Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

28.

Ismét későre járt már, de én nem tudtam aludni. A közös klubhelyiség halljában ültem, a kanapéra húzott lábakkal és csak bámultam a kandallóban lévő apró tüzet, ami lassacskán a végét járta. 

- Ignito - Motyogtam halkan és a pálcámat a kandalló felé tartottam. 

Elmosolyodtam, ahogy egy gyors fényvillanással fellángolt a tűz előttem. Világosabb lett és valamivel melegebb is. Hosszúnadrág és pulóver is volt rajtam, de a téli időjárás nem kedvezett így sem. Sóhajtottam egyet és letettem a lábam mellé  a pálcámat, a fejemet pedig a térdemre hajtva bambultam tovább a csapongó lángokat. 

- Beszélhetnénk? - Érkezett egy mély, váratlan hang mellőlem. 

Arrébb fordítottam a fejem, de többet nem mozdultam, holott a szívem akkorát dobbant ijedtében, hogy csoda, hogy nem lökte le a lábamat a kanapéról. Lehunytam a szemem és felvontam a szemöldököm, értetlenül állva azelőtt, hogy Draco miért találja meg ezeket a pillanatokat mindig, amikor csend van és béke. Leült mellém a kanapéra és felnyitottam a szemeimet, figyelve egy kicsit őt. A tűz felé fordult és a sötét szoba kontrasztja miatt még sápadtabbnak tűnt a bőre, mint amúgy. Szőke haja szinte fehér volt, ami most sárgássá színeződött a lángok fényében, sötét ingje pedig beleolvadt a szoba homályába.

- Mit akarsz, Draco? - Motyogtam, ahogy az arcom a térdemen feküdt és nem voltam hajlandó felemelni, hogy rendesen megalkothassam a szavakat.

- Használni a veritas szérumot rajtad és jól ledobni a toronyból - Mormogta.

Felnevettem és felemeltem a fejem. Letettem a lábaimat a földre, amitől egy hidegrázás futott végig a testemen, ahogy a meleg gubóból kitessékeltem magam. 

- Miért nem lepődök meg? - Nevettem halkan és magam mellől az ölembe tettem a pálcám, hogy biztonságban tudjam. 

- Monro megállított ma a folyosón - Kezdte, én pedig azonnal jókorát nyeltem és kikerekedett szemekkel néztem rá. - Vagyis igazából nekem rontott és a pálcájával fejbe csapott.

Akaratlanul is felnevettem, Draco pedig egy gyors, halvány mosoly után már el is komorult. Én megnyaltam a számat és ismét felvontam a szemöldököm, jelezve neki, hogy hallgatom, folytathatja. Draco arca elködösült és nagyon szigorú arckifejezése lett. Az az aprócska jókedvem is elszállt, amit az imént okozott nekem és feszülten figyeltem rá, miközben akaratlanul is a kanapé párnájába véstem az ujjaimat, ahogy segítségért kapaszkodtam. 

- Monro szólt a levélről - Közölte halkan. 

- A fenébe már! - Dobbantottam egy aprót. 

Hihetetlen düh szállt belém a barátnőmet illetően, hiszen direkt megkértem rá, hogy ne szóljon senkinek egy szót sem és ne üsse bele az orrát a dologba, majd elintézem! Draco volt a csúcsán annak a listának, akiket felsoroltam neki, hogy kizártam volna a körből, hogy tudomást szerezzenek erről az egészről. Idegesen bólogattam egyet és éreztem, ahogy elszorul a torkom a keserűségtől az emlékre. 

- Szuper - Mosolyodtam el keservesen. - Kösz a tájékoztatást.

Felálltam és tettem előre egy lépést, de Draco gyorsabb volt és ő is felpattant, hogy elém állva blokkolni tudja az utamat. Megszeppenve, de mérgesen néztem rá, közben pedig a szomorúság könnyei lassan felfelé törekedtek.

- Mit szeretnél? - Kérdeztem és lehajtottam a fejem és a tűzre néztem. - Tessék, használd fel az infót, ahogy csak akarod!

- Egyrészt köszönöm, hogy kinézed belőlem, tudnék ezzel bármit is kezdeni - Felelt lenézve rám. - Másrészt meg örülnék, ha nem pattognál idegesen, hanem meg tudnánk beszélni a dolgot.

- Draco, nem vagy senkim! - Néztem fel rá. - Eljátszom a barátnődet bárhol, kedves vagyok veled, együtt töltöm veled az időmet, de nem jogosít ez fel arra, hogy a magánéletemben kutakodj!

- De feljogosít, ha közöm van a dologhoz! - Mormogta vissza a szavakat mérgesen és az arcáról lerótt a tehetetlen düh. 

- És? - Tártam szét a karjaimat. - Mit tudnál tenni érte? Semmit.

- Beszélek apámmal - Felelte.

- Mert az eddig is egész jó végkimenetelhez juttatott minket - Mosolyodtam el cinikusan egy pillanatra, aztán visszavettem a szigorú arcomat. 

- Hagyhatnád, hogy legalább megpróbáljak segíteni! - Köpte a szavakat és meg tudtam mondani tisztán, hogy a fogait összeszorította mérgében, ahogy hozzám beszélt.

- Ha szólsz apádnak, hogy a családom kirúgott otthonról, mit fog tenni szerinted? - Kérdeztem dühösen. - Örülne annak, ha egy átkozott gyerekkel mutatkozna a fia?

- Igen - Rivallt rám, mire megszeppentem.

Draco mély levegőt vett és láttam, ahogy a fekete ingje gombja megadóan kapaszkodnak az anyagba, ahogy a tüdeje megtelt egy nagy adag oxigénnel, aztán lassan kieresztette azt. 

- A francba az egésszel! - Megszorítottam a pálcámat és tettem egy lépést oldalra, hogy kikerüljem Dracot, de ő nem engedte.

- Nem gondolod, hogy apám számított erre? - Kérdezte tőlem. - Hogy így még jobban rám legyél utalva és a családomra? Hm? - Jeges, megtört arca elárulta, hogy ő sem számított erre a beszélgetésre, ahogy én sem. - Hadd beszéljek vele, oké? Jobb belátásra bírja a szüleidet és nem lesz probléma.

- Miért bírná őket jobb belátásra, ha így eléri, hogy rád támaszkodjak? - Motyogtam elcsukló hangon.

- Mert ha nem leszel "átkozott gyerek" - Használta a szavaimat ellenem -, akinek nincsenek szülei, akkor több esélye lesz annak, hogy a minisztériumban is el tud dicsekedni ezzel a szarral - Motyogta mérgesen. - Csak hagyd, hogy megpróbáljam, oké?

Elkaptam a tekintetem és ismét a lángokra tereltem a figyelmem. Nem tudtam, mi jó származhat ebből, de ettől rosszabb valószínűleg már úgysem lehet.

- Miért kéne bíznom benned? - Néztem vissza rá.

Draco először csak némán bámult rám, aztán cinikusan felnevetett. Megnyalta a száját és karba tette a kezeit.

- Hazudtál a szüleidnek, hogy el gyere velem ebédelni - Kezdett bele, mire én csak szégyenlősen lesütöttem a szemem. - Eljössz velem a bálba. Apám kérésére velem vagy. Ellenszegültél a szüleidnek a végső pontig. Miért lenne a legnagyobb lépés most az, hogy egy kis bizalmat fektess belém?