Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

2.

- Lauren! – Szólított fel a tanár.

- Kettes válasz – Feleltem magabiztosan. –Habár egyes esetekben az első megoldást sem vetném el.

A vén boszorkány egy kecses, ámde titokzatos mosollyal karba tette a kezét és biccentett egyet.

- És mivel magyarázza? – Kérdezett vissza.

- Alap esetben a második varázsigét használjuk egy olyan esetben, mint a feladat mutatja – Magyaráztam. – De például, ha mondjuk egy karabesszel találnám szemben magam, lehet, hogy az első varázsige is elég lenne, hiszen ezek ártalmatlanok.

- Egyetértenek? – Nézett körbe a teremben az idős boszorkány.

Láthatóan megakadt valakin a tekintete és egy aprót emelt a fején, hogy kiharcolt tekintete még befolyásosabbnak mutatkozzon. Karba tett kezeit megfeszítette és ujjaival újból ráfogott a saját karjára.

- Mr. Malfoy – Szólította fel a szőke gonoszt. – Az arca láthatóan ellentmondást tükröz.

Kisebb zörej hallatszódott mögülem, ami azt engedte feltételezni, hogy Draco felegyenesedett, és ahogy előre dőlt, a talárja súrolta az asztal szélét. A fülem mögé tűrtem egy előre lógó hajtincset és feszülten vártam, mibe fog belekötni. A férfit illetően mindig kettős érzelmeim voltak. Féltem tőle, de mégsem rendeltem volna alá magam neki, tiszteltem, de mégis tudtam, hogy a családja ért el neki mindent. Szerettem volna vitatkozni vele, ugyanakkor tartottam a következményektől. Nem itt, hanem esetlegesen ahol nincsenek emberek körülöttünk.

- A karabesz ellen sem lazítanék – Felelt mély, szinte unott hangszínnel.

- Egy ártalmatlan varázslény – Fordultam hátra, hogy ellenkezni tudjak.

Draco arca ellágyult és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy a szemembe nézett. Kék íriszei jegesen szögezték le a tekintetemet és ellentmondást nem tűrően, pislogás nélkül tartott ott.

- Egy mardekáros is ártalmatlan, amíg fel nem hergeled – Vonta meg a szemöldökét egy pillanatra.

Egy grimasszal jutalmaztam a hozzászólását és megforgattam a szemem.

- Elég legyen! – Legyezte meg a kezét a tanár, én pedig engedelmesen vissza fordultam felé. – Lauren, mi az utolsó válasza?

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemem.

- Ahogy már mondtam, a második varázsigét használjuk – Feleltem magabiztosan. – Hacsak Draco nincs a közelemben, hogy felidegesítse a karabeuszt, ebben az esetben igaza van, akkor nem elég az első.

- Nagyon vicces, Fillis – Használta a vezetéknevemet a szőke srác.

- Fillis, Malfoy! – Ripakodott ránk a boszorkány. – Óra után itt maradnak!

- De sötét varázslatok kivédése órám... - Próbáltam ellenkezni, de befogtam a számat, ahogy az idős varázsló egy suhintással felém emelte a pálcáját és az előttem lévő tankönyvet az asztalnak csapta.

- Te kerested magadnak a bajt – Motyogta mögülem Draco, mire csak megforgattam a szemem idegességemben. – Viszont én kinyírlak!

Nyeltem egyet és nem tudtam, hogy ijedten kellene lennem vagy szánalmat kellene éreznem iránta. Egyszerűen csak kihozza belőlem, hogy ellenszenvet érezzek iránta. Nem érdekelt, hogy helyes vagy gazdag, én csak egy nyomorult kisfiút láttam, aki az önteltségével nem fér be egy ajtón sem.

Az első sorban foglaltuk el az egymás melletti padokat és csendben gyilkos pillantásokat küldtünk egymásnak. A tanár kiadta büntetésképp, hogy írjunk érvet a saját gondolatainkról. Nem bántam, hiszen könnyen ment a dolog, csupán az nem tetszett, hogy a következő óráról így késni fogunk. Draco nem érdekelt, de én nem szerettem volna tűzbe tenni a kezem miatta.
Csendben, puffogva írogattuk a sorokat egymás után, hogy megmagyarázzuk, miért választottuk korábban azokat a varázsigéket, amiken összeszólalkoztunk. Szinte minden mondat után oldalra pillantottam és Malfoy is ugyanezen taktikával dolgozva mérges és kihívó pillantásokat küldött felém.

Jó érvelő szöveget szerettem volna írni, ugyanakkor gyorsan végezni akartam, hogy előbb készen legyek, mint Draco és még az órára is odaérjek.

- Rendben! – Harsant fel a semmiből a tanár idős, rekedtes hangja. – Adják be, amire jutottak! Öt percük van a következő óráig, menjenek!

Mosolyogva átnyújtottam a kis híján egy oldalas szöveget és egy gúnyos mosolyt villantva a szőkeségre már siettem is kifelé. Nem akartam vele tovább egy légtérben maradni. Nagyon furcsa érzéseket váltott ki belőlem, amikor a közelében voltam és nem tetszett.