Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

93.

- Holnap vége - Sóhajtott egyet Draco és hátra dőlt a franciaágy párnái között. 

Elmosolyodtam és biccentettem egyet. Végeztünk minden vizsgával, ki sikeresen és ki sikertelenül legyűrte az utolsó napok gyötrelmeit. Mindenki kiválasztotta a számára megfelelő irányt, amelyben majd el kíván helyezkedni az élete hátra lévő részében. Draco és én is a szüleink nyomdokait követve a minisztériumba pályáztunk meg állásokat, hogy folytathassuk a normális életünket a sötétség mellett. Draco a sötét varázslatok részlegére adta be a kérelmét, ahová nagy eséllyel bekerülhet az apja miatt, na meg a végzett tanulmányi átlagai miatt. Én is megpályáztam ezt a részt, de elsőként a gyógynövények és főzetek tanulmányozására irányult épület ragadta meg a figyelmemet. 

Lehúztam a hajamról a vizes törölközőt és kicsit megráztam, hogy kiegyenesítsem, mielőtt kiterítettem volna a szék karfájára. Ismét a Malfoy család egyik házában voltunk, amit Draco a tanulmányai után megkapott saját házaként az apjától. Még nem volt időm felfogni a dolgot, de mégis néha úgy néztem a falakra, hogy már tudtam, hogy akarom kidekorálni. Mivel a családom nem látott szívesen odahaza, Draco számára nem volt kérdés, hogy azonnal odaköltözzek a házba. Na meg így szem előtt tudott tartani engem is és a tetteimet is, hiszen a sötét megbélyegzés után már bármit is rosszul tettem vagy ellenszegültem volna, ő is megitta volna a levét, hiszen felelősséget vállalt értem. 
Draco a feje alá tette a jobb karját és nézte, ahogy egy bugyiban és egy pólóban sasszézom ide-oda a szobában, hogy mindent a helyére tegyek lefekvés előtt. Mosolyogva figyeltem a könnyed, immáron álarc nélküli ábrázatát, ahogy végig mérte a testemet. Halkan felnevettem és az ágy mellé léptem. Feltérdeltem a matracra és átlendítettem a jobb lábamat Draco csípőjén. Ő kivette a kezét a feje alól és azonnal a markába zárta a combjaimat és a fenekemet, mint egy kiéhezett mániákus. Jóleső sóhajjal fogadtam az érintését. Már elég sokszor lefeküdtünk egymással, de kevésszer történhetett meg nyugodt körülmények között, kényelmes ágyban, teljes odaadással. 
Lenézett a bal kezemre, amivel éppen a mellkasát simogattam és egy pillanatra elkomorult az ábrázata. Felsimított az ujjaimra, majd az alkaromra és puha libabőröket varázsolva az útja után haladt végig a bőrömön. Ahogy hozzám ért, a sötét kötelék felfedte magát és mindkettőnk karján láthatóvá vált a fekete áramlat, ami az ereinkben keringett. Félelmetes és gyönyörű látványt nyújtott egyszerre. Tudni, hogy egy ijesztő erő áll minden lélegzetvételem és gondolatom mögött még mindig felfoghatatlanul gyötrelmes volt a számomra, azonban a tudat, hogy Draco önként vállalta a felelősséget a másik felemként csodás volt. 

- Utálom, hogy ezt tetted magaddal - Hangja rekedtes volt a haragtól, de visszafogott a megbántottságtól.

Elmosolyodtam lehajoltam hozzá. A mellkasára eresztettem a saját felsőtestem súlyát, miközben a lábaim még mindig felhúzva térdeltek a csípője két oldalán. Ő azonnal a fenekemre csúsztatta a kezeit, majd egy apró szorítás után felcsúsztatta a hátamra a tenyereit és apró cirógatásokkal lepte el a bőröm.

- Hozzád tartoztam ezelőtt is - Feleltem neki. 

- Az apám műve volt - Sóhajtott és a szemeim között cikázott a kék íriszeivel.

