Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

55.

Unottan meredtem a tűzre, miközben a melleim előtt összefontam a karomat. Közel álltam, már annyira, hogy a lábszáramat szinte égette a meleg lángcsóva. Éreztem, hogy a kósza hajszálaim megemelkednek a melegtől és néha keresztbe fordultak az arcom előtt és csikizték a bőrömet. 

- Fázol? - Kérdezte egy ismerősen mély hang mögülem.

Akaratlanul és azonnal elmosolyodtam és Draco felé fordultam. A szőkeség egy halvány mosollyal mellém lépett és bal kezét a derekamra simította. Jóleső borzongás futott végig rajtam és mély levegőt vettem, ahogy a tenyere befedte a hátam alsó részét. Ő is megállt mellettem és egy pillanatig csendben nézte a tüzet.

- Találkoztál ma apámmal, igaz? - Kérdezte halkan.

- Hm - Biccentettem egyet és apró mosoly jelent meg a szám szélén. - Egyre kedvesebb - Mormogtam és felnevettem.

- Ne foglalkozz vele! - Mondta és ujjaival lassan megsimogatta a hátamat a pólón keresztül, ami rajtam volt. 

- Csak fizetett helyettem - Sóhajtottam és szétbontottam a kezemet magam előtt, hogy az eddig markomban tartott, karamellás süteményt át tudjam nyújtani neki.

Draco meglepetten nézett le az átlátszó fóliába csomagolt édességre, aztán fel rám. Felvont szemöldökkel vette ki lassan a kezemből, aztán csak mosolyogva megforgatta maga előtt. Én beharaptam az alsó ajkam és felé fordultam. 

- Ezt nekem vetted? - Kérdezte és elkezdte kibogozni a csomagolást összetartó szalagot.

- Technikailag az apád, de igen - Biccentettem.

- Ez a kedvencem - Motyogta és letört egy darabot még a csomagoláson belül, hogy ne kelljen az egészet kihúznia és szenvedni a rágcsálásával.

- Tudom - Mosolyogtam és felnéztem rá. - Emlékeztem rá, hogy mondtad, hogy anyukáddal sokat ettél ilyet.

Draco a szájába dobta a letört darabkát és jókedvűen összerágta. A maradékot visszagöngyölte a fóliába és a pulóvere első, nagy zsebébe dugta. Egy széles mosollyal felém nyújtotta a kezeit, én pedig egy halk nevetéssel léptem közelebb hozzá. Draco a derekamra csúsztatta a kezeit, én pedig a nyakába dobtam a sajátomat és még egyszer felnevettem, ahogy a pulóverébe rejtett édesség csörögni kezdett, amikor olyan közel léptem, hogy összenyomtam a süteményt. Ő csak lenézett rám és az égkék szemeivel az én tekintetembe fúrta magát. Olyan volt, mint egy elcsépelt, romantikus film jelenete. Ott álltunk a tűz mellett, a sötétben, amíg mindenki valószínűleg aludt vagy a hálókörleteken belül voltak. Csendben elvesztünk egymás szemében és úgy éreztem, nem is volt szükségünk szavakra, mert elrontották volna a pillanatot. A szívem nagy dobogása elég volt ahhoz, hogy éreztesse velem, jól éreztem magam a férfi mellett, a gyomrom zsugorodása pedig figyelmeztetett, hogy ne legyek szerelmes a veszélyes Malfoy család ivadékába.

- Nem akarom, hogy ennél közelebb kerülj a családomhoz! - Jelentette ki akaratosan, kemény tekintettel.

- Nem terveztem - Vontam fel a szemöldököm.

- Komolyan mondom, Lauren - Nézett rám villámokat szóró szemekkel. - Elég volt. Így is túl közel kerültél a tűzhöz.

- Nem én keresem apád társaságát, remélem tudod - Biccentettem félre a fejem, hogy kérdő tekintetet vethessek rá.

- Csak azt akarom, hogy maradj távol mindentől, ami a családommal kapcsolatos - Közölte és ujjai szorítása erősödött a derekamon.

