Sötét pillantás /Draco Malfoy FF/

79.

Fáradtan sétáltam a folyosón az elmúlt hetek történései után. Draco nélkül eleve úgy éreztem magam, mintha elvették volna minden erőmet, kivette belőlem minden energiámat, hogy az ellen harcoljak, amit éreztem. Fájdalmas volt tudni, hogy mit éreztünk egymás iránt és mégis tagadta ezt, fájdalmas volt a visszautasítása és a szavai, amikkel megpróbált távol tartani magától, de még fájdalmasabb volt látni, ahogy saját maga ellen harcol. Mondhattam volna magamnak, hogy ezt akarta, hagyjam őt békén és lépjek túl. Viszont egyrészt mocskosul szerelmes lettem belé és nem tudtam csak úgy elfelejteni mindent, ami történt kettőnk között, másrészt pedig nem voltam könnyen feladó és visszavonuló típus. Tudni akartam, hogy mi történt vele, miért változott meg ilyen hirtelen azok után, hogy azon a  hétvégén még tökéletes volt minden. Egy ideig próbáltam nála válaszokat keresni, de teljesen elzárkózott tőlem. Nem beszélt velem, elfordult tőlem és igyekezett minél jobban eltolni magától, miközben láttam, mennyire akart engem. Ezennel szerettem volna, ha csak a magabiztosság beszél belőlem, de azt kellett mondanom, hogy sajnos most ténylegesen ezt láttam. Láttam, ahogy folyamatosan figyelt, ahogy azonnal mozdult, ha valami történt. Láttam, ahogy megfeszült, ha mással beszélgettem vagy mással tanultam és azonnal mozdult, ha akárcsak elejtettem valamit. Amikor a sötét varázslatok kivédése órán a figyelmetlenségem miatt a fenekemre kerültem, láttam, ahogy leeresztette a pálcáját és tett felém egy lépést, de aztán csak türtőztetve magát egy helyben maradt. Nem tudtam, mi válthatta ki ezt belőle, de tisztán láttam, hogy ő nem fog nekem válaszokat adni, így más útra kellett lépnem.

- Interra Conosca - A varázslat elhangzása után nem volt időm semmire, csak arra, hogy magam elé tegyem a pálcám és megfelelően elvetődjek.

Sikkantottam egyet, ahogy a fájdalom átjárta a testemet és nyilalló érzéssel adta tudtomra, hogy nem egy egyszerű, diákok által használható átokról volt szó. Összegubózódtam a földön és igyekeztem enyhíteni a szúró, maró érzést a bőrömön és a belsőmben. Olyan volt, mintha belülről szurkálták volna a bőrömet és minden csontomat nevetve karcolgatták volna. Egy lábat láttam a szemem sarkából, de kénytelen voltam ismét lehunyni a szemem és összeszorítva koncentrálni arra, hogy lélegezni legalább tudjak a fájdalomtól, hiszen csak mormogtam és sikításokat toltam ki a számon, de befelé alig szívtam oxigént. Úgy éreztem, hogy azzal, hogy levegőt juttatok a szervezetembe, még több felületet adok az átoknak, amit megtámadhat. Mintha a vérem áramlásával azonnal eljutott volna minden porcikámig és kíméletlenül tört volna előre. 
Alig hallottam egy halk mormogást, aztán egy élesebb, csípős fájdalom után felszívódott az érzés. Sóhajtva terültem el a padlón és az ujjaim között megszorítottam a pálcámat, hogy biztonságérzetet adjon. Pislogtam párat és igyekeztem nagy levegőket venni, hogy bepótoljam az oxigén hiányát a testemben és az agyamban. Ettől a pár másodperctől is kimerültnem éreztem magam és kirázott a hideg, ahogy a fájdalom emléke végigkúszott a gerincem mentén. 

- Gyenge vagy - Hallottam meg egy mély hangot. - Sokat hezitálsz!

- Eddig csak diákcsínyekre használható átkokat tanultam, nyilván nem tudok védekezni - Feleltem és feltápászkodtam.

- A hét végére meg kell tanulnod legalább öt átkot, ami használható a való életben is és legalább öt védekező bűbájt, ami erős - Adta ki utasításba a férfi és hátra tett kezekkel elsétált előlem. 

- Hol találok ilyeneket? - Kérdeztem vissza. - Biztos, hogy nem a tankönyvekben.

- A rendelkezésedre bocsátok néhány könyvet - Megállt a sétában és csak a válla felett nézett rám, ami lealacsonyítóan hatott, de nem érdekelt. 

Lesimítottam a ruhámat és sóhajtottam egyet, aztán megmozgattam a csuklómat, ami sajogva jelezte, hogy valószínűleg a segítségemre volt esés közben és nem esett jól neki a puffanás. Elfintorodtam és csak megmozgattam a csuklómat, hogy valamennyire használhatónak titulálhassam és leráztam a karom. 

- Mára elég volt - Hallottam meg a végszót. - A hétvégén folytatjuk, addig nincs értelme, hogy folyamatosan megsérülj.

- Köszönöm a bizalmat, Mr. Malfoy - Vágtam egy grimaszt.