Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

25.

Reszketeg kézzel tartottam a levelet az ujjaim között, ami nem olyan rég érkezett. Felpillantottam a szürke bagolyra, ami a családunkhoz tartozott és még mindig kíváncsi tekintettel ült az ablak párkányán. Már szürkült odakint és elég hideg volt a kastélyban is. Már nem szabadott volna ébren lennem. Amint megérkezett a bagoly, tudtam, hogy nem lehet semmi jó, hogyha ilyen későn érkezett a hír. Oldalra néztem Monro ágyára, a lány pedig csak némán, kérdőn figyelt rám, mert neki sem volt ötlete, mi lehetett ilyen sürgős. Nekem azonnal a legrosszabbak futottak át az agyamon, hogy mi van, ha valakit elvesztettünk, valamelyik családtag beteg, esetleg haza kell utaznom valamiért. 

- Nyisd ki! - Suttogta Monro, vigyázva, hogy ne keltse fel a szobatársainkat. 

Megnyaltam a számat és mély levegőt vettem. Nem akartam megtudni, mi volt benne, egyszerűen csupán éreztem, hogy nem szolgálhat jóval egy ilyen hirtelen jött, kései levél. 

- Menj, Charm! - Mosolyogtam a bagolyra, aki késlekedés nélkül szárnyat bontott és kirepült az ablakból. 

Én sietősen bezártam utána az üveget, hogy ne hűtsük tovább a szobát és megforgattam a kezem között a leragasztott levelet. Ujjaim közé vettem a méregzöld, megkeményedett gyantát, amivel le volt bélyegezve a boríték és óvatosan feltéptem. Sóhajtottam egyet és kihúztam az összehajtott levélkét, vigyázva, hogy még időben el tudjam csendesíteni, ha esetleg a szüleim mágiával látták el és rám kiabálna vagy felolvasná magát. 

- Mi van már? - Kérdezte Monro és abban a pillanatban megmozdult az ágyam, jelezve a számomra, hogy a barátnőm átült hozzám. 

Halványan rá mosolyogtam, ő pedig kíváncsian beharapta az alsó ajkát és lenézett a kezeimre, siettetve engem ezzel, hogy nézzem már meg, miről szól a levél. Felvontam a szemöldököm és végre széthajtottam a levelet. 

"Lauren! 
Apáddal nagyot csalódtunk benned! Tisztán megtiltottuk neked, hogy a Malfoy család közelébe menj! Ma a minisztériumban hallottam Lucius Malfoy-tól, hogy Draco kísér a bálra, az anyjával mész ruhát nézni, amit velem terveztél csinálni, ráadásul a család tiszteletében állsz! Szüleidként mélységesen megvetjük a makacsságod és az ellentmondásod, ezért további levelünkig úgy döntöttünk, hogy amíg észhez nem térsz, nem vagy hivatott átlépni a ház küszöbét ismét. .."

Éreztem, ahogy a könnyek ellepik a szemem és már nem láttam a további betűket. Összegyűrtem a levelet a remegő kezemben és zavartan Monro felé fordultam. Ő csal ijedten bámult rám és szerintem nem tudta, mit is mondhatna. 

- Én - Kezdett bele, de rögtön lehorgasztotta a fejét és inkább összeszorította a száját.

- Nem érdekes - Ingattam meg a fejem és egy átlátszó mosolyt erőltettem magamra. - Menjünk aludni.

- Lauren - Szólított meg. - Nem mondtad el a szüleidnek, hogy Draco-val mész?

- Nem tartottam fontosnak.

- Hát, pedig látszólag nekik nagyon is az - Bökött a galacsinra a kezemben. 

- Nem érdekel, Monro! - Fordultam felé hirtelen, aztán csak lesütöttem a szemem és letöröltem a könnyeimet. - Ne beszéljünk róla!

- Kezdened kell ezzel valamit...

- Nem most, oké? - Sóhajtottam erőtlenül és egy újabb mosolyt erőltettem magamra. - Holnap hosszú napunk lesz.

Egy pillanatnyi csend támadt ránk, aztán a lány csak bólintott egyet.

- Azért remélem, hogy nekem elmondod, hogy mi a fene folyik itt - Közölte szigorú hangon és átült a saját ágyára.

- Majd el - Sóhajtottam. 

Még forgattam az ujjaim között a levelet egy pillanatig, aztán elővettem a pálcám és mély levegőt vettem. Ráfogtam a tenyeremben lévő galacsinra és halkan elmormogtam egy varázslatot, amitől egy pillanat alatt lángra borult és darabokra hullott a lap. Megköszörültem a torkom, ahogy a tenyeremet megégetve, gyorsan semmivé lett a szüleim döntése. Oldalra dobtam a maradék fecnit és magamra húztam a takarót.