Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

94.

- Állj mögém! - Harsant fel Draco hangja a csendben, holott nem kiabált.

Szó nélkül vetettem magam mögé, ahogy kérte, miközben remegő kézzel fogtam a pálcám. Az erdő csendes volt, mégis annyi zajforrást hordozott magában, hogy zavaró volt. Bántotta a fülem a tétlenség zaja, ugyanakkor a bogarak és a vadállatok moraja sem segített legyőzni a félelmemet. 

- Draco, nem maradhatunk itt - Motyogtam. - Nyílt célpont vagyunk.

- Tudom, Lauren - Fújtatott idegesen. - De nem mehetünk el a kard nélkül. 

- Tudom - Sóhajtottam.

A sötétség feladatot adott a számunkra. Habár nem volt nagy dolog, mégis megannyi veszélyt rejtett magában. A kard, ami a varázslóvilág tündérmanóinak a regulázására szolgált, el kellett lopnunk. Nem volt véres terv, a cél sem szolgált semmiféle zavart, csupán egy varázsfaj uralását, akik eddig is elnyomva éltek, szóval nem következhetett be nagy változás. Ugyanakkor a kardot kőkatonák és őrök védték, amiken nem tudtunk volna átjutni sérülés nélkül. 

- Át kell mennünk a kőfalon - Gondolkodtam hangosan. - Ott már szabadon teleportálhatunk az épület bármely részébe, bent már nem jelez nekik a burok.

- És hogy jutunk át a kőfalon? - Kérdezte Draco. - Az őrök tökéletes fedésben vannak. Ahogy az egyik befordul a sarkon, a másik már jön is. Egy pillanatra sincs megfigyelés nélkül hagyva a burok egy része sem.

- De lehet, hogy mégis - Suttogtam. 

Draco leguggolt, hogy a fák és a bokrok takarásában maradhasson, miközben a figyelmét nekem szentelte. Én is leguggoltam mellé és engedtem a pálcám szorításán. Még mindig remegtem és nem tudtam túllépni a lelkiismeretemen sem, hogy lopni készülök egy sötét erő feljebbvalósága érdekében. 

- Nézd! - Mutattam az egyik sarokra, majd át a kapuig. - Amikor itt befordul egy őr, a kapu pár másodpercig őrizetlen. 

- A burok csak akkor jelez, ha kintről beteleportálsz - értette meg Draco azonnal, amit mondani akarok.

- Ha a kapu elé hopponálunk, van egy kis időnk, hogy beszaladjunk, mielőtt befordulna a sarkon a következő őr - Vázoltam fel a terv végét. -Kivéve, ha elszámoltuk magunkat és pontos fedésben lesznek. 

- Kőszobrok - Nézett rám Draco. - Pontosan ugyanakkorát lépnek, ugyanakkor. Nincs csúszás.

- Akkor egy próbát megér - Vontam vállat és felálltam.

Draco is felállt mellettem és mielőtt nekiindultunk volna, megfogta a kezem. Felmosolyogtam rá és nyugtatólag megszorítottam az ujjait. 

- Simán megy majd - Bíztattam, de magamat is nyugtatni szándékoztam ezzel a kijelentéssel. 

- Ha bármi közbe jön, gondolkodás nélkül ugrasz haza! - Nézett szigorúan a szemembe. - Akár mögötted vagyok, akár nem!

- Draco..

- Megértetted, Lauren? - Szakított félbe, mielőtt bármit is mondhattam volna.

Nyeltem egyet és a sötétben is világító kék szemeibe néztem. Próbáltam kiolvasni belőle bármi lehetséges opciót, de nem hagyta. Bólintottam egyet és csak remélni tudtam, hogy nem lesz szükség ilyesmire. Draco is biccentett, ahogy nyugtázta a megértésemet és visszanézett a kapura. 

- Ahogy az befordul, azonnal mennünk kell - Mondta. - Utána berohansz és a kapu mellett megállsz, amíg ki nem találjuk, hogyan tovább a benti viszonyokhoz képest. Értve?

- Igen - Bólintottam.

Újra megindult a remegés a belsőmben és úgy éreztem, hogy nehéz vagyok és képtelen lennék megmozdulni, mégis az adrenalin végigszánkázott az ereimben a fekete sötétség mellett és hosszú órákra elég energiát adott. Mind a ketten szigorú tekintettel figyeltük a masírozó őröket, hogy a megfelelő pillanatban mehessünk.

