Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

84.

*Draco POV*

- Semmi szokatlant - Vállat vontam és közelebb araszoltam hozzá - Ellenben veled.

Láttam a megvetést a szemében és az ellenszenvet, amit egy pillanat alatt villantott rám. Utáltam, amiért ennyire makacs, amiért ilyen kitartó és hogy nem félt. Apám még tetőzte is a dolgot, még jobban kitanította őt, ami mára világossá vált a számomra.

- Azt hitted, nem jövök rá? - Kérdeztem mérgesen.

- De - Bólintott, amivel kissé meglepett. - Számítottam rá és hogy bevalljam, meglepett, hogy csak most történt meg.

- Ez nem vicces, Lauren! - Figyelmeztettem és olyan közel léptem hozzá, amennyire a mellkasához szorított könyvköteg engedte. - Tisztában vagy vele, hogy mivel játszol?

A lány arca megfeszült, szemöldökeit ráncolta és a szemei is élesebb fényt vetettek rám. Tudtam, hogy nincs jogom őt számon kérni, de mégis felelősséget éreztem a tetteiért.

- Képzeld el, tudom! - Felelt mérges sziszegéssel. - Ugyanis valaki, ellenben veled őszintén elmondta, mire számíthatok.

- Az apám korántsem mondott el mindent - Sóhajtottam. 

Láttam a megvetéssel teli kérdőjeleket a pupillájával együtt növekedni, ezért csak megingattam a fejem és folytattam.

- Ha azt hiszed, hogy vicces bosszú volt ez ellenem, nagyot tévedsz! - Figyelmeztettem. - Ez nem átkok tanulásáról szól és holmi gyerekes csatáról, az istenit! 

- Korántsem bosszú vezérelt, Draco - Halk hangja meglepett és most rajtam volt a sor, hogy csendben maradjak és értetlenül nézzem, ahogy egy halvány mosolyra húzódik a szája. - Azt hittem, hogy majd így látod, hogy nem vagyok kislány, akit félteni kell. 

- Bassza meg, Lauren! - Átkozódtam és beletúrtam a hajamba. - Hát nem érted? Tudtam, hogy erős vagy, tudtam, hogy megállnád a helyed, de pont ezért akartalak távol tartani ettől az egésztől. Nem akkor féltettelek, amikor nem tudtál ennyi átkot, hanem most!

- Ki tudok állni magamért - Vitatkozott.

- Ez a sötét oldal, Lauren - Megfogtam a kezében lévő könyveket és egyszerűen kitéptem a markából őket. 

Letettem a mellettünk lévő polc üres részére, hogy majd később fel tudja venni őket, de momentán nem érdekelt az irodalom. Megragadtam a lány csuklóját és még arrébb húztam őt a könyvtári részlegtől, nehogy véletlenül valaki fültanúja legyen ennek az egésznek. Örültem, hogy Lauren nem rángatta a karját csak megadóan loholt utánam, ahogy a hosszú lépteimmel igyekezett lépést tartani. Egészen a könyvtár sarkáig mentem, majd előhúztam a pálcámat és egy néma-buborékot tettem kettőnk közé. A lány szemében most már több félelem és kérdőjel volt, mint sötét fellengzősség, ami rosszul érintett.

- Nem vagy tisztában azzal, mibe másztál bele! - Kezdtem megint, ugyanolyan halk hanggal, holott védelem alatt álltunk a külső fülektől. - Fejest ugrottál abba, amitől védtelek.

- Nem kell védeni engem, Malfoy! - Vitatkozott. - Pont ez a lényeg. Nekem nem kell testőr, nem kellett volna hazugság, nem kellett volna a titkolózás. 

- Persze, mert ha azt mondtam volna, hogy ha velem maradsz, akkor a sötétbe sétálsz, valószínűleg velem maradtál volna, nemde? - Szórtam rá idegesen a szavakat. - Térj észhez, Lauren, a picsába is! 

