Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

13.

Még mindig sokkosan álltam a történtekhez. Egyrészt nagyon furcsa volt, amilyen nyugodtan és kedvesen beszélt velem Draco azok után, hogy pár órával korábban majdnem kinyírtuk egymást. Felettébb közvetlen volt, visszahúzódó, leszámítva persze az egy-egy megjegyzését, de azok nélkül kételkedtem is volna benne, hogy nem szállta e meg valami varázslény az agyát. Másrészt különös mód foglalkoztatott az apja, habár nem kellett volna, hogy érdekeljen. Tudtam, hogy Mr. Malfoy az egyik legismertebb sötét varázsló, nagy hatalma volt és a legtöbb tiltott, halálos átkot ismerte. Ezen kívül tudtam, hogy a kezdetekig visszamenőleg tiszta varázslóvér folyik az egész család ereiben, hisznek a felsőbbrendűségükben, gazdagok és mindenkit eltipornak, ha kell. Eddig Draco-ról is ezt hittem, leszámítva a nyüzüge, néha kisfiúsan nyápic viselkedését és riadalmait. A tegnap este viszont rávilágított valami egész másra, amit el kellett volna, hogy engedjek, ahogy van és örülnöm kellett volna neki, hogy az ellenségem nem csupa rózsás álomban él. De mégis bántott az a jeges borzalom Malfoy szemeiben, amikor az apjáról beszélt, az pedig, hogy az ő kérésére elhívott engem, akit a legjobban utál talán az egész kastélyban, megerősítette bennem a feltevést, hogy fél tőle. Ez pedig rokonszenvet ébresztett bennem a srác iránt, amit nagyon nem kedveltem.

- A jövő héten kezdődnek a táncleckék! - Lelkesedett Monro. - Ami azért jó, mert jelenleg össze zavarodok, hogy melyik a jobb lábam. Szerintem két bal van.

- Amíg egymás elé tudod tenni őket, addig nem számít - Nevettem fel.

- Kösz a támogatást - Fújtatott egyet, de ő is mosolygott. - Legalább tudok majd táncolni. 

- Egyet jobbra, egyet balra, Monro - Forgattam meg a szemem. - Nem nagy kunszt.

- Semmit nem olvastál a bálról, ugye? - Biccentette félre a fejét, miközben tovább sétált.

-Mit kellett volna?

- Ha lenne párod, tudnád - Mosolygott. - Idén valami tradicionális keringővel akarják nyitni a bált, aztán jöhet a buli.

- Ez hiányzott még - Fújtattam egyet.

- Miért, úgy sem keringőzöl, nem? Vagy elhívtak? - Hirtelen megtorpant és megragadta a kezemet, hogy megállítson magával együtt, a hirtelen mozdulattól viszont kiesett egy könyv a kezemből.

- Lehet, hogy megyek - Motyogtam. - De nem biztos.

Lehajoltam a könyvemért, ami abban a pillanatban a levegőbe emelkedett. Értetlenül néztem utána és felálltam, hogy utána forduljak. Sóhajtottam egyet, amikor megláttam a könyvemért felelős pálcát és a tulajdonosát. Megforgattam a szemem és hagytam, hogy a szőkeség közelebb érjen. Megpróbáltam elérni a könyvet, de az magasabbra emelkedett, aztán vissza elém.

- Nagyon egyedi, Draco - Mormogtam.

- Nem csak az elvárásaid alacsonyak, Fillis - Mosolygott, ahogy közelebb ért. - De még te magad is.

- Vicces vagy - Húztam egy gúnyos mosolyra a számat.

Malfoy közelebb hajolt hozzám, de a legkevésbé sem éreztem magam zavarban, hiszen a tegnapi kedves, közeli énje már sehol sem volt. Elbújt a szokásos seggfej mögé, aki mindig is volt. Álltam vele a szemkontaktust és mélyen beszívtam a levegőt, amikor ő is. Pálcájával intett egyet és a könyvem a földre esett megint, következő pillanatban pedig mormogott egy varázslatot és a játékszere segítségével rajzolt egy burkot körénk, hogy elrejtse a hangokat. Kíváncsian álltam előtte és vártam, hogy miért csinálta. Draco szája összepréselődött és valamiért jó mókának tartottam, amikor tőlem volt ideges. 

- Legközelebb keress egy olyan helyet az éjszakai játszadozásaidra, ahol nem találhatnak rád! - Motyogta és tekintete jeges lett.

A kezemet a szám elé kaptam és kissé zavarba jöttem a hallottaktól. Nem szokásom megbánni a tetteimet, de ez kínos tud ám lenni.

- Ne hazudj! - Motyogtam egy mosollyal. - Nem is voltál ott.

Draco kihúzta magát és ezzel valamelyest eltávolodott tőlem. 

- Miért? - Kérdezett vissza és megköszörülte a torkát. - Szeretnéd, hogy fogjam közben a kezed és nézzem? Arra sétáltam és a használaton kívüli mosdó nem tűnt annyira használatlannak.

- Mit kerestél te az elhagyatott szárnyban takarodó után? - Kérdeztem vissza.

- Semmi közöd hozzá! - Rivallt rám. - De ha lehet, hagyj fel a kései légyottjaiddal a bálig!

- Csak nem féltékeny vagy? - Biggyesztettem le az alsó ajkam, hogy cukkoljam.

Draco ismét közelebb lépett és egy pillanatra felnézett a körülöttünk lévő burokra, ami apró mocorgással adta a tudtára, hogy lassan szétbomlik és ezzel újra a közösségnek szenteli a hangunkat. Mérgesen rám nézett és ismét láttam a tekintetében az éjszaka felgyulladt csillogást.

- Ha apám megtudja, nem lesz jó vége! - Figyelmeztetett halkan. - Fontos neki ez a bál és az imidzs, úgyhogy legyél kedves nem bajba sodorni magad! 

- Te most védsz engem? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn és meglepetten.

Draco felhúzta az orrát és idegesen figyelte az induló repedést a burkon, ami lassan nagyobb lett és felemésztette a pajzsot. Ismét vissza vitte a tekintetét rám és jóval lágyabbak lettek a vonásai, mint korábban. Sóhajtott egy aprót és megadóan megingatta a fejét.

- Este gyere a könyvtár elé, kérlek! 

Pálcáját használva lerombolta a maradék hangtalanító falat és oldalra lépve kikerült és tovább állt.

- Ez meg mi volt? - Lépett közelebb Monro, aki mindeddig tétován és értetlenül figyelte a számára néma jelenetet. 

Malfoy után néztem, közben pedig leguggoltam és felvettem a könyvemet, ami még mindig a lábamnál hevert.

- Gőzöm sincs! - Feleltem.