszt meg velem mindent. Aztán csak legyintettem magamnak, hiszen alig pár napja voltunk ténylegesen egy pár, szabad akaratunkból és nem várhattam el tőle, hogy pillanatok alatt egy érzelmes kezesbárány legyen belőle, aki minden titkát megosztja velem. Sosem volt ilyen, valószínűleg a kedvemért sem fog megváltozni.

- Mondtam, hogy ha nem akarsz valamit megosztani, nem kell - Mondtam halkan és nyugtatólag rámarkoltam az ujjaira.

Draco bólintott egyet és semleges arccal bámulta továbbra is az éppen átkokat szórókat. Összeszorítottam a számat és aztán elmosolyodtam. Megemeltem Draco kezét és adtam az ujjaira egy puszit, amivel magamra vontam a tekintetét. Ő felnevetett és most maga elé húzta a kezeinket, hogy a kézfejemre tudjon adni egy apró csókot. Belenéztem a szemeibe és szélesen elmosolyodtam, ahogy az ajkai csikizték a bőrömet, miközben épp, hogy jelzésértékűleg megtapogatta a szája a kezemet.