Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

72.

*Draco POV*

Lenéztem rá és nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy akaratlanul is egy kissé szúrósra sikeredett a tekintetem, ahogy elgondolkodtam. Egy jó órája voltunk már ágyban és végig csókolóztuk ezt az időt. Simogattam Laurent, közelebb férkőztem hozzá, de igazán nem tudtam, mit is léphetnék. Nem tudtam, hogyan folytassam, hogy neki mi a véleménye erről és természetesen hogy bízhatok e benne.  Mindig fontos volt számomra a családom és a saját jóhírnevem, utáltam a szóbeszédeket és még jobban, ha valami olyasmit hallottam vissza, aminek bizalmasnak kellett volna maradnia. 

- Ugye számíthatok a diszkréciódra? - Kérdeztem hirtelen.

A hosszas, beállt csendben felhangzott kérdésemre a lány aprót rándult alattam, amire elmosolyodtam, de aztán megint komoly szemeket meresztettem rá, habár az egyre sötétülő szobában vajmi keveset lehetett látni. 

- Mire gondolsz? - Kérdezett vissza.

- Kettőnkre - Feleltem és megnyaltam a számat a szóra. 

- Sosem adtam ki infót senkiről - Sóhajtott a lány és megmozdította a kezét a tarkómon, hogy nyugtatólag cirógatni tudjon. - Tudom, hogy nem vagyok egy visszafogott személyiség, de fontos nekem is a magánélet.

- Ez most fontosabb, mint egy-egy gyors kaland, Lauren - Figyelmeztettem. - Nem sokszor mondok ilyet, de eléggé megkedveltelek ahhoz, hogy ne akarjalak megölni. 

Lauren halk kuncogása felsejtlett, amitől én is elmosolyodtam. Lehajoltam és hogy oldjam a feszültséget, egy apró puszit nyomtam az arcára, aztán az állcsontjára és sorba éppen oda, ahová a szám eltalált a sötétben. Nem akartam teljesen elvenni a kedvünket a lehetséges éjszakától, de fontosnak tartottam tisztázni a dolgokat.

- Draco hidd el, hogy én is kedvelem magam annyira, hogy ne akarjam, hogy kinyírj - Felelt, én pedig mosolyogva megingattam a fejem és közel bújtam a lányhoz, az eddig puszit osztó számat a nyakába fúrtam és magamhoz húztam őt.

Lauren is megszorította a kezeit a nyakam körül és egy pillanatra csendben élveztük a nagy ölelést.

- Kedvellek és nem akarok semmilyen infót kiszivárogtatni - Mondta halkan. - Monroval sem beszélek rólad, mert nem akarom, hogy bármi olyat tudjon, amit csak nekem árultál el eddig. Valószínűleg megvan az okod rá, amiért elzárkózol és nem morzsolgatsz tudnivalókat saját magadról, úgyhogy ha már én is ilyen nehezen szedem ki belőled őket, nem fogom mindenkivel megosztani.

- Nem kenyerem az ismerkedés és a kitárulkozás - Feleltem közönyös hangon és kibújtam a nyakából, hogy megint fölé tudjak támaszkodni. 

- Azt észrevettem - Horkantott egyet. - De most komolyan- Sóhajtott és tenyereivel megsimogatta az arcomat, aztán a vállaimra vezette az ujjait. - Nem félelemből vagyok veled. Már - Tette hozzá a szót. - Nem vagy olyan rossz ember, csak idő kell neked, hogy megbízz valakiben.

- Gondolod? - Kérdeztem vissza, még magam sem tudom, hogy a mondat melyik részére. - Szerinted bízom benned?

- Nem tudom - Nevetett fel megint. - Remélem, de nem mondhatnám, hogy nyitott könyv vagy a számomra. Zárt se. Egy lelakatolt és kötéllel átkötött könyv, amit egy szekrény varázsfiókjába rejtettek és ezt egy páncél fallal körbevett agyaghadsereg véd - Vázolta fel.

Felnevettem és megingattam a fejem, aztán inkább egy újabb, apró puszit nyomtam a lány szájára, magamat is meglepve ezzel, hogy mennyire vágytam a közelségére és az érintésére. 

- Nincs szükségem fölösleges barátokra és érzelmekre - Magyaráztam egy halvány mosollyal. - Minél többet tudnak rólam és minél többen vannak a közelemben, annál jobban hátráltat és akadályoz. Éppen ezért körültekintően válogatom meg azokat, akiknek valamit is elárulok magamról vagy hagyom, hogy belátást nyerjenek a felszín alá.

- Akkor engem eddig körültekintően vizsgáltál? 

- Eléggé - Bólintottam egyet. 

- Átmentem a vizsgán? Most már legalább megtudhatom, hogy mi a kedvenc színed? - Kérdezte gúnyosan.

- Zöld - Feleltem egyszerűen.

- Meglepő - Sóhajtott, de felnevetett a végén. 

- És szeretem a karamellás sütit - Tettem hozzá, hogy megismerjen kicsit, hiszen már nekem is kezdett szembetűnő lenni, hogy alig tudunk egymásról valamit. - És a kávét. És a csendet.

- Tiszta meglepetés - Ütögette meg finoman a vállamat, majd visszacsúsztatta a kezét a tarkómra. - Nem szeretnék hangulat gyilkos lenni, mert nagyon hálás vagyok, hogy beavatsz. És tényleg örülök, hogy kihúztam magam a fekete listádról.

- De? - Kérdeztem vissza és nyeltem egyet, ahogy vártam a választ.

- De nem vagyok benne biztos, hogy mennyire lehetek seggfej és tolakodó - Tette hozzá. - De ez az egyetlen esténk együtt és nem tudom, hogy mikor tudunk megint kettesben lenni úgy, hogy ne kelljen bezárkóznunk a tiltott szárny vécéjébe, úgyhogy ha nem gond, én szeretném egy kicsit hasznosabban eltölteni az időt. 

Széles mosolyra húzódott a szám és az egom is dagadt egy kicsit a sietségére és az éhségére, hiszen ez bebizonyította, hogy nem kényszerből van most ott velem, hanem neki is tervei voltak, ez pedig önbizalmat adott a továbbiakhoz. 

- Ismerkedjünk holnap? - Kérdeztem vissza.

- Légyszi - Sóhajtott és válaszát megtoldotta egy erősebb rántással a nyakamon, finoman jelezve nekem, hogy csókot kért.