Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

11.

- Fillis, Malfoy! - Sorolta a neveket a tanár, akiket párba állított a varázslatok kivédése órán. 

- Azt hittem, hogy lányok csak lányokkal csatázhatnak - Néztem utána, de közben felálltam Draco mellé a kijelölt helyre.

- Úgyis mindig ki akarják végezni egymást, nemde? - Nézett vissza sötét pillantással a varázsló, majd több szóra nem méltatva tovább sétált és újabb párokat jelölt ki.

Elmosolyodtam és ránéztem a velem szemben álló srácra. Kigombolta a talárja felső gombját, ami összetartotta a nyaka körül az anyagot és elegánsan leterítette maga mellé a földre. Fekete nadrágja elegánsan mutatott rajta, már-már tökéletesen lengte körbe a bokáját és a combjait. Fehér ingujját megigazította, zöld csíkos nyakkendőjét pedig lezser mozdulatokkal kicsit kilazította. Én is követtem a példáját, ledobtam magam mellé a taláromat és lesimítottam a szoknyámat. Elhúztam a szám egy féloldalas mosolyra, ahogy megengedtem Malfoy-nak, hogy gyorsan végig járassa rajtam a szemét. Nem visszafogottan levitte a tekintetét a hosszú zoknival fedett lábaimra, majd fel a szürke szoknyámra és a betűrt ingemre. A nyakkendőmet én is meglazítottam és a végét a szoknya dereka alá tűrtem, hogy a libegése ne korlátozzon.

- Készen állsz, Fillis? - Kérdezte semleges hangon.

- Tökéletesen, Malfoy - Feleltem. 

- A tanult varázslatokat használjuk, mértékletesen és a lehető legjobb tudásunk szerint kivédjük azokat! - Harsant fel a tanár hangja a nagy teremben, amit megtöltöttek az egymás ellen 'harcoló' párok. - Nincs tiltott átok! - Egy pillanatra megállt Draco mellett és nyomatékosan a szemébe nézett. - Nincsenek halálos lefegyverzések! - Vitte át rám a tekintetét.

Malfoy és én is megforgattuk a szemünket, mert szerintem titkon mind a ketten ki akartuk nyírni a másikat, de legalább megsebezni. Mi lett volna jobb indok erre annál, minthogy pont ezen feladat keretein belül véletlenül megsebeztük a másikat.

- Pálcákat fel!

Magunk elé emeltük a pálcáinkat, aztán szinkronban egymással, tettünk hátrafelé egy lépést és támadó pozícióba vágtuk magunkat. 

- Expeliamus! - Hangzott fel rögtön a számból az első lefegyverző bűbáj. 

Draco egy meglepődött, de gyors mozdulattal hárította a varázslatot és szinte azonnal visszaszórta a következőt. Én kissé megtántorodva, de sikeresen kivédtem az ő bűbáját. Tagadhatatlanul féltem tőle, hiszen olyan jeges tekintettel bámult a lelkembe, mintha csak gyerekjáték lenne erős, halálos bűbájokkal szórakoznia. Gondolkodás nélkül és rezzenéstelenül hárított, majd suhintott, hogy megsebezzen. Én már kissé lassabban, megfontoltan küldtem varázslatokat felé és korántsem volt ennyire gyermeki az ábrázatom. Sokkal jobban szenvedtem, mint ő. Mintha egy felnőtt és egy gyerek között dőlne el, kinek van több évszám a háta mögött. A végeredmény kétségtelen. 

- Accencis Inimicus! - Hallottam a varázslatot Draco szájából.

Nem volt lehetőségem még reagálni sem, de magamtól is elvettem az időt, ahogy értetlenül bámultam az elhangzott szavak után. Sosem hallottam ezt a lefegyverző bűbájt és meglepetésként ért. 
Egy pillanat alatt a földön kötöttem ki, mintha valami hatalmas, erős kéz nyomott volna lefelé. Levegőt is alig kaptam, így kétségbeesetten, tágra nyílt szemekkel kapkodtam az oxigén után és szinte mozdulni sem bírtam. Minden izmom görcsbe rándult és olyan érzés volt, mint amikor ébren álmodik az ember, az agya már felébredt, de a testét még nem tudja mozgásra bírni.

- Nem hittem volna, hogy ilyen gyors lesz - Nevetett Draco.

Mély levegőt vettem, amikor hirtelen leszállt a mellkasomról az ólom súllyal ránehezedő átok. Lehunytam a szemem és tehetetlenül felnevettem, hiszen nevetséges volt a helyzet. A srác kinyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam. Könnyedén emelt fel a földről, amiért hálás voltam. Bal kezemben megszorítottam a pálcám, jobbommal pedig a mellkasomhoz nyúltam, hogy ellenőrizzem, egy darabban vagyok e még. 

- Jól vagy? - Kérdezte halkan, jeges hangsúllyal, ami azt üzente, nem kíváncsi a válaszomra, csak túl jólnevelt ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a tettét.

- Nem - Nevettem. - Tanult bűbájokról volt szó - Figyelmeztettem. 

- Én tanultam - Vont vállat és a nadrágja zsebébe csúsztatta a pálcáját. - Nem volt világos az utasítás - Húzta egy gonosz félmosolyra a száját.

- Seggfej vagy - Motyogtam.

- Egyben van, Fillis? - Érkezett meg mellém a tanár.

- Igen - Bólintottam. 

- A hatáskörünkön kívül eső átkok következményekkel járnak! - Nézett szigorúan Malfoy felé.

- Semmi gond, tanár úr! -Mosolyogtam, majd összeszorítottam a szám. - Egyszerű lefegyverzés volt, csak lassú voltam.

A varázsló kérdő szemekkel vizslatott, majd Draco felé nézett, hogy hátha elárulja magát. Végül csak sóhajtott egyet és bólintott. 

- Maguknak mára ennyi, mielőtt kiontják egymás életét - Közölte, majd tovább állt, vizsgálni a többieket.

- Kösz - Motyogta felém Draco.

Vállat vontam és elmosolyodtam. 

- Cserébe megtanítod nekem az össze olyan varázslatot, amivel ki tudlak nyírni - Feleltem.