Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

58.

Felvontam a szemöldököm és egy gunyoros mosollyal néztem Draco irányába. Éppen ledobta az asztalra az újabb papírgalacsint, amire gondolom nem sikerült teljesítenie az elvárt házifeladat pontjait. Hosszú ujjait végig tolta a szőke haján és fújtatott egyet. 

- Ne segítsek? - Kérdeztem előzékenyen, amikor láttam rajta, hogy újabb papírt húzott maga elé és megint nekilátott a feladat olvasásának.

Felnézett rám és semleges, szinte ijesztően jeges arccal meredt rám egy másodpercig, majd vissza a papírjára.

- Nem, kösz - Vetette  oda, már rám sem nézve.

- Oké - Sóhajtottam és felvont szemöldökkel visszahajoltam a saját feladatom fölé.

Rosszul esett az elutasítása, még ha nem is számítottam másra tőle. Tudtam, hogy volt egy reménytelen elképzelésem róla, hogy majd velem más lesz, máshogy fog viselkedni, kedvesen szól hozzám, mindig mellettem lesz és a gyengéd, eddig nem látott oldalát felfedi előttem. Ugyanakkor az első alkalommal, amikor beszéltünk a kialakuló kapcsolatunkról, már akkor tisztázta velem a dolgot, miszerint nem fog megváltozni, ne várjak el tőle aranyosságot vagy ok nélküli kedvességet csak azért, mert a barátnője lettem. Eddig magamról sem hittem, hogy rosszul tud esni az, ami eddig is ott volt velem és amire számítottam, de megleptem magam. Túlságosan kötődni kezdtem Dracohoz és reménykedtem benne, hogy látok valamit tőle, amit csak nekem mutat meg, hogy úgy érezhessem, kicsivel többet tudok, mint bárki más.

- Ezt meg tudnád mutatni, Lauren? - Hajolt mellém az egyik srác az óráról.

Halványan elmosolyodtam és biccentettem egyet, holott utáltam segíteni másoknak, mert nem akartam, hogy az én kemény munkámat másolják le és ezzel szerezzenek jó pontokat. De történetesen ezt a hollóhátas fazont ismertem és tudtam, hogy nagyon jól teljesített ezen az órán, nem lustaságból akarja lemásolni a leckémet.

- Persze - Sóhajtottam. - Hol akadtál el?

- Addig megvagyok, hogy milyen sorrendben pakolom egymás után ezeket, de aztán nem tudom, mit csináljak vele - Magyarázta, miközben a tollával mutogatta, hol tart éppen.

- Oké - Bólintottam és adtam magamnak egy pillanatot, hogy tanulmányozzam, hogyan is írt fel mindent. - Akkor ezek itt megvannak - Motyogtam, leginkább magamnak. - Ezek után tudnod kell, hogy melyik kőnek mi a jelentősége, csak így tudod behatárolni a helyüket itt - Mutattam egy kis ábrára, ami a leckéhez tartozott.

- Szóval ha - Kezdett bele és mormogva a lapja fölé hajolt. - Ez egy sárkánydogma, akkor ezt a bogáncsfű előtt kell, hogy elhelyezzem, igaz? - Írta le a két dolgot sorrendben.

- Hm - Hümmögtem és bólintottam egyet.

Felkaptam a fejem, amikor az asztal másik oldalán hangos csattanással becsukódott egy könyv. Draco nem túl kedves arckifejezéssel összedobta a holmikat, amiket magával hozott és rám sem nézve kifordult a pad másik oldalára, hogy távozni tudjon. Nyeltem egyet és a hatalmába kerített egy görcsös, keserű érzés, holott én nem csináltam semmit, ami miatt idegesnek kellett volna lennem. Mégis rosszul éreztem magam, de igyekeztem nem kimutatni semmit és csak sóhajtottam egyet, ahogy visszanéztem a mellettem ülő házijára, hogy folytathassuk a lecke írást.