Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

54.

Leemeltem egy karamellás ostyát a polcról és még körbe néztem, hogy mit kívánnék. Draconak szerettem volna kedveskedni az édességgel, mert valamelyik nap mondta, hogy régen nagyon sokat evett ilyet. Csak remélni mertem, hogy nem azért hagyta abba, mert már undorodik az ízétől, hanem más oka lehetett. Ebben az esetben kínos lett volna odaadni neki, majd kijelentette volna, hogy nem, fúj. Levettem egy színes drazsés zacskót és mosolyogva a pénztárhoz sétáltam. 

- Én fizetek - Hallottam meg egy ismerős hangot magam mellett.

Visszafogtam egy hatalmas szemforgatást és csak egy gunyoros mosollyal felnéztem a hosszú szőke hajú férfira. Lucius Malfoy csak egy nagyzoló szájrándítással előhúzta a zsebéből a nagy összegű érméket és ledobott párat a pultra. A dolgozó hölgy csak kissé reszketegen söpörte le a pénzt a pultról. Nem hibáztattam, Malfoyék igen nagy hatalommal és hírnévvel bírtak a varázslóvilágban.

- Ki tudtam volna fizetni, Mr. Malfoy - Közöltem vele kedves, ámde mégsem negédes hangon.

Ő csak lenézett rám, felnevetett és visszanézett a pultban dolgozó boszorkányra. 

- Abból a csigából is kérek kettőt! - Bökött a pulton lévő, csokis édesség felé.

- Még valamit adhatok esetleg? - Kérdezte félénken kedves hangon az eladó.

- Ennyi - Bökte a szót és ledobott még egy érmét. - Gyere, beszéljünk!

Felhorkantottam és felmarkoltam az ingyen megszerzett édességeket, aztán a férfi nyomába eredtem. Szánalmas volt nézni, hogy mindenki félve pillantott fel rá és tért ki az útjából egy szó nélkül. Nem tudtam mindent a családról, de azt igen, hogy az én szememben ez a férfi sosem fog dicsőítést érdemelni. 

- Nem szólhat így hozzám máskor! - Mondta kemény hangon, miközben sétáltunk a havas, hideg időben. 

- Nem kértem, hogy fizessen helyettem - Mondtam válaszul. 

Lucius megtorpant és veszélyes, komor arccal pillantott rám. Ugyanezt a tekintetet láttam az arcán, mielőtt rám szórta volna a varázst, ami összekötött a fiával. Megmarkoltam a kezemben lévő drazsét és féltem, hogy kidurran a zacskó a nagy erőtől. Ugyanakkor álltam a tekintetét és bár valószínűleg könnyen észrevette a félelmet a szememben és az arcomon, nem akartam lehajtani a fejem vagy meghunyászkodni. Az nem én lettem volna.

- Reméltem, hogy okos is, nem csak bátor, Miss Fillis - Húzta egy koránt sem megnyugtató mosolyra az ajkait. - Számtalanszor kifejtettem, hogy a családunkhoz tartozik. 

- Attól, hogy Draco mellettem van, nem tartozom magához is - Hunyorogtam.

- Értem - Nevetett fel baljósan és kihúzta magát. - Értesültem róla, hogy sikerült megbékélnie a helyzettel és a fiammal. 

Oldalra néztem egy pillanatra, hiszen úgy gondoltam, a magánéletünk a legkevésbé sem tartozik rá, de ezt már egy jó párszor felülírta bennem. Éreztem, ahogy a tehetetlenség újabb hulláma sugárzik át rajtam, mint minden alkalommal, amikor ezzel a férfivel társalogtam.

- Azért választottuk kiskegyedet - Mély levegőt vett és aprót biccentett - Miss Fillis, hogy az erejével és a szentimentális gondolkodásmódjával Draco mellett álljon.

Ahogy kimondta a nevem, egy kisebb undor fogott el és visszanéztem a szemeibe. 

- Drasztikus személyisége van és ez felettébb érdekes - Mosolyodott el, aztán egy pillanat alatt elkomorult az arca, amitől nagyot kellett nyelnem. - Draconak kötelességei vannak, amiknek eleget kell tennie. Nem hagyom, hogy eltántorítsa őt bármi! - Lassan, szinte gyűlölködve végignézett rajtam, majd vissza a szemembe. - Vagy bárki.

- Mr. Malfoy, ha akarnék se tudnék beleszólni a családi ügyeikbe - Válaszoltam és sóhajtottam egy aprót. - Az az igazság, hogy ez olyasvalami, amit nem bánok, hogy Draco nem árul el  magáról. 

- Nem véletlenül választottam, Lauren - Mosolyodott el. - Nem hagyom, hogy a fölösleges érzelmek kétségbe vonják Dracot. 

- Ezért kellettem? - Kérdeztem vissza és méreg és megalázottság keveréke vett hatalmába. - Hogy nehogy érezzünk egymás iránt valamit? 

- A szerelem furcsa dolog, Miss Fillis - Felnézett az égre, majd vissza rám és ugyanazzal a kék szempárral találtam szembe magam, amit a fián kedveltem, de ez valahogy undort váltott ki belőlem. - Olyan dolgokra kényszeríthet, amikben nem vagyunk biztosak és olyan dolgokkal állíthat szembe minket, amikben eddig hittünk. 

- Nem kell tartania ettől, Mr. Malfoy - Gúnyosan elmosolyodtam és megvontam a vállam. - Azt hiszem, hogy a fiával egyetemben mindketten képtelenek vagyunk erre.