Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

41.

Unottan hajtottam a fejemet a tenyerembe, miközben olvastam az összetevőket a bájitalhoz. Szerettem először megnézni, mi kell hozzá, mielőtt eszeveszettül elkezdek kotyvasztani. Sóhajtottam és hátra túrtam a hajam, hogy ne lógjon a szemembe, miközben körbe néztem az asztalra tett holmik között. 

- A bogolykövet nyomjátok össze, aztán áztassátok a törpeverejtékbe - Járkált körbe a tanár, hogy apróbb segítséget szolgáltasson nekünk.

Grimaszoltam egyet és undorodva letettem a kis fiolát, amiben átlátszó folyadék volt. Nem tudtam, hogy éppen melyik alapanyag volt benne, de nem is szándékoztam túlságosan nagy örömmel megtudni.  

- Miss Fillis - Hallottam meg a nevem.

Letettem a kis üvegcsét, amibe beleszórtam az összenyomott köveket és amik ezek szerint törpeverejtéket tartalmaztak. Beletöröltem a kezem a talárom szélébe és grimaszoltam, ahogy a tanár felé fordultam. 

- Menjen, segítsen Mr. Donovannek - Mutatott egy asztal felé, ahonnan épp leesett egy szerszám.

Megforgattam a szemem és végül felvontam a szemöldököm. Visszanéztem a tanárra és kérdőn tartottam a szemkontaktust vele.

- Nem vagyok kistanár - Feleltem annyi tisztelettel a hangomban, amennyivel csak tudtam.

- De osztályelső - Válaszolt a tanár és a fejével újra az asztal felé biccentett. - Nem szeretném, ha Mr. Donovan felgyújtaná magát.

- Nem is használunk tüzet - Sóhajtottam és felálltam a székemről.

- Nem kizáró ok - Felelt utoljára a tanár, aztán elsétált mellettem.

Halkan felnevettem és megráztam a fejem. A kezembe fogtam a tankönyvemet, a saját összetevőimet pedig az asztalon hagytam, hiszen nem volt kedvem kétszer dolgozni. Legalább lazíthatok, amíg parancsolgatok a srácnak.

- Hol tartasz? - Kérdeztem kerek perec, ahogy lehuppantam a székre, amíg a kék taláros srác állva próbálta meg követni az utasításokat.

- Sehol - Felelt nevetve.

- Na jó - Sóhajtottam és körbe néztem a zsúfolt asztalon. - Hol a bagolykő?

- Itt - Húzott elő egy kis tégelyt.

- Nyomd össze - Feleltem.

- Mivel? - Kérdezett vissza.

Felvontam a szemöldököm és úgy néztem rá, mintha arra vártam volna, hogy közölje, viccelt a kérdéssel.

- Fejeld meg! - Feleltem.

A srác ijedten nézett rám, majd le a hozzávalóra és láttam rajta, hogy tényleg mérlegeli a dolgot.

- Merlin szakállára - Ingattam meg a fejem. - Kanállal. 

- Ó - Bólintott zavartan. - Oké.

*Draco POV*

Szórakozottan hallgattam a szomszédos asztaltól átszűrődő hangokat. Lauren utasításai segítőkészek, de viccesek voltak. Szegény kék taláros srác pedig néha ijedten lépett arrébb a lánytól vagy a kotyvaléktól. Nem hibáztattam, én megmondtam Laurennek, hogy sokan tartanak tőle. A stílusa, a hozzáállása, az ambíciói, minden erős és utasító volt, akárcsak az enyém. 

- Vágd fel! - Hallottam a lány hangját mögülem. - Mondom vágd.. le a fejedet a nyakadról. Szerinted mit, Donovan?

- Tényleg nem vagy ijesztő - Mormogtam az orrom alatt, amikor mellém lépett, hogy bár háttal nekem, de a szomszédos asztalnál segédkezhessen. - Igazad volt.

- Fogd be, Malfoy - Nevetett halkan.

Én csak megingattam a fejem mosolyogva és beledobtam az összeaprított hozzávalókat a már nagyjából összekotyvasztott bájitalhoz.

- Fogjam a kezed, amíg vágod? - Kérdezte Lauren a sráctól. - Komolyan Donovan, eddig hogy élted túl? 

Beledobáltam mindent az üstbe és letámaszkodtam az asztalra, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a széken. Az asztalt néztem, ahol a lány már valószínűleg egy gyilkosságot tervezett. Úgy nézett a srácra, mintha épp azon gondolkozna, mi éri meg neki jobban, hogy belefojtsa a varázslöttybe vagy rántson pálcát inkább. Felvontam a szemöldököm és néztem, ahogy az aprócska magvakat lassan atomjaira szedi a szerencsétlen srác, miközben láttam a rémült tekintetét és ahogy néha oldalra sandított Lauren irányába.

- Sötét varázslatok kivédése órán legyek veled? - Kérdeztem Laurentől.

A lány csak felemelte a fejét és karba tette a kezeit, ahogy ellépett egy kicsit az ügyködő fiú mellől, aki láthatóan fellélegzett a pillanatnyi szabadságtól. 

- Minek? - Kérdezett vissza Lauren.

- Hogy kiadhasd a feszültséged - Nevettem és a háta mögött lévő asztalra néztem.

- És azt csak veled tudom? - Vonta fel a szemöldökét.

- Ha mással vagy, egy átok után leülsz és unatkozol, mert kinyírtad - Magyaráztam. 

Lauren megforgatta a szemét és halványan elmosolyodott. Sóhajtott egy aprót, aztán csak némán bólintott, hogy oké. Nem volt titok magam előtt, hogy szerettem vele csatázni. Szerettem, ahogy kiállt magáért és ugyanúgy vissza támadt, ahogy emberemre találtam benne, ráadásul feldobta a kapcsolatot kettőnk között.