*Draco POV*

Tudtam, hogy egyszerű lesz, mégis féltem. Nem magam miatt, hanem Lauren miatt. Bíztam benne és tudtam, hogy okos, mégis bennem motoszkált, hogy 'mi van, ha..'. Nem volt időm ezen agyalni, szerencsére lefoglalta az agyamat a gyors küldetésünk.

- Most! - Mondtam és a következő pillanatban már mind a kettőnk pálcája lendült. 

Alig telt bele három másodpercbe, mire már mind a ketten a kőfal másik oldalán lihegtünk, holott alig tettünk meg pár lépést. Még a fejünket is a falhoz nyomtuk, ahogy vártuk, hogy a kőből felélesztett őr elmasírozzon a kapu előtt. Lehunytam a szemem és egy nagy adag megnyugvás lett úrrá rajtam. Laurenre néztem, ő pedig rám. Mind a ketten elmosolyodtunk és megkönnyebbülten megingattam a fejem rá. Kezemmel jeleztem, hogy jöjjön oda mellém. Ő gyorsan átfutott a kapu előtt, mielőtt a következő őr megérkezett volna.
Megfogtam a kezét és gondolkodni kezdtem a következő lépésen. A jelenléte lenyugtatta a cikázó agyamat és sokkal jobban tudtam összpontosítani a lényegre. A szemeim a falak és az ablakok között jártak, hogy fel tudjak állítani valamiféle tervet.

- Ott lesz a kard - Mutatott egy toronyszerű kőfal felé Lauren.

- Honnan vagy ilyen biztos benne? - Suttogtam.

- Minden falon két őr van - Mutatott a pálcájával körbe. - Ott pedig vagy heten állnak - Mutatott vissza az előbbi helyre. - Biztos, hogy ahol a legtöbben vannak, ott van mit őrizni.

- Okos vagy - Mosolyodtam el. - Feljutni könnyű, teleport használható - Gondolkodtam ismét hangosan. - De fent már nem lesz egyszerű dolgunk. 

- Az biztos - Sóhajtott. - Tudod, hogy hol tartják a kardot?

- Igen - Biccentettem. - Apám pontos leírást adott mindenről.

- Van egy ötletem - Mondta Lauren halkan. - De nem fog tetszeni.

- Ha így kezded, az már nem lehet jó - Mormogtam.

Halkan felnevetett és felém fordult. Közel léptem hozzá és az arcát a két kezem közé vettem.

- Nem fogsz hősködni! - Szögeztem le.

- Én nem tudom, hol van a kard és hogy van biztosítva - Magyarázta. - Nekem több idő lenne, mire kihoznám, de neked gyorsan menne. 

- És mit akarsz csinálni? - Kérdeztem megadóan, mert igaza volt.

- Ha felhopponálok a lehető legközelebb és elterelem a figyelmüket, be tudsz menni és megszerezni a kardot - Vázolta gyorsan és tömören. 

- Nem - Feleltem egyszerűen.

- Draco, nem akarok öltáncot lejteni nekik, csak felbukkanok és eltűnök - Forgatta meg a szemeit. - Csak annyira, hogy összezavarjam őket és mindenki eljöjjön annak a résznek a közeléből.

Egy másodpercig haboztam, de sajnos be kellett, hogy lássam, hogy nincs más választásom, mint leokézni a dolgot. Nem volt más út, kivéve ha mind a ketten odamegyünk és harcba bocsátkozunk, de ennyi ember ellen nem lett volna esélyünk. 

- Oké - Bólintottam. - Fél perc - Tartottam felé a mutatóujjamat emlékeztetőül, hogy kövesse, amit mondok. - Utána visszahopponálsz az erdőbe, ahonnan indultunk.

- De riasztani fog a burok - Figyelmeztetett. - Kifelé már nem érdekel. Kereshetnek, már rég nem leszünk itt. A kard pedig egy órán belül nem lesz már nálunk, szóval nem vezetheti el az őröket hozzánk.

- Biztos vagy benne? - Kérdezett vissza.

- Persze - Mosolyodtam el halványan. - Vigyázz magadra, rendben? 

- Te is - Bólintott.