Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

14.

Kissé ijedten szeltem a távolságot a könyvtár felé. Egyrészt takarodó után voltunk már jócskán, így a diákok nem mászkálhattak volna a folyosókon és nem szerettem volna megtudni, hogy mi lesz, ha elkapnak. Eddig szerencsére minden légyottom jól végződött, nem csak kielégülés terén, de még csak el sem kaptak soha, úgyhogy nem most szerettem volna elkezdeni. A másik okom a félelemre pedig maga az ide jövetelem tárgya volt, Draco Malfoy. Habár az elmúlt napokban elég sokszor megcáfolta a róla alkotott képemet, nem szerettem volna naivan elhinni, hogy ennyire jó kisfiú lehet. Ha bármi történik, nincs segítségem, nincs körülöttünk senki és még csak elfutni sem tudok, hiszen tisztában voltam vele, hogy Draco sokkal több varázslat birtokában állt, mint én, ráadásul a legtöbbjük keservesen fájdalmas és nem véletlenül volt korlátozott a használatuk sem.
Bekukkantottam a következő sarkon, hogy nehogy nagy hévvel fussak bele egy járőröző tanárba vagy diákelnökbe. A pupilláim olyan hévvel tágultak ki, hogy éreztem, ahogy kinagyítja az összes organizmusomat és fájdalmasan gyorsan változtatja a méretét. Malfoy ott állt a folyosó végén, a könyvtár bejárata előtt. Azért volt tökéletes helyszín, mert ez, a többi folyosóval ellentétben csak egyirányú volt, nem keresztezte még legalább két oldalról út, így csak egy irányba kellett figyelni, hogy tudjuk, nem bukunk le. 
Szőke haja még a sötétben is szinte világított, ahogy a jeges kék szemei is, amiket rám villantott, ahogy meglátott befordulni a sarkon. Szokásosan, feketébe öltözve várt, ami sajnálatos módon a gyengémmé vált vele kapcsolatban. Tudta, hogy megengedhette magának az elegánsabb darabokat és tudta, hogy mi áll jól neki, ezt pedig nem volt rest mindenki orra alá dörgölni. 

- Minek kellett ide jönnöm? - Motyogtam neki, ahogy közelebbértem.

- Mert máshol nem tudok veled normálisan beszélni - Felelt és eltolta magát az ablakkeret vaskos kövétől. 

- Draco, mindenhol együtt vagyunk - Sóhajtottam. - Ugyanazokra az órákra járunk és közös a hálótermünk hallja is.

- És közöljem veled mindenki előtt, hogy mi lesz a hétvégén? - Kérdezett vissza. - Kösz, de ennyire nem szeretem a fájdalmat.

Elhúztam a számat és grimaszoltam egyet a mondatára, ami habár igaz volt, nem volt kellemes. Összefontam a mellkasom előtt a kezemet és ezzel kicsit összébb is húztam magam körül a pulóvert. A hálótermeken kívül eléggé hideg kezdett lenni az egész kastélyban és nem volt kedvem megfázni sem a hétvégére, sem a bálra. Akármennyire is baromságnak gondoltam az egészet, tudtam, hogy Malfoy mellett a legjobbat kell kihoznom magamból. Egyrészt temérdek hölgyemény küzdött a kegyirért, számomra ismeretlen okokból, mondjuk főleg alsóbb évesek, ami nagyjából magyarázatot adott a helyzetre. Másrészt ha már engem választott, akár kényszerből is, nem hozhattam egyikünkre sem szégyent. Harmadrészt titkon szerintem minden lány álmodozik egy szép ruhás, kiöltözős eseményről, ahol egy pár pillanatig egy mesében érezheti magát, még ha számomra ez a legrosszabb, tortúráról szóló varázsvilág mese lesz is. Negyedjére pedig veszettül meg voltam rémülve Draco apjától, akitől egyre világosabban ő is félt, habár nekem nem volt semmi okom rá. Még. 

- És? - Vontam fel a szemöldököm. - Mi lesz a hétvégén?

- Szombatra tervezik a szüleim az ebédet - Motyogta kellemetlenül. - Itt maradsz vagy hazamész a szüleidhez a hétvégére?

- Mit érdekel az téged? - Kérdeztem vissza.

- Hogy hová menjek érted, te idióta! - Röffent rám. - Hosszú ebéd lesz - Ingatta meg a fejét.

- Szerintem haza megyek - Sóhajtottam. 

Malfoy bólintott egyet és megnyalta a száját. Jól láthatóan neki is új volt még ez az egész, úgyhogy nehezen állt össze mind a kettőnknek a kép, főleg, hogy egyikünk sem volt oda ezért az egészért. 

- Délre érted megyek, oké? - Mormogta.

- Oké - Mosolyodtam el, hogy oldjam egy kicsit a kényelmetlen atmoszférát. - Elindulunk visszafelé? Késő van.

Malfoy rám nézett és egy minimálisan megrándult a szája széle, amit egy kezdetleges mosolynak vettem. Biccentett egyet és már meg is tette az első lépést. Én is elindultam mellette és igyekeztem tartani a hosszú lépteivel a tempót. Pár métert csendben tettünk meg és minden sarkon lelassítottunk és bekukucskáltunk, hogy nincs e közelgő varázsló vagy boszorkány veszély. 

- Mit vegyek fel? - Kérdeztem hirtelen, ami eszembe jutott a hétvégéről.

- Nem az én gondom - Mormolta halkan az orra alatt.

Megforgattam a szemem és püfögve kifújtam egy adag levegőt. 

- Én - Mutattam magamra, közben felnéztem a férfira. - Meg tudok ebédelni egy bugyiban és egy régi pulcsiban is. De gondolom a szüleid nem lennének odáig érte.

Draco szemében felvillant egy veszélyt jelző lámpa és kicsit rándult az orra, ahogy még idejében elfojtott egy grimaszt.

- Nem kell a báli ruhádat felvenned, de azért kérlek, ne ilyen cuccban gyere - Nézett végig rajtam.

Én is végig járattam magamon a tekintetem és széttártam a kezeimet. 

- Nem értem a fenntartásaidat! - Halkan felkuncogtam és konstatáltam, hogy a hosszú, kényelmes nadrágom és vastag pulcsim tényleg nem nyújt valami tökéletes kombinációt.