Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

39.

- Kérsz inni valamit? - Hajolt közelebb Draco, hogy halljam a hangját a zenén keresztül. 

Elmosolyodtam és bólintottam egyet, hiszen már órák óta ment a bál és már egy jó ideje nem öblítettünk. A tánc remekül sikerült, úgy éreztem magam, mintha a fellegekben lennék. Draco végig a szemembe nézett, erős kezekkel tartott és úgy vezetett a táncparketten, mintha külön órákat vett volna a koreográfiából. Élveztem a selymes bőrét, ahogy tartotta a kezemet, és élveztem az erős markát, amivel a derekamat karolta és húzott magával. 

- Jössz vagy megvársz itt? - Kérdezte Draco.

- Jövök - Mosolyogtam rá, mert semmi kedvem nem volt egyedül ácsorogni a tömeg közepén, miközben mindenki őrjöng körülöttem.

Elindultunk kifelé a rengetegből és vigyáztam, hogy a ruhám alja mindig fel legyen emelve, nehogy más vagy akár én rálépjek. A magassarkú kezdett kínszenvedés lenni, habár nagyon szép volt, alig látszódott a földig érő ruhámtól, csupán tánc vagy néhány lépés alkalmával bukkant elő. Jöhettem volna tornacipőben is. Megálltam egy üres ponton, egy pár lépésre az asztaltól, ahol az italok voltak. Draco elment, hogy beszerezzen két pohár italt, én pedig csak mély levegőket vettem, hogy a meleg, levegőtlen helyiségben ne legyek rosszul. 

- Hé! - Botlott elém Monro mosolyogva. - Szia! Nem láttalak egész este.

- Pedig nem mentem sehova - Nevettem és megfogtam a karján, amikor felemelte a lábát, hogy lehúzza magáról a magassarkúkat.

- Mezítláb fogsz tovább bulizni? - Kérdeztem, ő pedig csak kuncogott, miközben mind a két lábáról leerőszakolta a fájdalmas, de szép cipőket.

- Nem bírom tovább - Sóhajtott. - Megvolt a szépség, mindenki látta, hogy gyönyörű vagyok, most már levehetem.

- Nem rossz ötlet - Nevettem. - Nekem nem is látszik ki a ruha alól, akár egyből mezítláb is jöhettem volna.

*Draco POV*

Már fordultam volna el a két pohár itallal az asztaltól, amikor megjelent mellettem Sandra, a szőke alsóbb éves lány, akivel Lauren azt hitte, közel kerültünk. Nem mondom, jól el lehetett beszélgetni vele és végre valaki nem a hatalmat és a pénzt látta bennem, de ő is látványosan tartott tőlem, ami nem tetszett. 

- Jól nézel ki, Draco - Mondta halkan és elvett egy előre kitöltött italt az asztalról.

- Kösz - Feleltem és bunkón direkt nem dicsértem vissza.

- Jól táncoltál Laurennel - Folytatta halkan. - Szép a ruhája.

- Átadom neki - Biccentettem. 

Felé fordultam egy pillanatra, ő pedig a felhajtott ingujjam alól kilógó sebhelyet fixírozta, amelyet apám varázslata okozott. Elnéztem mellette és igyekeztem nem elrántani a kezem, hiszen akkor kiöntöttem volna a teli poharat. Csak vártam, hogy mondjon valamit vagy mehetek e.

- Megzavarok valamit? - Hallottam meg Lauren hangját a jobb oldalamon.

- Dehogy - Mosolyodtam el halványan és átnyújtottam az egyik poharat.

Láttam, ahogy Sandra észre vette a lány bal kezén ugyanazt a sebhelyet, ami az én jobbomon volt és először kikerekedett szemekkel nézett hol az egyikre, hol a másikra, aztán csak elkapta a fejét. Oldalra néztem Laurenre, aki észrevehette a szőke lány tekintetét, mert lenézett a saját kezére és inkább átvette a jobb kezébe az italát, hogy a balját letehesse maga mellé és a ruha kisebb takarásában elrejthesse azt. Nyeltem egyet és vettem egy mély levegőt. Láttam, ahogy Sandra hezitálva megint rám pillant, aztán megnyalta a száját és már mondani akart valamit. 

- Később - Akadályoztam meg a kínos, hat szem közti beszélgetést.

- Később - Ismételte a szót és aprót biccentett mind a kettőnknek.

- Gyere, menjünk ki! - Ajánlottam, Lauren pedig várakozás és gondolkozás nélkül lépett velem együtt azonnal az ajtó felé.

Kisétáltunk az előtérbe, ahol a hideg folyosó először jól esett a felhevült, benti levegő után, de pillanatokon belül érezhető volt a téli időjárás miatt áthűlt falak hátránya. Arrébb sétáltunk és megálltunk egy kis beugró mellett, ahol nem voltunk útban a ki-be járkálóknak. Belekortyoltam az italomba és elfanyarodtam a váratlan, édes, mégis savanyú ízvilágon.

- Nem tudom, mi ez, de többet nem iszok - Mondta Lauren is és letette maga mellé a poharat az ablakpárkányra. 

- Egyetértek - Bólintottam és letettem én is a poharat. 

- Draco, ne haragudj, ha a előbb valamit megzavartam - Mondta Lauren hirtelen.

Belenéztem a szemeibe és elmosolyodtam. Megingattam a fejem és megigazítottam a felhajtott ingem ujját, ami folyamatosan lecsúszott.

- Csak megdicsérte a ruhádat - Feleltem. - A többit nem is igazán szerettem volna hallani.

- Aranyos lánynak tűnik - Nézett oldalra.

- Túl aranyos - Biccentettem. - Nem az esetem - Vontam vállat.

Lauren sóhajtott egyet és a karomhoz nyúlt, ahol megint felhúztam az ingem ujját. Kicsit előre nyújtottam a kezem, hogy segítsem őt és magamat is meglepve, ellenkezés nélkül tűrtem, hogy felhajtogassa a rétegeket egymásra, ami aztán normálisan megállt végre a könyökömnél.

- Kösz - Mormogtam és visszatettem magam mellé a kezem.

- Nincs mit - Mosolyodott el. - A szőke lány... 

- Sandra - Segítettem neki.

- Igen - Bólintott. - Meglátta, hogy ugyanolyan varázsjegyünk van.

Felemelte maga elé a bal kezét és végigfutotta a tekintetét a kanyargós, szerteágazó vonalakon. Én is magam elé emeltem a jobb kezem, ahol az enyém volt és én is vetettem rá egy pillantást. 

- Zavar? - Kérdeztem halkan.