Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

34.

Felvettem egy sötétkék hosszúnadrágot, hozzá pedig egy egyszerű, fehér hosszúujjú felsőt, amire rávettem egy melegebb pulóvert. Nem volt kedvem kiöltözni és igazából szükségét sem igen éreztem, hiszen most kényszerből mentem a Malfoy villába. Rájöttem, hogy az első alkalommal még volt bennem egy kis rész, aki le akarta nyűgözni a családot, aki el akarta nyerni a tetszésüket és aki Draco mellett igyekezett a legjobbat kihozni magából. Mostanra már ebből egy fikarcnyi sem maradt. Talán Draco kicsit közelebb állt hozzám, tekintve, hogy az együtt töltött, minimális időben apránként felfedett előttem magából egy picit. 

Érzéketlen, kifejezéstelen arccal álltam az ajtóban, miután megsuhintottam a pálcámat, hogy az megmozgassa helyettem az ajtóra szerelt kopogtatót, mire felérek a lépcsőkön. Ahogy azt vártam, a Malfoy család házi manója tárta fel előttem a vaskos, masszív kaput. Aprót biccentett, de zsémbes ábrázattal csak félre állt és így invitált be. Lenéztem rá és egy halvány mosolyt elengedtem a házimanó felé.

- Miss Fillis - Hallottam meg a nevem.

Felnéztem és csupán pár pillanat múlva lépett az előszoba folyosójára Mr. Malfoy. Egy gunyoros félmosoly mellett megvárta, hogy levegyem a kabátomat, majd csak átvette a másik kezébe a sétapálcáját. Én elengedtem a levegőben a kabátomat, amit a házimanó azonnal átvett és varázslat segítségével a levegőben tartotta, hogy aztán a fogasra manőverezhesse. Elindultam a házigazda irányába, aki jelzésképpen intett a pálcája végével és jómaga elindult az irányába, kérve szavak nélkül is, hogy kövessem. 

- Mr. Malfoy - Köszöntöttem őt, a nevét harsogva, amikor besétáltam az alsó szinten elterülő étkezőbe. - Mrs. Malfoy - Biccentettem mosolyogva a nő felé, aki felállt az asztaltól az érkezésemre. 

A helyiséget a sötét, mahagóni színek uralták, amitől nyomasztóan komor hangulata lett a kastélynak, ugyanakkor az ízléses, régies bútorok adtak egy csipetnyi hangulatot a térnek. Mindenhol családi portrék és mardekáros kupák, díjak és csecse-becsék díszítették a falakat és a vitrineket, aminek habár családias hangulata volt, mégsem volt boldog. Inkább a földöntúli megfelelési kényszert és az ostorozást sugallta mind.

- Draco? - Kérdeztem rá a fiúk hollétére, hiszen nem láttam.

- Ő ma nem csatlakozik hozzánk - Felelt az apa mély, kedvtelen hangszínnel. - Saját teendői akadtak az iskola falain belül.

Felvontam a szemöldököm és megálltam a helyiség közepén, ahová egyelőre besétáltam. Nyeltem egyet és egy pár másodperc csenddel nyugtattam magam, majd csak egy sóhajjal jeleztem a nemtetszésemet. Szerettem volna jó benyomást kelteni, de nem miattuk vagy azért, hogy elfogadjanak, hanem azért, hogy a lehető legkevesebb sérülés nélkül megússzam ezt a napot. Már tapasztaltam kisebb fenyegetéseket a Malfoy családfő részéről é sajnos nem úgy ismertem meg őt, mint aki egy mosollyal lerázná magáról ezt és eltenné a pálcáját. Ő lelkiismeret-furdalás nélkül robbantaná le az egyik karom, ha neki úgy tetszik, erre pedig momentán nem volt hangulatom.

- Akkor én mit keresek itt? - Tettem fel a kérdést végül, amikor a csendes értetlenkedésem sem késztette őket válaszra.

- Beszélni szerettünk volna veled - Mosolygott Narcissa. - Privát.

-Ó - Bólintottam. - És ehhez feltétlen szükséges volt egy ebédmeghívás?

- Megadjuk a módját, Miss Fillis, ha már megtehetjük - Villantott rám egy rémesen rosszmájú mosolyt Mr. Malfoy. - Ha megtenné - Mondta és egy székre mutatott a pálcájával, amit ki is húzott nekem egy kisebb pálcamozdulattal. 

Mély levegőt vettem és tétlenkedtem még egy pillanatig, aztán rájöttem, hogy ez elől sajnos nem menekülök és inkább elindultam a nekem szánt hely felé. 

- Miről lenne szó? - Kérdeztem egyenesen, amikor letettem magam a székre.

- Szerintem ez nem volt tényleges kérdés - Nézett rám Mrs. Malfoy. - Te is tudod, hogy Draco miatt vagy itt.

- Nem értem, miért akarják ennyire, hogy velem legyen - Néztem mind a két felnőttre komoly ábrázattal. - Van más, jómódú aranyvérű is, aki önként táncolna a családjukba.

- Ezt nem kérdésnek szerettük volna, hogy feltegye magának - Biccentette félre a fejét a férfi. - Miss Fillis, azt hittem, hogy elég meggyőző volt minden érvem a maga számára az elmúlt időben.

- Mr. Malfoy - Villantottam rá egy nem éppen megnyerő mosolyt. - A legkevésbé sem szeretnék illetlen lenni, de sem a családom, sem pedig én nem vagyunk kötelesek erre.

- Ha jól emlékszem, a családja már nincs a képben, nemde? - Nézett a poharára, majd rám a férfi.

Megjegyzésére összeráncoltam a homlokom és még a fogam is megcsikordult, ahogy idegesen szorítottam a fogsoromat egymásnak. A kezem ökölbe szorult és erős késztetést éreztem arra, hogy előhúzzam a pálcámat. Azonban nem volt előnyömre, hogy én egyedül voltam ellenük, sem pedig a tudásom mértéke nem lett volna megfelelő ehhez a művelethez. Így csak csendben forrtam és néztem, ahogy a férfi jóízűt kortyolt az italából, majd egy felsőbbrendű, kellemetlen mosollyal visszanézett rám.

- Most, hogy ezt túltárgyaltuk, szerintem nekifoghatnánk az ebédnek - Közölte Mr. Malfoy.

- Köszönöm a meghívást! - Mormogtam.

Azzal a lendülettel, ahogy a mondat kiesett a számon, én kitoltam magam alatt a széket. ami a lendülettől kishíján elbukott a padlón. Távozási szándékomat nem nézték nagyon jó szemmel a házigazdák, ugyanis csupán Lucius Malfoy pálcájának erejét éreztem magamon, ahogy a mozgásomat megakadályozva tartott egy helyben. Olyan érzés volt, mintha egy sűrű masszába ragadtam volna és csak kínkeserves szenvedés által tudnám mozgásra bírni akármelyik végtagomat is. Mintha láthatatlan béklyók kötöztek volna le, amik könnyedén tartották fogva minden porcikámat.