Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

90.

- Mindjárt itt vannak a vizsgák - Mosolyodtam el halványan és lehuppantam az elnyűtt kanapéra.

- Ne is mondd! - Forgatta meg a szemét Monro és a lábára terítette a talárját, amit leműtött a nyaka körül. - Alig tudok valamit.

- Egész évben tanultál - Néztem rá és én is elkezdtem kigombolni a szoros anyagot a nyakamnál, ami még inkább kényelmetlenné vált, ahogy ráültem és megszorult. - Semmi más dolgod nem volt.

- De - Sóhajtott. - Momentán jobban lefoglalt, hogy a te szerelmi életedet kutassam.

- Fúj - Húztam el a számat egy pillanatra, aztán elnevettem magam. - Remélem szaftos részleteket is láttál. 

- Fúj - Válaszolt most ő a szóval, de ő is elmosolyodott. - Viszont az éjszaka szexeltetek. Biztos vagyok benne.

Megvontam a vállam és azonnal gyorsabban kezdett verni a szívem, mintha valami rosszaságon kapott volna. Az adrenalin és az emlékek egyvelege egyszerre suhant át rajtam és ezzel egy káoszt teremtett a mellkasomban. Grimaszoltam egyet és megingattam a fejem.

- Miből gondolod? - Kérdeztem vissza ahelyett, hogy egyértelmű választ adtam volna neki a feltevésére. 

- Egyrészt hajnalban jöttél lefeküdni - Suttogta, hiszen nem csak mi voltunk egyedül a közös helyiségben és ha Malfoy volt a téma, sajnos elég sokaknak kinyílt a füle. 

- És te miért voltál ébren? - Kérdeztem vissza, hátha el tudom terelni a témát.

- Mert pisilnem kellett - Legyintett. - A lényeg, hogy durván Draco illatod volt. Meg szex. Meg kielégülés. - Tette egymás után az észrevételeit, külön mondatokba, hogy hatásosabb legyen.

Felnevettem és lehorgasztott fejjel engedtem, hogy elvörösödjek. Nem akartam semmit titkolni előle, nem is volt szándékomban. Sosem voltam olyan ember sem, akinek gondja lett volna az ilyesfajta témákat feszegetni, sőt, korábban Monro minden egy éjszakás kalandomról tudott és minden részletet megbeszéltünk. Viszont amióta Draco van mellettem, valahogy hozzászoktam, hogy nem tudhat meg mindent a kapcsolatunkról, a férfiról, a miértekről, hogy hova megyek és mi célból, hogy mostanra valahogy megszokottá vált a számomra, hogy minden elejtett információra félénken és visszahúzódóan reagáljak. 

- De legalább jó estém volt - Motyogtam, amikor alább hagyott a nevetésem.

- Hol feküdtetek le? - Kérdezett vissza, közelebb hajolva hozzám, hogy a lehető legkevesebb hangfoszlány szivárogjon ki. 

- A régi szárnyban tudod van az a folyosó - Magyaráztam - azokkal a régi raktár szobákkal.

- Remélem takarítottatok előtte - Fintorgott, hiszen nem volt titok, hogy évek vagy évtizedek óta csak a porcicák martaléka az a folyosó. 

- Igen - Nevettem. - Vagyis bűbájt használtunk, de nem lényeg - Legyintettem.

- Sokáig voltál el - Sóhajtott és mindent tudóan rám sandított egy mosoly kíséretében.

- Hm - Hümmögtem és megvontam a vállam, mintha csak egy egyszerű, hétköznapi csevej lett volna, de aztán megnyaltam a számat és egy visszafogott vigyorral válaszoltam neki. - Úgy három vagy négy órácskát. 

- Addig egyhuzamban lélegezni sem tudok, te szentséges Merlin! - Dőlt hátra a háttámlára.

- Kétszer - Adtam hozzá az infót még az éjszakámhoz.

Nem kellett többet mondanom, a barátnőm tudta, hogy mire gondolok.

- Olyan féltékeny vagyok rád, te szemét! - Csapott egyet a combomra, mire csak felnevettem. - Én bezzeg mit kaptam? Egy szar randit és még csak meg sem fektettek.

- Kivel mentél el? - Kérdeztem vissza, kapva az alkalmon, hogy végre nem rajtam van a reflektorfény.

- Azzal a Hollóhátassal - Húzta el a száját. - Tudod, a magas barna hajúval, akivel múltkor együtt párbajoztunk sötét varázslások kivédése órán.

- Na, majdnem megölted, erre elhívott randizni? - Kérdeztem vissza és egy kis nosztalgiát éreztem a dologban.

- Úgy tűnik - Nevetett. - Nálatok is bevált, gondoltam miért ne.

- És? - Kérdeztem a további részletekre.

- Hát - Sóhajtott egyet és megvakarta a homlokát, amiből már tudtam, hogy keserves lesz a történet, de legalább vicces. - Elmentünk a Kalaposba, tudod a bárba. - Bólogattam, hogy tudom, miről beszél. - Megittunk egy sört. Eddig rendben is volt, egész jól el is beszélgettünk. - Felemelte a kezét és a mutatóujjával intett, hogy figyeljek, ekkor pedig már mosolyogtam, mert tudtam, hogy nagyon jól fogok szórakozni. - Amikor megérkeztünk vissza, meg akart csókolni. Mondom hát miért ne, jól nézett ki meg minden. - Vállat vont és már ő is majdnem röhögött. - Na már most, életem egyik legundorítóbb élménye volt, ahogy megtörtént. - Túljátszva megborzongott, mire a szám elé tettem a kezem és halkan nevettem, de vártam a sztori végét. - Gondoltam adjunk neki még egy esélyt, megkértem rá, hogy ha lehet, akkor nyelje már le a nyálát, mielőtt az én számba akarná áttuszkolni mind a fél litert. 

- Fúj, Monro! - Szóltam közbe, ő pedig felnevetett.

- Hát ezek után mondtam magamnak, hogy a szobáig ne menjünk el, mert az se lesz élvezetes ezek ismeretében, úgyhogy hoppon maradtam - Vont vállat.

- De legutóbb az a Mardekáros csávó aranyos volt nem? - Kérdeztem vissza. - Az egy évvel fiatalabb, Dean? - Kérdeztem rá a nevére.

- Ja, aranyos meg tényleg jó srác, csak - Elhúzta a száját és elgondolkodott. - Nem tudom, jó lenne, de ha levizsgázunk, akkor én dolgozni megyek, kellene már egy komoly pasi. El is átkoztalak, hogy neked sikerült, ráadásul a legjavát összeszedni, te mocsok! - Mosolyogva megbökte az oldalamat, én pedig megingattam a fejem.

Igen, én is örültem, hogy Draco az enyém. Látszólag tökéletes kapcsolatunk volt, minden klappolt, elég erősek voltunk egymás mellett, mindenki irigyelte, ami köztünk volt. De senki nem tudta, milyen árat fizettünk ezért.