- Ez kezd furcsán kedves lenni tőled - Vontam fel a szemöldököm és megnyaltam a számat, miközben szuggeráltam Draco arcát.

Ő csak halkan felnevetett és megingatta a fejét, ez pedig belőlem is előcsalt egy mosolyt. Kezeimet szorítottam a nyaka körül és ahelyett, hogy megfojtottam volna, csak közelebb léptem és magamhoz öleltem. Draco hallatott egy mormogást és egy pillanatra eltűnt a keze a derekamról, de aztán ő is körém tekerte a mancsait. A zsebébe rejtett édesség ismét csörrent egyet, ahogy hozzá nyomódott a hasam az övéhez. Mély levegőt vettem és összeszorítottam a szemem, ahogy görcsösen erőlködtem, hogy minél hamarabb és minél többet magamba tudjak szívni és el tudjam engedni őt. Az illata nem volt kiemelkedően férfias, mint nap közben szokott lenni, amikor vagy parfümöt használt vagy valami kencét, de így, zuhanyzás után is kellemes, természetes aromát öntött magából. Karjai között egyszerre éreztem feszültnek és teljesen nyugodtnak magam. Úgy éreztem, hogy órákig így tudnék maradni, de szerettem volna minél hamarabb szabadulni is. 

- Nem vagyok egy érzelgős fajta, ezt gondolom magadtól is kitaláltad - Mormogta a fejem búbjára, hiszen az ölelésében tartott ég mindig. - Nem fogok sírva rohanni hozzád, ha valami rossz dolog történik és mérges leszek, ha úgy esik bajod, hogy figyelmeztettelek rá!

- Nem vártam mást - Mosolyodtam el a pulóvere puha anyagában.

- Akkor tedd meg, amit kérek és nem lesz konfliktus közöttünk.

- Azért nem lesem minden kívánságod, remélem, hogy tudod - Figyelmeztettem.

- Szép is lett volna - Sóhajtott, de éreztem a könnyed hangsúlyát. - De komolyan, Lauren. Kérlek, hogy ne keresd apám társaságát és ha ő keres meg téged, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy eleget tegyél az ő kérésének. Én figyelmeztettelek, ha pedig bajod lesz ebből, mert nagy a szád, nem fogok a segítségedre sietni.

- Értettem - Bólintottam egyet a mellkasába és akaratlanul is mosolyogtam az aggodalmán.

- Oké - Sóhajtott ismét egyet, aztán elengedte az ölelésből a derekamat és finoman ellökött magától. - Menjünk aludni, holnap hosszú napunk lesz.

Bólintottam egyet és felnéztem rá egy halvány mosollyal. Draco lenézett rám, aztán csak megforgatta a szemeit és előhúzta a zsebéből az odarejtett süteményt. Biccentett a lépcső felé a fejével, hogy némán mondja, hogy menjünk a hálótermeinkbe, közben pedig egy újabb, kis darabot tört le a karamellás ostya széléből. Némán felbattyogtunk a rövid lépcsőn és vettem egy mély levegőt, ahogy megálltam az utolsó lépcsőfok felett. Draco leporolta a morzsát a kezeiről és még mielőtt rám nézett volna, kinyújtotta felém a kezét és a hajamra simított. Végre rám emelte a tekintetét és sietősen odalépett elém. Lehajolt és a homlokomra cuppantott egy gyorsat, ami váratlanul aranyos cselekedet volt tőle. Halkan fel is nevettem, de éreztem, ahogy a gyomrom forog egyet a kellemes érzésre. Draco is elmosolyodott és elvette a kezét a fejemről.

- Köszönöm az édességet - Emelte meg a kezében tartott, már félig megcsócsált ajándékot.

- Jó éjt! - Biccentettem egyet, válasz nélkül hagyva a köszöngetését, mert tartottam attól, hogy nem indulnék meg az ágyam felé. 

- Jó éjt! - Válaszolt és már hátat is fordított nekem, hogy elinduljon a szobájába.