Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

61.

Megforgattam a szemem, amikor már vagy negyedjére kötött belém az egyik mardekáros lány az órán. Hiába mondtam valamit, neki mindig volt valami kivetnivalója, holott biztos voltam benne, hogy igazam volt. Kicsit emlékeztetett a Dracoval folytatott veszekedéseinkre és kötözködéseinkre még korábbról, amikor gyűlöltük a másikat. 
Elmosolyodtam és előre néztem, a vörös hajú lányra, ő pedig egy grimasz kíséretében hátra fordult hozzám, hogy szemtől szemben tudjunk értekezni.

- Ha az animágusokat akarnád ezzel a bűbájjal megfékezni, akkor meghalnál - Közöltem vele egyszerűen.

Megnyalta a száját és kicsit jókedvűen, elégedetten figyeltem, ahogy feszült testtartása még egyenesebb lett és egy pillanatra eltátotta a száját egy gúnyos mosoly kíséretében. Meglibegtette a tollát két ujja között, aztán rám mutatott a kis íróeszközzel.

- De működhet, ha az animágus nem vérszerinti animágus - Kötött belém már megint, mire megforgattam a szemem és nevetve hátra dőltem a padban. - Ebben az esetben a vére nem blokkolná a varázslatot.

- Aha - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Ha pedig nem is lenne egyáltalán animágus, még jobb lenne. De a kérdés nem erre vonatkozott - Böktem a tábla felé.

- A kérdés az animágusokra vonatkozott, átfogóan - Vágott vissza, mire csak sóhajtottam egyet.

- Éppen ezért az én válaszom a megfelelő - Dőltem előre, hogy úgy tudjak beszélni hozzá. - Mivel nem tudhatjuk, hogy fajzat vagy tiszta vérű, biztosra kellene mennünk, nem pedig kísérletezni, hátha nem jön be és meghalunk, nem?

A lány feje kezdett a vörös hajszínéhez igazodni, ami kezdett elönteni egy bizonyos fokú elégedettséggel és jókedvvel. Hallottam, ahogy jó pár ember összesúgott vagy felnevetett a teremben, a professzor pedig csak hallgatta az eszmecserénket, mert mindig érdekesnek találta, ha kér diákja megmérettetett egymás ellen és feldobták a tudásukat.

- Ehhez a varázslathoz nem lennénk elég erősek - Felelt pökhendi módon. - Ha ezt használnánk egyből, akkor valószínűleg azonnal kidőlnénk.

- Te - Hangsúlyoztam mosolyogva. - Te nem lennél elég erős. 

Feleletemre összeszorította a száját és megrándult ülő helyzetében. Mély levegőt vettem és megvontam a vállam.

- Amúgy meg ha ezzel az igével azonnal megölöd az animágust, miért baj, ha utána nincs több erőd? - Kérdeztem vissza. - Végeztél.

- Ezt igen érdekes volt hallgatni, hölgyeim! - Nevetett fel a professzor. - Ebben igen, Miss Fillis pártjára kell, hogy álljak.

Egy aprót rándítottam a szemöldökömön és egy győztes mosollyal néztem a lány szemébe, azután ő idegesen visszafordult a tanár felé. Sóhajtottam egyet és mint aki jól végezte dolgát, elkényelmesedtem a padban.

*Draco POV*

Az elmúlt napokban szinte egy nyugodt percem nem volt és mindig úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly összenyomna. Szinte alig tudtam aludni, a mosolyom egyszerűen nem akart előjönni és beszélni is alig bírtam a fáradtságtól és a dühtől, ami a hatalmába kerített ezekben a napokban. Aztán jött Lauren és szinte minden pillanatban önkénytelenül is nevetésre bírt a lehetetlen szituációival. Most is leállt vitatkozni, ami annyira kiszámítható volt, érezhető volt a fölényes tudása és a magabiztossága, mégis annyira eldühítette magát, hogy nem tudtam segíteni magamon, egyszerűen fel kellett nevetnek a helyzet komolytalanságán. 
Korábban én álltam le vele vitatkozni mindenen, egyszerűen nem tudtam megállni soha. Mindig is tudtam, hogy igaza volt az esetek többségében mind a kettőnknek, csupán más nézetből. Szimplán tetszett a kiállása és az, hogy volt valaki, aki nem hódolt be nekem, habár bántotta is az egomat, mégis izgalmassá tette számomra őt. Talán ezért volt könnyű rábírnom magam arra, hogy elfogadjam őt magam mellett.