Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

51.

Először a cickány farok, aztán a mandragóragyökér. Magamban mondtam az összetevők helyes sorrendjét, miközben nagyon odafigyeltem, hogy minden a helyes mennyiségben kerüljön bele az üstbe.  Igyekeztem összpontosítani és nem hagyni az agyamnak, hogy Draco körül kalandozzon, ami az elmúlt napokban elég sűrűn megtörtént. 
Komoly éjszakákon vagyunk túl, ugyanis három vagy négy alkalommal ültünk le hasonlóképpen, takarodó után a közös helyiségben egy kis csend buborékban, hogy zavartalanul és kívülálló fülek nélkül tudjuk megbeszélni a következő lépéseket. A legutolsó álláspontunk az volt, hogy megpróbálunk egy normális kapcsolatot fenntartani és megnézzük, hogy csak a heg miatt volt e közöttünk kapcsolat és vajon csak a tiltás ellenére szerettük volna e a másikat. Kívülről semmi nem változott, hiszen a diákok és a tanárok szemében mi eddig is egy pár voltunk, egymás mellett sétáltunk és én a Malfoy családhoz tartoztam. Kettőnkben viszont láthatóan csökkent a feszültség és a bajvész, ahogy sikerült dűlőre jutnunk egymással. 

- Kész van - Jelentettem ki egy sóhaj kíséretében.

Felnéztem a professzoromra, aki feltolta az orrán a szemüveget és egy mindent tudó mosollyal az asztalomhoz lépett. Sokat várt el tőlem, lévén, hogy osztályelső voltam a bájital óráján és sok diákjának is segítettem a főzetek elkészítésében. 
Az idős varázsló beledobott egy rózsaszirmot az üstbe és várta, hogy elszineződjön kékre, ahogy annak lennie kellett. Elismerően bólintott, ahogy meglett a kívánt eredmény és lefirkantott valamit a papírjára. 

- Utolsó vizsga - Mondta és kitartotta elém a karját.

Mosolyogva fogtam egy apró fiolát és egy kanál segítségével belecsepegtettem pár cseppet a főzetből. Magam elé emeltem a fiolát és vártam, amíg halványabb színt vesz fel, ahogy azt tanította nekem és rá tudjam cseppenteni a bőrére. Vártam, hogy meglássam a színt, amit csak én kellett volna, hogy lássak, ha jól sikerült a főzet.

- Kávébarna - Feleltem magabiztosan. 

- Mit jelent? - Mosolygott, ahogy valószínűleg eltaláltam az érzését kivetítő színt.

- Elégedettséget - Feleltem.

- Köszönöm, Miss Fillis - Biccentett. - Kitűnő vizsga. Elhagyhatja a termet, amennyiben kulturáltam tud várakozni az óra végéig.

- Köszönöm -Bólintottam.

A hónom alá vettem a tollamat és a könyvemet, amit bár magammal vittem, esélyem sem volt használni a vizsga alatt. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, egy utolsó pillantást vetettem Dracora, aki egy halvány mosollyal támaszkodott az asztalra, az üstje fölé hajolva, hogy várja a megfelelő kotyvalék végeredményét.

*Draco POV*

Magabiztosan pakoltam az összetevőket, miután Lauren napokig gyakoroltatta velem a sorrendet és a mennyiségeket. Tetszett, hogy okos volt és megtalálta a logikát és az összefüggéseket akár az ilyen jellemtelen dolgokban is. 
Amióta megbeszéltük a dolgokat kettőnk között, kicsit feszültebb vagyok, hiszen már tudom, hogy nem egy felsőbb akarat tart össze minket, hanem a sajátunk. Sokkal több hibázási lehetőség volt, sokkal több bökkenő. Tartottam attól is, hogy megnyíljak neki, hiszen mindig is jeges, felszínes arcot látott tőlem mindenki, aki erős, hataloméhes és kegyetlen. Féltem, hogy ez megborul és valaki belát a felszín alá Lauren miatt.

- Kész - Fújtam ki a levegőt és idegesen álltam az asztalom mellett.

A professzor meglepődötten nézett fel rám, hiszen én mindig az utolsók között voltam, akik végre meg tudták csinálni a főzetet. Odalépett hozzám és elővett egy rózsaszirmot a fa tartóból, amit magánál tartott és beledobta az üstbe. Elhúztam a számat, ahogy várakoztam, közben a varázsló hümmögött egyet.

- Nem tökéletes, de jó - Biccentett. 

Megforgattam a szemem és összeszorítottam a számat. 

- Utolsó vizsga - Mondta nekem is, ahogy pár perccel ezelőtt Laurennek és elém nyújtotta a karját. 

Óvatosan és is kiszedtem egy keveset és a lány korábbi példáján tanulva ott tartottam egy kicsit. Most áldottam magam azért, hogy ennyiszer néztem rá. 

- Zöld - Feleltem azonnal, ahogy megjelent előttem a varázsló körülötti szín. - Düh vagy értetlenség - Feleltem kérdés nélkül a jelentést.

Bólintást kaptam válaszul és lefirkantott valamit a papírjára. Ismét mormogott egy keveset, én pedig megint letámaszkodtam az asztalra, hogy várjam az eredményemet. 

- Jó - Bólogatott. - Felülmúlta a várakozásaimat, Mr. Malfoy - Dicsért. - Jeles.

- Mehetek? - Kérdeztem elégedetten.

- Ha kulturált - Biccentett.

Várakozás nélkül indultam meg az ajtó felé, hiszen semmilyen cuccot nem vittem magammal, tudva, hogy úgyse használhatok a vizsga alatt semmit. Szinte feltéptem az ajtót és egy visszafogott mosollyal néztem Laurenre, aki a szemközti ablak széles párkányán üldögélt. Ahogy meglátott, letolta magát és leugrott a földre, ott hagyva a holmiját a kövön. Felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett rám, visszafogott lélegzetvétellel, miközben átsétáltam a széles folyosón. Nem mondtam semmit, csupán halkan felnevettem és váratlanul magamhoz öleltem. 

- Ó - Szakadt fel Lauren torkából meglepődötten, nem csodáltam, hiszen én sem számítottam a saját tettemre. - Ezek szerint jól sikerült - Nevetett és karjait a nyakam köré fonta.

Sóhajtottam egyet és kifújtam egy nagy adag levegőt, ahogy konstatáltam magamban, nagyon jó érzés a közelsége.

- Hm - Hümmögtem a vállába és bólintottam egyet. - Kösz a segítséget!

- Nincs mit! - Felelt és lazított a szorításán, mire én is elengedtem.

- Nem vagy éhes? - Kérdeztem és vettem egy mély levegőt, közben pedig megigazítottam a nyakkendőmet, hogy visszanyerjem a tökéletes ábrázatomat.

- Van még tíz perc az órából - Felelt a lány. - Utána van csak tálalás.

Fújtattam egyet és hátra ejtettem a fejem. Lenéztem a lányra és előre nyújtottam a kezem. Lauren felvonta a szemöldökét és rám nézett, majd kérdőn a kezemre, de némán megfogta az ujjaimat és rákulcsolta a sajátját. Elmosolyodtam és újból rájöttem, hogy nem szörnyű ez az egész.

- Akkor? - Kérdeztem. - Menjünk addig az ebédlőbe? Ismerem a módját, hogy desszertet kapjunk előre.

- Kit átkoztál meg? - Kérdezte Lauren mosolyogva, de összehúzott szemekkel.

- Senkit - Vontam vállat. - Kapcsolatot ápolok.