- Ami miatt megkedveltelek és rájöttem, hogy nem vagy egy akkora nagy seggfej, mint amilyennek mutatod magad.

- Kösz - Mosolyodott el. - Ezt bóknak veszem. 

Én is felnevettem, aztán visszahúztam a vigyoromat egy mosollyá, hogy komolyra tudjam fordítani a szót.

- Tudtam, hogy apád nem engedne el - Vallottam be. - Vagy egész életem keresztül retteghettem volna tőle és tőled is, hogy mikor áll bosszút a hűtlenségemért vagy ezt az utat választom és lenyelem a békát. 

- Félelemből tetted? - Kérdezte és hangjában kíváncsiság és megbántottság keveredett. 

Hogy elterelje a figyelmét, az arcomba hulló tincseimet kezdte el a vállam mögé söpörni és csavargatni, tekintetével pedig követte a kezeit, hogy ne kelljen rám néznie. Elmosolyodtam a kisfiús félelmét, de aranyosnak találtam az aggodalmát és a kíváncsiságát.

- Először igen - Feleltem őszintén. - De aztán rájöttem, hogy unalmas lenne az életem nélküled.

Draco visszanézett rám és szigorú pillantással ajándékozott meg. Én megforgattam a szemem és sóhajtás közepette nevettem egyet.

- Szeretlek, Draco - Vallomásom megállásra kényszerítette minden mozdulatában és még engem is meglepett. - Ha veled akartam maradni, muszáj volt döntést hoznom. Mondhatnám, hogy nem volt más választásom, de hazudnék. Elmehettem volna, ha már elküldtél. 

- De visszajöttél - Motyogta. - Nem vagy normális.

Felnevettem, a kijelentése pedig könnyedséget hozott a hirtelen kialakult komoly hangvételű légkörbe. Ő is elmosolyodott, de kezei még mindig lefagyta álltak a nyakamon, ahol a kijelentésem után megpihentette őket. 

- Ha az lennék, az apád se választott volna az első helyen - Felhúztam az orromat és megvontam a vállam, aztán csak letettem a fejem és belebújtam a nyakába.

Draco végre mozgásra bírta az izmait és átkarolta a vállaimat, hogy magához tudjon húzni. Egy pár másodpercig csendben voltunk. Én apró levegőket vettem, hogy ne nyomjam őt nagyon, ha már így is a súlyom rá nehezedett, na meg az illatát is minél többször tudjam beszívni. Draco pedig csak aprókat mozgatott az ujjain, ahogy néha-néha megsimogatta a bőrömet, de elmerült a gondolataimban. 

- Elgondolkodtál azon, hogy mi lett volna belőled, ha nem átkozlak meg a családommal? - Kérdezte hirtelen.

Hangosan kifújtam a levegőt és elgondolkodtam. Megvontam a vállam és elhúztam a számat, habár ezt nem láthatta, maximum a bőrén érezhette.

- Nem tudom - Feleltem. - Még mindig otthon laknék, követném a családomat a minisztériumba, nem lenne kapcsolatom és legfeljebb Monroval költöztem volna össze. 

- Meg fogod bánni, hogy nem macskákkal öregedtél meg - Sóhajtott Draco.

- Most is lehet macskám - Vontam vállat megint.

Kibújtam a mellkasából és ránéztem. Draco arca habár egy mosolyt mutatott, megannyi fájdalmas, visszatartott érzelmet rejtett magában. Lehajoltam hozzá és a szájára nyomtam a sajátomat egy gyors csók erejéig.

- Nem szeretem a macskákat - Motyogta a számra, mire felnevettem.

- Akkor be kell érnem veled - Sóhajtottam megjátszott elkeseredéssel és megingattam a fejem.

- Bocs, hogy csalódást okoztam - Mosolyogott rám, ezúttal őszintébben.

- Most komolyan Draco - Néztem rá nehézkesen a közelség miatt. - Nehéz és fájdalmas döntés volt ez, de nekem megérte. 

Várt egy pillanatig, majd csak némán biccentett egyet, mielőtt újabb csókra hajoltam volna, hogy eloszlassam a kételyeit.