- Miért csináltad ezt az egészet akkor? - Vont vállat és idegesen felnevetett. - Egyszerűen elsétálhattál volna vagy azt mondod, hogy maradjon meg a színjáték, ha ennyire féltél a következményektől. Nem kellett volna elérned, hogy szeresselek vagy hogy lefeküdjünk!

Nyeltem egyet a hallottakra és mély levegőt szívtam befelé, hogy lenyugtassam a kavargó fejemet és az ideges gondolataimat.

- Én nem akartam ezt az egészet - Feleltem. - Tudtam, hogy olyan makacs vagy, hogy akkor is eléred, hogy érezzek valamit irántad, ha kézzel-lábbal tiltakozom ellene. Ezért nem akartam a színjátékot sem. Érted? Apám meg tudta, hogy milyen a múltad, hogy nekem ki kell és hogy egy kis idő alatt képes leszel levenni a lábamról és elérni, hogy ne tudjak szabadulni tőled. Ő tisztában volt azzal, hogy ezzel az jár, hogy velem együtt te is a sötét oldalra táncolsz - Magyaráztam a lehető leghiggadtabban és legösszeszedettebben. 

- Akkor miért akartál engem vissza, amikor annyiszor vége lehetett volna? - Kérdezte zavartan.

- Mert nem tudtam tőled szabadulni - feleltem egyenesen. - Az Agrum Infectio hatása, később pedig te magad miatt. Pont ezért hagytalak el, miután lefeküdtünk. 

A tarkómhoz vezettem a kezemet és megvakartam a hajtövemet idegességemben, aztán csak a hajamat összeborzolva megingattam a fejem. Mély levegőt vettem és egy erős áramlattal kiküldtem a tüdőmből az oxigént. 

- Mert tudtam, hogy belém szerettél és így az átok már nem lesz hatással ránk - Feleltem halkan. - Nem kell kínt átélned, nem fog fájni, ha elmegyek. Én nekem nincs választásom, kötelességem követni apám útját, de neked - Megingattam a fejem és beharaptam a számat, miközben néztem az arcát, aztán csak elnéztem mellette, hogy ne kelljen látnom őt. - Neked nem kellett volna.

- Azért követtelek, mert tudtam, hogy akkor nem kell titkolóznod - Válaszolt magabiztos, mégis törékeny hangon. - Nem kell többet elhallgatnod semmit, nem kell féltened és nem kell ott hagynod. 

- Lauren - Nevettem a nevét és kínomban már leguggoltam elé.

A szám elé tettem a két kezem, ahogy gondolkoztam és megingattam a fejem, miközben felnéztem rá. Nem találtam szavakat. Én azért hagytam el, hogy megvédjem, de pont ez vezette rá őt arra, hogy utánam jöjjön. 

- A sötétség kötelességgel jár - Sóhajtottam a mondatot és lehajtottam a fejem. - Képes leszel az iskolatársaid ellen fordulni később? Vagy a tanáraid ellen? - Megint beletúrtam a hajamba és nem tudtam mit tenni, mint ide-oda ingatni a fejem hihetetlenségemben. - Monro ellen?

- Miért kéne? - Kérdezett vissza. 

- Ez a lényeg, Lauren - Megint felálltam és két tenyeremet az arcára vezettem.

Egy pillanatig elvesztem a szemeiben, a közelségében, az érintésében. Lenéztem az ajkaira, majd bele a csokoládébarna szemeibe és képtelen voltam elhinni, amit értem tett. Értünk. 

- A sötétségnek ára van - Leheltem az arca elé, olyan közel voltam. - Feladatunk van, amit meg kell tennünk, különben az életeddel fizetsz érte. Ha valaki az utadba kerül, döntened kell, hogy te vagy ő. Hát nem érted még mindig? - Kicsit megráztam az arcát, hogy felébresszem. - Ha nem lettél volna velem, tudtam volna, hogy sose kerülsz az utamba. De így, ha valaki megtámad, kénytelen vagyok teljesíteni a rám bízott feladatot és talán nem tudlak téged is megvédeni és azt is teljesíteni. Választanom kell majd, hogy a saját életemmel fizetek, amiért téged védtelek vagy a te életeddel, hogy képtelen voltam megtenni.