Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

24.

- Holnap délután négy órakor - Közölte velem Draco semleges arccal, mintha csak köszönt volna.

Felvontam a szemöldököm és egy gúnyos nevetést engedtem ki az ajkaim közül. Összekulcsoltam a mellkasom előtt a kezem és így néztem a srácra. 

- Kicsit lekezelőnek érzem a dolgot - Jelentettem ki és nem igazán vártam rá választ, hiszen tisztában voltam vele.

- A legjobbat akarja a családom, Lauren - Mosolyodott el. - Használd ki!

- Megígértem a saját anyukámnak, hogy eljöhet velem ruhát nézni - Mondtam halkan. - Neki mit mondjak? 

Draco megrántotta a vállát és érdektelenül pislogott rám. Nyeltem egy nagyot és máris éreztem a gombócot a torkomban, hiszen tudtam, hogy csalódást fogok okozni a szüleimnek. Először is, azzal az emberrel voltam, akitől a legjobban tiltottak, azzal a  családdal mutatkozom, akiktől a legjobban féltettek és ráadásul átruházom arra a családra a jogot, hogy eldöntsék, miben érezhessem magam hercegnőnek. 

- Draco - Sóhajtottam a nevét és egy pillanatra megálltam, ahogy megvártam, hogy elmenjenek mellettünk a többiek és zavartalanul tudjak vele beszélni. - Tudod jól, hogy legutóbb is ki kellett szöknöm egy hazugsággal, hogy átmehessek hozzátok. 

- Igen - Nevetett fel. - Az egész impresszív volt.

- Komolyan?! - Vontam fel a szemöldököm egy gúnyos arcmimikával körül ölelve. - Hogy magyarázzam meg otthon, hogy amitől a legjobban tiltottak, annak most fejjel megyek?

- Nem érdekel - Vont vállat megint. 

- El fognak tiltani tőled és remélem tudod, hogy az nem tenne jót a "kapcsolatunknak" - Rajzoltam a macskakörmöket a levegőbe. - Szerintem apád nem nézné jó szemmel, ha egy nap után kijelentenéd neki, hogy bocs, de ennyi volt.

A srác vett egy mély levegőt és egy pillanatra félre nézett. Én csak csendben forrtam és bámultam a karakteres arcát, ami nagyon felnyomta az agyvizem. Nem értettem, hogy lehet ennyire érdektelen és nemtörődöm a stílusa, amikor tökéletesen megbélyegzi ezzel a saját sorsát is. 

- Én megteszem érted, hogy veled vagyok - Motyogtam halkan. - Te tedd meg értem, hogy kezdesz ezzel valamit.

- Nem tartozom neked semmivel! - Nézett vissza rám.

- Kösz - Megforgattam a szemem és a mellkasom eltelt keserű fájdalommal. - Majd kitalálok valamit.

Oldalra léptem és kikerültem őt, hogy ott tudjam hagyni a folyosó szélén és vissza tudjak menni a közös helyiségbe, hogy végre lezárhassam a napot. Azt hittem, hogy egyszerűbb lesz megjátszani magunkat, hiszen nem kell folyamatosan a kezét fognom, vele mutatkoznom, nem kell nagyon közel lennem hozzá és olyanokról beszélgetni, ami túl közel vinne minket egymáshoz. De arra nem számítottam, hogy a családja ilyen szinten beleszól majd az életembe és a kettőnk életébe is most már. Bántott a lekezelő stílus, hogy éreztették velem, hogy ők jobbak nálam. Fájt, hogy elhitették velem, hogy elég vagyok arra, hogy a tökéletes fiuk mellé helyezzenek, aztán egy pillanat alatt a sárba tiportak minden megmozdulással és szóval. Bántott a tudat, hogy ha magamtól nem is feltétlenül, de Draco-tól elvették a lehetőséget egy normális kapcsolatra, esetleg attól is, hogy szerelmes legyen. 

- Lauren! - Megtorpantam és bevártam Monro-t, aki sietős léptekkel haladt felém. - Most már aztán tényleg kíváncsi lennék rá, hogy mi a hosszú, Merlin szakálla folyik köztetek.

- Csak együtt megyünk a bálba - Feleltem és kissé arrogánsra sikeredett a hangsúlyom, ahogy még bennem volt a düh Malfoy iránt. - Nincs semmi, csak emiatt kicsit több megbeszélnivalónk akad, mint eddig.

- Együtt mozogtok, Lauren - Közölte, mintha nem tudnám. - Mosolyog melletted. Draco. 

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, miközben befordultam vele a sarkon, hogy a közös helyiségbe mehessünk. 

- Mindig mosolyog, ha kedvére alázhat valakit, te is jól tudod - Feleltem.

- Nem értem, miért mondtál igent akkor neki.

- Így alakult - Vontam vállat. - Nem olyan rossz.

- Most mondtad, hogy aláz - Válaszolt az előbb kimondott közleményemet felhasználva ellenem. - Aztán nem is olyan rossz. 

- Nem tudom - Sóhajtottam. - Inkább nem szeretném említeni. Így is túl sokat vagyok vele, nem akarok még róla beszélni is pluszban.