Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

38.

*Draco POV*

Megigazítottam a szorosra húzott nyakkendőt a nyakam körül. Kicsit izgultam, hiszen mindent tökéletesre akartam. Nem akartam sem túllőni a célon, de nem akartam alább sem adni, mint amit ez a bál megérdemelt. Vagyis Lauren. Az elmúlt napokban és hetekben hősiesen állta apám minden vallatását, meglepetését és közbenjárását, úgyhogy úgy gondoltam, hogy ez az este nem a bálról kellene, hogy szóljon, hanem kettőnkről. Róla.

Elmosolyodtam, ahogy végre lesétáltak a legjobb barátnőjével a lépcsőn a klubhelyiségben. Monro is szép volt, de a tekintetem szakadatlanul Lauren alakján landolt. A ruha, amit anyával választottak, olyan volt, mintha neki készült volna, a haja is más volt, ahogy az egész megjelenése. A néha kemény, laza énje most egy elegáns, magasztos nővé változott. 

- Lent találkozunk - Mondta  a barátnőjének Monro, majd egy gyors pillantást vetett rám, mielőtt kisétált volna a közös helyiségből.

Mély levegőt vettem és eleresztettem egy szélesebb mosolyt, ahogy még egyszer végig mértem az elém érkező hölgyet. Nem érdekelt senki véleménye, de nem engedtem meg senkinek, hogy az arcom felszíne alá lásson, kivéve Laurent. 

- Anyának jó ízlése van - Biccentettem egyet.

- Köszönöm, te is jól nézel ki - Nevetett a lány és megforgatta a szemeit.

- Jól nézel ki - Ismételtem utána.

Lauren szelídítette a mosolyát és mintha zavarban lett volna, ahogy kiejtettem a szavakat a számon. Megnyalta a száját és maga előtt összekulcsolta a kezeit. Megingattam a fejem és előhúztam a pálcám. A lány mély levegőt vett és felvont szemöldökkel nézett rám, majd a kezemben lévő pálcára. Nem mondtam semmit, csak megsuhintottam a megfelelő mozdulattal és a másik kezemet a pálca alá tartva vártam, hogy felfedje magát a pár szál rózsa.

- Izgalmas színválasztás - Mosolygott Lauren, amikor ujjaival körbe fonta a virágok vékony szárait.

- Ismered a jelentéseket? - Kérdeztem és kissé meglepődtem, ijedten nyeltem egyet.

A lány elmosolyodott és belenézett a szemembe, miközben még mind a ketten tartottuk a virágokat a kezeink között. Aprót biccentett és visszanézett a színkavalkádra.

- A halványrózsaszín új kapcsolat kialakulásakor szokás - Felelt, én pedig lesütöttem a szemem és éreztem, ahogy megfeszülnek az ujjaim és vigyáznom kellett, nehogy eltörjem a virágok szárát. - A barack színűt akkor adják, ha hálásak nekünk - Visszanéztem rá és ő egyenesen a szemembe nézett, de aztán megint visszapillantott, hogy milyen színt talál még. - A korallszínű elég ritka - Mosolya gyönyörű volt, ahogy a csokrot szemlélte. - A varázslat mögöttes üzenete. A zöld pedig az élet megújulása. 

Rám nézett megint és aprót biccentett oldalra, hogy tekintete még áthatóbb legyen. Végre kiengedtem az ujjaim közül a szálakat és néztem, ahogy Lauren maga elé húzza és aprót szippant az illatjukból.

- Szólj, ha valamelyiket elhibáztam - Nézett megint rám.

Elmosolyodtam és oldalra néztem, ahogy nem is tudtam, mit is mondhatnék. Zavarba ejtően intim volt ez a pillanat és nekem soha nem volt ilyenben részem, abban sem, hogy nem én vezettem volna valamilyen eseményt az akaratommal. 

- Megbeszélhetjük később is - Ajánlotta és szabad kezével megemelte a hosszú szoknyáját. - Felviszem a szobámba, rögtön mehetünk is.

- Rendben van - Bólintottam rá azonnal.

Nem voltam felkészülve erre. Nem is tudom, mit gondoltam, mi fog történni. Számítottam rá, hogy ismeri a jelentéseket, hiszen a növények és a bájitalok a legjobb kedvtelése. persze amellett, hogy sötét varázslatok órán egymást nyúzzuk. 
Azzal viszont nem számoltam, hogy mit akartam volna, ha nem tudja? Elmondtam volna neki vagy hagyom, hogy azt higgye, véletlen színválasztások?